Emléktábla – SZŐCS K. PÉTER tornatanárnak

Emléktáblát avatnak a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium egykori tornatanárának. A “Peti bácsiként” ismert és népszerű pedagógus Budapesten született 1936-ban. Édesapja Székelyudvarhelyről, édesanyja Fiuméből származott. A kicsi magyar világban visszatelepedtek a székely anyavárosba. A kolozsvári Báthory István Líceumban érettségizett, kezdetben tanítói képesítést szerezve. Egy évet Szentegyházán tanított. Élsportolóként fontosnak tartotta, hogy a bukaresti Testnevelési Egyetemen képezze magát. Diplomaszerzés után egy évet Máramarosszigeten tanított, majd hazatért szeretett városába (1965) ahol három évtizeden át, nyugdíjazásáig tanított. “Emléktábla – SZŐCS K. PÉTER tornatanárnak” olvasásának folytatása

Nem csak a fenyők. Nem csak a vers…

Hogyha Magyari Lajos mindössze egy verset írt volna, történetesen a Nem a fenyők… címűt, akkor is megmaradna az emlékezetünkben. Aki a hetvenes vagy a nyolcvanas években járt általános- vagy középiskolába a Székelyföldön, több mint bizonyos, hogy számos olyan rendezvényen vehetett részt, ahol ezt a verset elmondták. Szavaltuk, elmondtuk, mert minden benne volt: borvíz, fenyő, Európa és szabadság…  “Nem csak a fenyők. Nem csak a vers…” olvasásának folytatása

FRISSÍTVE! – Emléktáblát avatnak Magyari Lajos szülőházánál Székelyudvarhelyen

„Van olyan föld, kinek fiává lenni/ nem kényszer, de jó, de kell,/ van olyan föld, mely értelmünknek/ nem himnuszt – parancsot énekel” – sokan ismerhetik, emlékezhetnek Magyari Lajos verssoraira, amelyek számtalan iskolai és egyéb közösségi eseményen elhangzottak a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben. Megmaradásra biztató versek, amelyekre nagy szükség van napjainkban is. A költő művei egyébként ma is népszerűek a Székelyföldön és a Kárpát-medence más vidékein. “FRISSÍTVE! – Emléktáblát avatnak Magyari Lajos szülőházánál Székelyudvarhelyen” olvasásának folytatása