A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL A KORUNKBAN

Sajátos kultúrájuk, etnicitásuk révén, valamint a hozzájuk tapadó nemzeti/szimbolikus jelentések következtében az elmúlt időszakban a tudományos kutatás, az erdélyi és magyarországi társadalmi nyilvánosság középpontjában álltak és állnak ma is. A csángó népzene és néptánc töretlen népszerűsége fontos részét képezi a magyar nyelvterület táncház-szubkultúrájának. A csángó népi kultúra szervezett keretek között történő népszerűsítése identitás-felmutató gesztussal bír, érzelmi felhajtóerővel rendelkezik, „mentésre”, segítségnyújtásra, azonosulásra ösztönöz. “A MOLDVAI CSÁNGÓKRÓL A KORUNKBAN” olvasásának folytatása

Csángó vagyok

Nevem Andrei Ghiepeş, vagy Gyepes András helyett Hanczár János. Születtem Békésen 1954-ben, fogyatékján a márciusnak. Éltem Bíkísen, hol íznek, Szögedében, hol őznek. Éreztem ízét az őznek.  Értem a palócot ha Sálgótárjónban tolljút kér, hogy papírra vessen valamit, értem a székelyt, ha felhúzza a bikát a toronyba az ott kinőtt fűért, mert iéhezik a bika a gyöpre, s értem a csángót, ha néha balandóskodik.Magyar vagyok, s egyben palóc, ha palócot, székely, ha székelyt bántanak, de csángó is, ha ezt csángóval teszik. Miként a délvidéki a felvidéki s az összes többi is magyar „egyeccer”. (A címképen búcsúra igyekvő gyimesi csángók.) Tovább