BÁGY – KICSI, ÉS A LEHETŐSÉGEIT ALIG LÁTÓ FALU – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.2.)

Messziről felrémlik előttünk a Bágyi-tető. A két összetéveszthetetlen, csupasz hegyorom. A bágyi csicsek. A nagyobb, a Várhegy 856 m. A kisebb a Dimény-hegy pár méterrel alacsonyabb, és nagyobb része már Lókodhoz tartozik. Alatta, a hegy ölében a falu. Az odavezető műút négy kilométeren át kanyarog fel a szelíd szerpentinen, s bár eléggé keskeny, a célnak tökéletesen megfelel, és – úgy tűnik – kifogástalan minőségű, pár éve jól bírja az időjárás viszontagságait. Másik előnye, hogy nem ér véget a falu végén, mint oly sok településen, hanem továbbszalad a templom, majd az impozáns kultúrház és az emeletes iskola mellett, s balra kanyarodva jön vissza, aztán – hurkot írva – az alsó úton torkollik a központi vegyesboltnál a főútba. Ily módon gyakorlatilag befutja és összeköti a nem túl bonyolult utcaszerkezetet, annak fősodrát, és csak néhány sikátort, zsákutcát hanyagol. “BÁGY – KICSI, ÉS A LEHETŐSÉGEIT ALIG LÁTÓ FALU – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.2.)” olvasásának folytatása

ORBÁN BALÁZS NYOMDOKÁN ERDŐVIDÉKEN 2. – XL. Dokumentarista Fotótábor

A Kovászna megye északnyugati sarkában elterülő erdővidéki történelmi tájegységre látogatnak az Orbán Balázs nevét viselő fotótábor képírói, nevezetesen: Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Csíki Csaba (Csíkszentdomokos), Hlavathy Károly (Sepsiszentgyörgy), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Nagy Botond (Marosvásárhely), Pap Elek (Nagykőrös – Magyarország), Péli László (Dabas – Magyarország), Vinczefy László (Sepsiszentgyörgy). A 40-ik fotódokumentációs esemény a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a baróti Erdővidék Múzeuma és az Exposia Fotográfiai Alkotócsoport szervezésében valósul meg október 16–23. között a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület és Hargita Megye Tanácsa támogatásával. “ORBÁN BALÁZS NYOMDOKÁN ERDŐVIDÉKEN 2. – XL. Dokumentarista Fotótábor” olvasásának folytatása

FELSZENTELTÉK ATYHA ÚJ TEMPLOMÁT

A három évvel ezelőtt történt tragikus villámcsapás nyomán keletkezett tűzvész romba döntötte az alig kétszáz lelkes település templomát. A plébánosi teendőket ellátó Adorján Imre atya, aki nyugdíjas lelkészként alig másfél hónappal azelőtt került a faluba, igen komoly feladatot kapott a Gondviseléstől. Akárcsak a maroknyi egyházközség is. A romok eltávolítása után azonnal hozzáláttak az újjáépítés lehetséges útjának megtalálásához, hiszen önerőből képtelenség lett volna ezt a több millió lejes beruházást megvalósítani. Sikerült is pár nap, pár hét alatt mozgósítani a Kárpát-medence magyarságát, akik felekezeti hovatartozásuktól függetlenül álltak az atyhaiak mellé. Komoly segítséget nyújtott a községi, a megyei tanács, illetve a román és a magyar állam is. “FELSZENTELTÉK ATYHA ÚJ TEMPLOMÁT” olvasásának folytatása

ÖKUMENIKUS „MISMÁSOLÁS”

Minden évben szervezek olyan programokat, amelyhez kell a felekezeti sokszínűség. Az egyik idei szervezéses időszakban jó előre elbeszélgettem a lelkészekkel. Egyik történelmi egyházunk jeles képviselője igen élénken érdeklődött, hogy mi is, mi lenne az, ami következik, s neki mi dolga adódna… “ÖKUMENIKUS „MISMÁSOLÁS”” olvasásának folytatása

IV. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELYFÖLDI NÉPI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN

Az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport az idei első nagyobb szakmai találkozót ismét Zeteváralján tartja. A szervezők jelen pillanatban – opcionálisan – két dátumot lebegtetnek: 2019. május 10-11., illetve május 13-14.  Az első napon előadások hangzanak el, a másodikon pedig szakmai kirándulást szervezünk. Hamarosan körleveleket küldünk partnereinknek, de addig is várjuk a jelentkezéseket, hogy válasszuk ki a többségnek leginkább megfelelő időpontot a kettő közül. “IV. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELYFÖLDI NÉPI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN” olvasásának folytatása

FÁJ A HAGYOMÁNYŐRZÉS?

Meg vagyok róla győződve, hogy fáj. Nagyon, sajnos, hiszen törődni, foglalkozni kell vele. Ma arra tendál a világ, olyan a szemlélet, hogy vonjuk ki magunkat a termelés menetéből. Nem kell nekünk érintkeznünk a rögvalósággal, hiszen minden megvásárolható a piacon. Jön. Beszállítja a logisztika. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy kibontsuk a csomagolásából, és elfogyasszuk. Nem lényeges, hogy mi van benne, nem a mi dolgunk elemezni vagy utánajárni, mert valakik valahol nagyon jól tudják, hogy mi kell. “FÁJ A HAGYOMÁNYŐRZÉS?” olvasásának folytatása

ATYHA – Kísérlet hagyományőrzésre

Arra gondolván, hogy feljöhet még a népdal csillaga, az Élő Székelyföld Munkacsoport kosaras bált szervezett szombat este az atyhai kultúrotthonban. Mivel műsorral is színesíteni kívánták az együttlétet, a szervezők megkeresték Fodor Adalbert Béla etnomuzikológust, az általa képviselt Etnokultúra Alapítványt, hiszen mára már öt településen terjedt el szervezett formában az az „éneklő-mozgalom”, amelyet második esztendeje működtet a Napkorona Népdalkör keretében: gyakorlatilag Udvarhelyszék minden szegletéből érkezve, heti rendszerességgel járnak össze közös éneklésekre a legkülönbözőbb életkorú nők és férfiak. “ATYHA – Kísérlet hagyományőrzésre” olvasásának folytatása

A FAL – Svájc születéséről

Nem a Pink Floyd híres, 1979-ben megjelent lemezére gondolok, nem a The Wall koncepcióalbumra, hanem csak egy egyszerű és hétköznapi falra, amely hajdanán egy svájci települést szelt ketté, választott el, különített el, annak ellenére, hogy náluk komoly előélete és fejlődéstörténete van a demokráciának, hiszen 1291 óta működik ott a konföderáció, még akkor is, ha de facto csak 1499 óta. “A FAL – Svájc születéséről” olvasásának folytatása

TERVEK A 2019-ES ÉVRE – Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület

Hasonlóan a korábbi évek gyakorlatához, idén is előzetes terveket készítettünk, amelyeket – függetlenül attól, hogy a klasszikus pénzelosztó helyek milyen mértékben támogatnak – saját erőnkből és a környezetünkben élő segítők jóvoltából próbálunk majd megvalósítani. Tavaly alig hatvan százalékban voltak eredményesek a pályázataink, mégis jóval többet teljesítettünk, mint amennyit eredetileg terveztünk, hiszen menet közben is születtek ötletek, és voltak váratlan meglepetések is, amelyek kedveztek. “TERVEK A 2019-ES ÉVRE – Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület” olvasásának folytatása

„ÁJRÓ” meg „JÚRÓ”

Immár húsz esztendeje – 1999. január 1. óta – használják az Európai Unióban fizetőeszközeként az eurót. Euró-zóna – mondják, ha azt a tizenkilenc államot emlegetik a huszonnyolcból, ahol a közös fizetőeszközt bevezették. Olyan bent lenni az eurót használók táborában, mint valami elit kasztban. Pár törpeállam is bent van, nem azért. mert erős, hanem egyszerűen azért, mert korábban is rákényszerült arra, hogy a szomszédja pénznemét használja. “„ÁJRÓ” meg „JÚRÓ”” olvasásának folytatása