FELSZENTELTÉK ATYHA ÚJ TEMPLOMÁT

A három évvel ezelőtt történt tragikus villámcsapás nyomán keletkezett tűzvész romba döntötte az alig kétszáz lelkes település templomát. A plébánosi teendőket ellátó Adorján Imre atya, aki nyugdíjas lelkészként alig másfél hónappal azelőtt került a faluba, igen komoly feladatot kapott a Gondviseléstől. Akárcsak a maroknyi egyházközség is. A romok eltávolítása után azonnal hozzáláttak az újjáépítés lehetséges útjának megtalálásához, hiszen önerőből képtelenség lett volna ezt a több millió lejes beruházást megvalósítani. Sikerült is pár nap, pár hét alatt mozgósítani a Kárpát-medence magyarságát, akik felekezeti hovatartozásuktól függetlenül álltak az atyhaiak mellé. Komoly segítséget nyújtott a községi, a megyei tanács, illetve a román és a magyar állam is. “FELSZENTELTÉK ATYHA ÚJ TEMPLOMÁT” olvasásának folytatása

ÖKUMENIKUS „MISMÁSOLÁS”

Minden évben szervezek olyan programokat, amelyhez kell a felekezeti sokszínűség. Az egyik idei szervezéses időszakban jó előre elbeszélgettem a lelkészekkel. Egyik történelmi egyházunk jeles képviselője igen élénken érdeklődött, hogy mi is, mi lenne az, ami következik, s neki mi dolga adódna… “ÖKUMENIKUS „MISMÁSOLÁS”” olvasásának folytatása

IV. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELYFÖLDI NÉPI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN

Az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport az idei első nagyobb szakmai találkozót ismét Zeteváralján tartja. A szervezők jelen pillanatban – opcionálisan – két dátumot lebegtetnek: 2019. május 10-11., illetve május 13-14.  Az első napon előadások hangzanak el, a másodikon pedig szakmai kirándulást szervezünk. Hamarosan körleveleket küldünk partnereinknek, de addig is várjuk a jelentkezéseket, hogy válasszuk ki a többségnek leginkább megfelelő időpontot a kettő közül. “IV. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELYFÖLDI NÉPI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN” olvasásának folytatása

FÁJ A HAGYOMÁNYŐRZÉS?

Meg vagyok róla győződve, hogy fáj. Nagyon, sajnos, hiszen törődni, foglalkozni kell vele. Ma arra tendál a világ, olyan a szemlélet, hogy vonjuk ki magunkat a termelés menetéből. Nem kell nekünk érintkeznünk a rögvalósággal, hiszen minden megvásárolható a piacon. Jön. Beszállítja a logisztika. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy kibontsuk a csomagolásából, és elfogyasszuk. Nem lényeges, hogy mi van benne, nem a mi dolgunk elemezni vagy utánajárni, mert valakik valahol nagyon jól tudják, hogy mi kell. “FÁJ A HAGYOMÁNYŐRZÉS?” olvasásának folytatása

ATYHA – Kísérlet hagyományőrzésre

Arra gondolván, hogy feljöhet még a népdal csillaga, az Élő Székelyföld Munkacsoport kosaras bált szervezett szombat este az atyhai kultúrotthonban. Mivel műsorral is színesíteni kívánták az együttlétet, a szervezők megkeresték Fodor Adalbert Béla etnomuzikológust, az általa képviselt Etnokultúra Alapítványt, hiszen mára már öt településen terjedt el szervezett formában az az „éneklő-mozgalom”, amelyet második esztendeje működtet a Napkorona Népdalkör keretében: gyakorlatilag Udvarhelyszék minden szegletéből érkezve, heti rendszerességgel járnak össze közös éneklésekre a legkülönbözőbb életkorú nők és férfiak. “ATYHA – Kísérlet hagyományőrzésre” olvasásának folytatása

A FAL – Svájc születéséről

Nem a Pink Floyd híres, 1979-ben megjelent lemezére gondolok, nem a The Wall koncepcióalbumra, hanem csak egy egyszerű és hétköznapi falra, amely hajdanán egy svájci települést szelt ketté, választott el, különített el, annak ellenére, hogy náluk komoly előélete és fejlődéstörténete van a demokráciának, hiszen 1291 óta működik ott a konföderáció, még akkor is, ha de facto csak 1499 óta. “A FAL – Svájc születéséről” olvasásának folytatása

TERVEK A 2019-ES ÉVRE – Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület

Hasonlóan a korábbi évek gyakorlatához, idén is előzetes terveket készítettünk, amelyeket – függetlenül attól, hogy a klasszikus pénzelosztó helyek milyen mértékben támogatnak – saját erőnkből és a környezetünkben élő segítők jóvoltából próbálunk majd megvalósítani. Tavaly alig hatvan százalékban voltak eredményesek a pályázataink, mégis jóval többet teljesítettünk, mint amennyit eredetileg terveztünk, hiszen menet közben is születtek ötletek, és voltak váratlan meglepetések is, amelyek kedveztek. “TERVEK A 2019-ES ÉVRE – Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület” olvasásának folytatása

„ÁJRÓ” meg „JÚRÓ”

Immár húsz esztendeje – 1999. január 1. óta – használják az Európai Unióban fizetőeszközeként az eurót. Euró-zóna – mondják, ha azt a tizenkilenc államot emlegetik a huszonnyolcból, ahol a közös fizetőeszközt bevezették. Olyan bent lenni az eurót használók táborában, mint valami elit kasztban. Pár törpeállam is bent van, nem azért. mert erős, hanem egyszerűen azért, mert korábban is rákényszerült arra, hogy a szomszédja pénznemét használja. “„ÁJRÓ” meg „JÚRÓ”” olvasásának folytatása

KOPJAFÁK HELYETT BÖLCSŐKET!

Újév reggelén egy küldeményt kaptam Csaba testvértől. Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely gondozásában megjelent Jövőnk a gyermek című tanulmánykötet kivonatát olvashattam elsőként ebben az esztendőben. Alapos, nemzetféltő lelkülettel megírt munka, amelynek szerzői hisznek nemzetünk újjászületésének a lehetőségében. Javaslataik ugyan csak egy 9-10 millió lelkes Magyarország megőrzésre korlátozódnak, de jóhiszeműen remélem, hogy a felsorakoztatott statisztikai adatsorok mögött ott él bennük a közös Kárpát-haza gondolata is. “KOPJAFÁK HELYETT BÖLCSŐKET!” olvasásának folytatása

ILYEN VOLT 2018

Az elmúlt évben is igyekeztünk helytállni, írni, tudósítani, eljutni fontosnak tartott helyszínekre, illetve beszámolni bizonyos jelenségekről. Publicisztikáinkban véleményünket fogalmaztuk meg. Időnként pedig mi magunk kezdeményeztünk eseményeket, amelyekre szívesen vártuk barátainkat és olvasóinkat. Mivel szerényebbek voltak az erőforrásaink, mint 2017-ben, valamivel kevesebbet terepeztünk. “ILYEN VOLT 2018” olvasásának folytatása