PIPACSOK – „Jólevegőn”, azaz Buenos Aires városában (3.)

Argentin kalandunk utolsó részének beszámolója kissé későn érkezik, de hát igazán nem is tehetek róla: óhatatlanul átvettem én is, a csapat is az „argentin tempót”, azt a könnyed, gondtalan, derűs nyugalmat, mely itt Dél-Amerikában megtanítja az embert nem sietni, a pillanatnak élni, és, ha úgy hozza a helyzet, nem aggódni az esetleges halogatások-halasztások miatt. Előbb-utóbb minden a helyére kerül. Fő a nyugalom, „tranquilla” (helyi varázsige). Azért ez a fajta spontaneitás tőlünk sem áll távol, tőlem legalábbis semmiképp, így felüdülés volt az otthon gyakran stresszesen kezelt szigorú határidők és túlzsúfolt programok alól kicsit felszabadulni. Continue reading “PIPACSOK – „Jólevegőn”, azaz Buenos Aires városában (3.)”

PIPACSOK – „Jólevegőn”, azaz Buenos Aires városában (1.)

Sokfelé elfújta már a szél a székelykeresztúri pipacsszirmokat, de a világnak ebbe a szegletébe, a déli féltekére most először. És még most, itt a világ másik végén sem idegenek fogadtak minket: a XIV. Dél-Amerikai Magyar Néptánctalálkozóra jöttünk, mely idén Buenos Airesben, Argentínában került megrendezésre. Continue reading “PIPACSOK – „Jólevegőn”, azaz Buenos Aires városában (1.)”