FARKASLAKA – Íz- és hagyományőrzők a Gordon alatt

Hatodszor tartottak disznótoros farsangot, amely ez alkalommal is egy jó találkozásra, együttlétre vonzotta a község lakóit. Az idősebbek még ma is úgy tartják, hogy a disznóvágás egy igazi ünnep. Székelyföld-szerte az volt szokásban, hogy a családok már az adventi időszakban vágtak egyet, aztán egy másikat valamikor farsang idején. Ha úgy adódott. Egyet azonban mindenképp. Az időzítés azonban attól is függött, hogy az előző év elején mekkora süldőt vagy malacot vásároltak, illetve hagytak meg felnevelésre. Mód is kellett. És előrelátás, hiszen több hónapra való táplálékot készítettek elő ilyenkor a hagyományos konzerválási eljárásokkal. “FARKASLAKA – Íz- és hagyományőrzők a Gordon alatt” olvasásának folytatása

CSIGAKÍGYÓ

Töltjük a kolbászt, a vérest, a májast… Közben mondom az asszonynak, hogy az unokát hozza közelebb, legalább lássa, hogy milyen hagyományt kell(ene) tovább vinnie. Lénácska még csak három éves, de sok mindent tud. Mosolygó tekintettel figyeli, miként sürgünk, forgunk mi felnőttek az asztal körül… “CSIGAKÍGYÓ” olvasásának folytatása