CHARTA XXI. – MAGYARPALATKA – KiMitTud (44.)

Román neve Pălatca, falu Kolozs megye délkeleti részén, a Mezőség közepén helyezkedik el, községközpont. Vegyes – magyar, román és cigány – lakosságú, becsült lélekszáma 759, amelyből 259 magyar (2017). Nevét az oklevelek 1296-ban említették először Palathka néven, majd 1323-ban Felseupalathka, 1326-ban Fulswpalathka, 1332-ben Palatka néven írták nevét. Ősi nemesek birtoka volt, akiket a XIII. században élt Joanka – más néven Iwanka – után később Jakabfiaknak neveztek. “CHARTA XXI. – MAGYARPALATKA – KiMitTud (44.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – DEDRÁDSZÉPLAK – KiMitTud (40.)

Románul Goreni, németül Ungarisch Zepling, falu Maros megyében, Erdélyben. Közigazgatásilag Bátos községhez tartozik. Szászrégentől 10 km-re északnyugatra fekszik, a Lúc bal partján, Maros megye északi részén. Árpád-kori település. Nevét 1228-ban Sceplak néven említették először 1319-ben p. Sceplak, 1333–1334-ben Scyplak, 1393-ban Sceplak, 1508-ban Zeplak, 1587-ben Zeplak, 1733-ban éa 1808 Széplak, 1913-ban Dedrádszéplak néven írták. “CHARTA XXI. – DEDRÁDSZÉPLAK – KiMitTud (40.)” olvasásának folytatása

HÍRES KALÁKÁSOK KECSETBŐL

Egy régi fényképen a Duna-partján sétáló kecseti táncosokat örökítette meg a fővárosi fényképész, háttérben a Budai várral. Rég volt, de igaz, hogy a kicsi falu táncosai a két világháború között felmentek Budapestre és egy szempillantás alatt meghódították a magyar fővárost. “HÍRES KALÁKÁSOK KECSETBŐL” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – SZÉPKENYERŰSZENTMÁRTON – KiMitTud (9.)

A település Kolozs és Beszterce-Naszód megyék határán, a Mezőség észak-nyugati dombos vidékén, Szamosújvártól 15 km-re található. A Devecseri-patak és a Vásárhelyi-patakok által kialakított völgykatlanban terül el, kijárattal nyugati irányba Szamosújvár felé. A falu Kolozs megye keleti részében fekszik, Kolozs megyei határai szomszédosak Ördöngösfüzessel, Bálványosváraljával, Cegével és Buzával. “CHARTA XXI. – SZÉPKENYERŰSZENTMÁRTON – KiMitTud (9.)” olvasásának folytatása

MIKOR AZ ISTEN ALSZIK – Erdélyi vérengzések 1848-1849

A kolozsvári országgyűlésen 1848 májusában kimondták Erdély unióját Magyarországgal. Az osztrákok rögtön barátsággal fordultak az addig semmibe vett románok felé. Azt a román követelést elutasították ugyan, hogy a belső határokat az etnikai jellemzők alapján húzzák meg, támogatták viszont az erdélyi román közigazgatási szervezetek létrejöttét, mert ezzel alááshatták a magyar kormány célkitűzéseit. A román és a szász nemzetőrség felfegyverzéséhez is hozzájárultak. “MIKOR AZ ISTEN ALSZIK – Erdélyi vérengzések 1848-1849” olvasásának folytatása

Szabad-e bejönni ide betlehemmel? – a KALÁKA jubileumi koncertkörútja

Amikor a betlehemesek karácsonykor házról-házra járnak, üdvözlő versük végén ezt kérdezik: Szabad-e bejönni ide betlehemmel? A Kaláka együttes karácsonyi hangversenyének kerete ez a betlehemes játék. A műsorban elhangzanak magyar és más nemzetiségű karácsonyi népdalok, régi egyházi énekek, karácsonyi versekre írott Kaláka dalok. “Szabad-e bejönni ide betlehemmel? – a KALÁKA jubileumi koncertkörútja” olvasásának folytatása

Könyv Szent László királyról

Még augusztus folyamán, a Kolozsvári Magyar Napok idején látott napvilágot a Szent László király – Erdély védőszentje címet viselő művészettörténeti kötet a Verbum Kiadó gondozásában. Hegedűs Enikő művészettörténész akkor elmondta, hogy a Szent László év adta az indíttatást a könyv megszületéséhez. Az ötletgazda arról is beszélt, hogy a kiadvány sok szerteágazó témát ölel fel, legfőképpen Szent László egyházi ábrázolásaira helyezvén a hangsúlyt. “Könyv Szent László királyról” olvasásának folytatása

KORUNK – 2018. június

Az utóbbi évtizedekben még a korábban megszokottnál is hangosabban jut el hozzánk a kortárs muszlim kultúra legtürelmetlenebb és legagresszívebb képviselőinek hangja. Kifejezetten lehangoló, hogy az ilyen személyek és csoportok gátlástalansága és hangereje mellett nem vagy alig találkozunk a nem is kevés türelmes és jó szándékú jelenkori muszlim gondolkodók nézeteivel. “KORUNK – 2018. június” olvasásának folytatása

Megemlékezések a NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS napján

A trianoni békediktátum napját, június 4-ét egy ideje a nemzeti összetartozás napjaként éli meg a Kárpát-medence magyarsága. Úgy az anyaországban, mint az elszakított területeken egyházi, kulturális és állami rendezvények egész sorával emlékeznek arra a pillanatra, amikor a fejlett és a keresztény értékrend szerint élő világ nagyhatalmai rákényszerítették az országra a békekötés után azt a “megoldást”, amely húsz év múltán revíziókhoz vezetett, illetőleg a második világháború után úgy visszarendeződött, hogy a kisebbségbe szorult magyar közösségek helyzetét megnyugtatóan a mai napig sem volt képes megnyugtatóan rendezni a civilizáció és a demokrácia magas fokára felfejlődött Európai Unió, amely gazdaságilag kiválóan működik ugyan, de a szabadságjogok és az önazonosság megélése terén folyamatos csalódást okoz a felelősen gondolkodók számára. “Megemlékezések a NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS napján” olvasásának folytatása

Ünnep, amely NEM egyesít

„Sok román honfitársam felháborodását fejezi ki amiatt, hogy az országban élő magyarok nem örvendeznek ilyenkor, sőt jobbára végzetesnek, gyásznapnak tartják december 1-ét, Romániai nemzeti ünnepét… Elemezzük csak komolyabban ezt a kérdést…” – olvassuk Tudor Duică közismert kolozsvári publicista sorait. Frissen megjelent írásának fordításával veszünk részt a román nemzeti ünnep értelmezésében és értékelésében. Ez a kezdeményezés egy olyan gondolatsort, esetleg diskurzust is elindíthat a többségben és a kisebbségben egyaránt, amely segítheti jövőbeni együttélést és az együttélést. “Ünnep, amely NEM egyesít” olvasásának folytatása