CHARTA XXI – NYÍRÁGÓ – KiMitTud (3.)

Garamvölgyi magyar kisközség, melynek nyomaira már a nyitrai káptalannak egy 1290-ben kelt bizonyságlevelében akadunk, amikor Aguch néven említik. Később Agh néven szerepel, és csak a XVII. században találkozunk az Aghó elnevezéssel, amikor a báró Amadé és a gróf Esterházy család a birtokosa. Breuner Ágost gróf örököseinek volt itt nagyobb birtoka. “CHARTA XXI – NYÍRÁGÓ – KiMitTud (3.)” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – Élményküszöb – VÍZKERESZTI TAPASZTALATOK

Házszentelési élményeimnek se szeri se száma. Elég, ha csak olyanokra szorítkozom, mint a „fogadjuk, csak nem magát”, „bezzeg a szomszédnál több, mint negyedórát töltött”, „pongyolában vagyok, túl korán jöttek” -, de akad olyan is, hogy „nincsenek itthon, Madagaszkáron vannak”, és… az Alpokbeli sízésről, no meg az élményfürdők telítettségéről már nem is ejtenék szót. Azok ugyanis rég le voltak foglalva. “SEBESTYÉN PÉTER – Élményküszöb – VÍZKERESZTI TAPASZTALATOK” olvasásának folytatása

MILYEN VOLT 2019?

Nálunk, az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport háza táján az esztendő a megszokott és az újonnan vállalt feladatok végzése mellett telt. Riportok, publicisztikai írások jelentették a mérföldköveket, illetve azok a beszámolók, amelyek az általunk kezdeményezett események alkalmával készültek, vagy amelyekhez társszervezőkként, illetve egyszerű résztvevőkként csatlakoztunk. Olykor igyekeztünk katalizátorai lenni egy-egy témának, azzal a megfontolással, hogy gyakorlati haszna is legyen a dolognak. “MILYEN VOLT 2019?” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – TABUDÖNTÉS A BLOKK ELŐTT

Határokat, tiltott övezeteket jelölnek ki, amelyektől távol kell maradni. Nincs az a pénz, az az egó, amiért ezeket büntetlenül képesek lennénk átlépni… Ugyanakkor nem is szabad sunyi módon a tabuk mögé bújni. Erre való a hiteles Isten- és emberszeretet. Mert ennek hiányában tabukkal és tabuk nélkül is hiteltelenné válunk, és tönkretesszük emberi kapcsolatainkat, sőt lassan magunkat is. “SEBESTYÉN PÉTER – TABUDÖNTÉS A BLOKK ELŐTT” olvasásának folytatása

BÁGY – KICSI, ÉS A LEHETŐSÉGEIT ALIG LÁTÓ FALU – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.2.)

Messziről felrémlik előttünk a Bágyi-tető. A két összetéveszthetetlen, csupasz hegyorom. A bágyi csicsek. A nagyobb, a Várhegy 856 m. A kisebb a Dimény-hegy pár méterrel alacsonyabb, és nagyobb része már Lókodhoz tartozik. Alatta, a hegy ölében a falu. Az odavezető műút négy kilométeren át kanyarog fel a szelíd szerpentinen, s bár eléggé keskeny, a célnak tökéletesen megfelel, és – úgy tűnik – kifogástalan minőségű, pár éve jól bírja az időjárás viszontagságait. Másik előnye, hogy nem ér véget a falu végén, mint oly sok településen, hanem továbbszalad a templom, majd az impozáns kultúrház és az emeletes iskola mellett, s balra kanyarodva jön vissza, aztán – hurkot írva – az alsó úton torkollik a központi vegyesboltnál a főútba. Ily módon gyakorlatilag befutja és összeköti a nem túl bonyolult utcaszerkezetet, annak fősodrát, és csak néhány sikátort, zsákutcát hanyagol. “BÁGY – KICSI, ÉS A LEHETŐSÉGEIT ALIG LÁTÓ FALU – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.2.)” olvasásának folytatása

ORBÁN BALÁZS NYOMDOKÁN ERDŐVIDÉKEN 2. – XL. Dokumentarista Fotótábor

A Kovászna megye északnyugati sarkában elterülő erdővidéki történelmi tájegységre látogatnak az Orbán Balázs nevét viselő fotótábor képírói, nevezetesen: Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Csíki Csaba (Csíkszentdomokos), Hlavathy Károly (Sepsiszentgyörgy), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Nagy Botond (Marosvásárhely), Pap Elek (Nagykőrös – Magyarország), Péli László (Dabas – Magyarország), Vinczefy László (Sepsiszentgyörgy). A 40-ik fotódokumentációs esemény a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a baróti Erdővidék Múzeuma és az Exposia Fotográfiai Alkotócsoport szervezésében valósul meg október 16–23. között a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület és Hargita Megye Tanácsa támogatásával. “ORBÁN BALÁZS NYOMDOKÁN ERDŐVIDÉKEN 2. – XL. Dokumentarista Fotótábor” olvasásának folytatása

FELSZENTELTÉK ATYHA ÚJ TEMPLOMÁT

A három évvel ezelőtt történt tragikus villámcsapás nyomán keletkezett tűzvész romba döntötte az alig kétszáz lelkes település templomát. A plébánosi teendőket ellátó Adorján Imre atya, aki nyugdíjas lelkészként alig másfél hónappal azelőtt került a faluba, igen komoly feladatot kapott a Gondviseléstől. Akárcsak a maroknyi egyházközség is. A romok eltávolítása után azonnal hozzáláttak az újjáépítés lehetséges útjának megtalálásához, hiszen önerőből képtelenség lett volna ezt a több millió lejes beruházást megvalósítani. Sikerült is pár nap, pár hét alatt mozgósítani a Kárpát-medence magyarságát, akik felekezeti hovatartozásuktól függetlenül álltak az atyhaiak mellé. Komoly segítséget nyújtott a községi, a megyei tanács, illetve a román és a magyar állam is. “FELSZENTELTÉK ATYHA ÚJ TEMPLOMÁT” olvasásának folytatása

ÖKUMENIKUS „MISMÁSOLÁS”

Minden évben szervezek olyan programokat, amelyhez kell a felekezeti sokszínűség. Az egyik idei szervezéses időszakban jó előre elbeszélgettem a lelkészekkel. Egyik történelmi egyházunk jeles képviselője igen élénken érdeklődött, hogy mi is, mi lenne az, ami következik, s neki mi dolga adódna… “ÖKUMENIKUS „MISMÁSOLÁS”” olvasásának folytatása

IV. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELYFÖLDI NÉPI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN

Az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport az idei első nagyobb szakmai találkozót ismét Zeteváralján tartja. A szervezők jelen pillanatban – opcionálisan – két dátumot lebegtetnek: 2019. május 10-11., illetve május 13-14.  Az első napon előadások hangzanak el, a másodikon pedig szakmai kirándulást szervezünk. Hamarosan körleveleket küldünk partnereinknek, de addig is várjuk a jelentkezéseket, hogy válasszuk ki a többségnek leginkább megfelelő időpontot a kettő közül. “IV. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELYFÖLDI NÉPI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN” olvasásának folytatása

FÁJ A HAGYOMÁNYŐRZÉS?

Meg vagyok róla győződve, hogy fáj. Nagyon, sajnos, hiszen törődni, foglalkozni kell vele. Ma arra tendál a világ, olyan a szemlélet, hogy vonjuk ki magunkat a termelés menetéből. Nem kell nekünk érintkeznünk a rögvalósággal, hiszen minden megvásárolható a piacon. Jön. Beszállítja a logisztika. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy kibontsuk a csomagolásából, és elfogyasszuk. Nem lényeges, hogy mi van benne, nem a mi dolgunk elemezni vagy utánajárni, mert valakik valahol nagyon jól tudják, hogy mi kell. “FÁJ A HAGYOMÁNYŐRZÉS?” olvasásának folytatása