SZÁZ ÉV MÚLTÁN – Vannak-e még elvárásaink?

Az 1918-as Gyulafehérvári Határozat iránt. Nyilván. Lehetnek még ide vonatkozóan bizonyos reményeink és igényeink, hiszen ez volt, és a mai napig is ez az egyetlen viszonylag korrekt módon megszövegezett dokumentum, amely a románok térfeléről érkezett hozzánk az elmúlt és a most frissen kikerekedett évszázadban. Átvizsgálva a kapcsolódó múltbeli jelenségeket, ráközelítünk a jelenre, és próbálunk valamiféle következtetéseket is levonni, amelyek a jövőben bekövetkező cselekedeteinket irányíthatnák. Esetleg. Continue reading “SZÁZ ÉV MÚLTÁN – Vannak-e még elvárásaink?”

ROMÁNIA – Két ország, egy elpuskázott centenárium

Románia kettészakadt. Az egyik része Európához tartozik. A másik valamiféle fanarióta nagybirtokhoz. Az egyik gyorsan megtanulta, mi is az az Európai Unió, a másikat mintha összezavarná ugyanez az Unió. Az egyik infrastruktúráért, oktatásért, külföldi befektetésekért küszködve ünnepli a Centenáriumot, a másik felveszi a trikolóros nyakkendőt és azt mondja a nyomorultaknak, hogy a külföldiek gyarmattá akarnak minket változtatni és mit tudom én még mit. Continue reading “ROMÁNIA – Két ország, egy elpuskázott centenárium”

„Hazafias” ellen-parádé – A Nagy Egyesülés Centenáriumán

A Sepsiszentgyörgyön működő We Radio portálján olvastuk az alábbi írást, amelynek szerzője Mara Negoiţă 16 éves diáklány, a Mihai Viteazu Főgimnázium tanulója. Azért tartottuk fontosnak lefordítani és közzétenni, hogy képesek legyünk bár halvány képet alkotni arról, hogy milyennek látják napjainkban a románsághoz tartozó, ám magyar többségű régióban élő – s ezáltal nyitottabbá váló – fiatalok a centenáriumhoz kapcsolódó ünnepségsorozatot, a világot, s – úgy általában – a jövőt. Continue reading “„Hazafias” ellen-parádé – A Nagy Egyesülés Centenáriumán”

AZ ELSŐ 100 – Levél egy román barátomhoz

Kedves barátom, az a baj, hogy tulajdonképpen te nem is vagy. Lehetnél, persze, Filip Florian, Mircea Cărtărescu, Dan Lungu vagy éppen Radu Afrim. Lehetnél egy névtelen is, akivel együtt jártuk az erdőt, a hegyeket, az egyetem labirintusát vagy Románia gödrös útjait. Lehetnél akár te Mihail Sebastian vagy Nicolae Steinhardt, hogy mást ne mondjak… Nincsenek román barátaim, n-a fost să fie, ahogy mondják, magyarul ezt körülményesebben tudom csak kifejezni: nem ez volt megírva. Continue reading “AZ ELSŐ 100 – Levél egy román barátomhoz”

CENTENÁRIUM – Előkészületek

Nagy-Románia létrejöttét meg kell ünnepelni. Azt mondják. A központi vezetés nagyjából elbaltázta ugyan ezt az emlékezetes eseményt. A benne rejlő lehetőséget. De mindenképp szükség van valamiféle cirkuszra. Úgy látszik, hogy képtelen az önvizsgálatra a kormányzat, s arra is, hogy bocsánatot kérjen a többséggel lojális német kisebbségtől, amelyet sikerült e szűk évszázad alatt elüldöznie, illetve kiárusítania. És a magyaroktól, akiknek azóta hazudik, s akiket folyton kiszipolyoz. De a többi nemzetalkotó kisebbséghez sem képes őszintén és barátsággal közeledni. Continue reading “CENTENÁRIUM – Előkészületek”

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (16.) – Ibiza, tenger, jólét, rózsaszín köd és ami mögötte van

Mihai Seman görögkeleti lelkész idestova bő másfél évtizede szolgál Spanyolországban, történetesen a Baleár-szigetek legnagyobbikán, Ibizán. Kinti tartózkodása során rengeteg élményben, tapasztalatban volt része. És ami mindennél fontosabb, egy percre sem feledkezett meg az erdélyi gyökerekről. Continue reading “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (16.) – Ibiza, tenger, jólét, rózsaszín köd és ami mögötte van”

Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral

A Galacon élő történész-egyetemi tanár néhány éve fáradhatatlanul búvárkodik a magyar kultúra évszázadaiban, Janus Pannoniustól József Attiláig, Szent Lászlótól Szilágyi Domokosig. Magyar vonatkozású publikációval jelen van a napilapokban és a folyóiratokban, illetve a világhálós fórumokon is gyakorta felbukkan. Interjúsorozatunk következő részében életéről, a magyar és a székelyföldi kultúrához fűződő viszonyáról is vall. Continue reading “Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral”

„Talán jobb és szebb idők következnek hátralévő éveim során” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (7.)

Septimiu Borbil (1963) Kolozsváron élő állatorvos a Corbii Albi–Fehér Hollók nevű portál egyik kitartó publicistája, sokak által ismert aktivista, aki a történelmi tisztánlátásért, a régiók becsületéért szólal meg és az ország történelmi régiók mentén való közigazgatási átalakításának a híve. Sorozatunk következő beszélgetésében Borbil úrral közelítjük Erdély utóbbi száz évét, a román fennhatóság alatt eltöltött időt és latolgatjuk a további esélyeket. Continue reading “„Talán jobb és szebb idők következnek hátralévő éveim során” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (7.)”

TUDOR ROXÁNA – Ez itt a reklám helye

Néhány héttel ezelőtt interjú-sorozatot indítottunk a Hargita Népe című napilapban, annak internetes felületein. Természetes módon az Élő Székelyföld portálja is közli a későbbiekben ezeknek az interjúknak a szerkesztett, olykor kissé hosszabb és több fotóval ellátott változatát. A Mi, székelyek és román barátaink című beszélgetés-folyamunk valamelyest igyekszik végigkövetni a centenáriumi esztendő eseményeit, s úgy ad hozzá ezt-azt a Románia kebelében eltöltött kilencvenhat esztendőhöz, hogy legyen, lehessen majd utána is némi derű, biztatás, amely belengi a következő esztendőket, ha tetszik: azt a következő száz évet, amelyet együtt, békében, egyetértésben, teljes értékű állampolgárokként, átlátható jogrendszerben és rendezett autonómiák mentén szeretnénk megélni… Continue reading “TUDOR ROXÁNA – Ez itt a reklám helye”

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK – Popa Ioan Eneida (1.)

Én úgy érzem, hogy a központosított állam, mint amilyen Románia is, túlzottan szereti ünnepeltetni magát. Minisztériumi, tanfelügyelőségi elvárások vannak, lesznek, amelyeket teljesíteni kell. Mindezt jórészt románul kérik. Ebben mi nem vehetünk részt, hiszen a tanítványainknak nyelvi gondjaik vannak, de érzelmeik, a hátterük sem olyan. Az elmúlt években kiemelten foglalkoztunk az első világbárúval, annak csatáiról és helyszíneiről emlékeztünk meg több alkalommal. Diákjaim tantárgyversenyen vettek részt, sőt első díjat is nyertek a Kápolnási Zsolt történelem szakos tanár által szervezett középiskolák között versenyen, a TUDÁSZ nevű vetélkedőről van szó… Én szeretem eljuttatni a tanítványaimat arra a szintre, hogy vonjanak le tanulságokat. Elég kritikusan viszonyulok a történelmi eseményekhez, és ecsetelem az akkori magyar kormányok hibáit, de elmondom gyakran azt is, hogy Trianonban, a leginkább kedvezményezett Románia mellett, még a később barátságosan viselkedő Olaszország, és a történelmi távlatokban is mindig közelálló és szövetséges Lengyelország ugyancsak kapott magyar területeket. Nyilvánvaló, hogy Románia akkor elérte a célját, beértek a háború előtt és alatt folytatott tárgyalásaik eredményei. A központosított román államnak ez a száz év nagyot és sokat jelent. Egyelőre nincsen konkrétum a tervezett ünnepség-sorozat terén, de még csak az esztendő legelején vagyunk…

Az interjú teljes szövege a Hargita Népe internetes felületén olvasható ITT.

Popa Ioan Eneida portréját Farkas Antal készítette.


Az interjúsorozat, illetve minden ide, A ROMÁNIAI MAGYAROK SZÁZ ÉVE című programhoz kapcsolódó írás – recenzió, dokumentumközlés, beszámoló – a COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY támogatásával valósult meg a 2018. február 1. és november 30. közötti időszakban.

communitas_vizszintes

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport