A család szétfoszlott legendája

Vajon hol van a nagycsalád? A miénk? A tiéd? A másé? Örökre elillant, olyannyira, hogy mára tán emléke sem maradt. Nyelvi és mentalitásbeli gondok vannak, ha időnként összegyűlünk. Ha. Nagyon elvétve. És vannak olyan rokonok, akik mellett simán elmegyek a nagyvárosi forgatagban. De ők is el. Majdhogynem fehér holló-szerű jelkép vagy véletlen az egymásra találás. Megtörténik, mondjuk egy közösségi portálon, a kibertérben, hogy megszólít, s szabadkozva rebegi el, remegő kézzel írja, hogy nem tudni hejesen magyart, s tulajdonképpen azért Elisabeth, John vagy Gheorghe ő, hogy jobban elvegyüljön, sikerrel idomuljon. Mihez? Kihez? Az arctalan mássághoz? Karácsony környékén fapados repülők vitték ki Londonba a nagymamákat félvér unokákhoz karácsonyozni, miközben itthon sok helyen már nem jött, még csak fel sem hangzott a Mennyből az angyal… Tovább

Simó Márton 

A csendes tragédia

Annak idején Kopp Mária, magyar orvos, pszichológus, a „Mentális Egészségtudományok” társult kutatócsoportjának vezetője egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, s nem is az atombombától, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Tovább

Na milyen érzés?

Nagyjából egy éve lehetett – írja Farkas Attila atyánkfia -, amikor a barátnőm azt a rossz hírt kapta, hogy a gólya minden bizonnyal el fogja kerüli. Orvosok, drága vizsgálatok következtek és amikor már a harmadik, immáron budapesti orvos is félreértetlenül vakarta a füle tövét az eredmények láttán, akkor úgy tűnt, hogy a gólyát csak sok-sok talicska pénzzel lehet megvesztegetni…, ha egyáltalán meg lehet.

Aztán megtörtént a csoda: 2016. június 14-én Magyarország 2-0-ra legyőzte Ausztriát az EB-n, és én azon a napon tudtam meg, hogy az a két csík bizony egy új életet jelent! Hát nem ilyen egy tökéletes nap? Azóta már helyet is követelt magának köztünk… Tovább

Anya gyermekével

Lövétei madonna - a felvétel valamikor a múlt század elején készült
Lövétei madonna – a felvétel valamikor a múlt század elején készült (Mihály János gyűjteményéből)

Fél Magyarország kiakadt a napokban közvetített Ákos-interjútól. Kommentek ezrei lepték el a világhálót, miszerint a pökhendinek, arrogánsnak és a Fidesz reklámarcának kikiáltott művész olyasmiket engedett meg magának, ami már több a soknál. Mármint, hogy ő oktasson ki anyaságról, női szerepekről olyanokat, akikről nem tudja, valójában hogy is élnek. Persze neki könnyű négy gyerekének anyját megóvni ettől a karrierizmustól, mert van amivel őket eltartania. És különben is, mi lenne, ha minden nő „csak” anya lenne? Hiszen az anyaságon kívül egyéb más, fontos női „teendő” is akad… Continue reading “Anya gyermekével”