FRISSÍTVE! – Az együttélés barátaink szemszögéből – CSÍKSZEREDA

A Kájoni János Megyei Könyvtárban is bemutatták a közönségnek Simó Márton interjúkötetét. A Mi, székelyek és román barátaink című kiadványban a békés együttélés iránt elkötelezett románokkal készült beszélgetések immár teljes terjedelmükben olvashatók. Az interjúk rövid változatait a Hargita Népe napilap olvasói ismerhették, hiszen azok a román egyesülés évében heti rendszerességgel megjelentek. Időközben elkészült, és hamarosan forgalomba kerül a román nyelvű változat is, amelyet a szerző az elkövetkező hetekben vegyes népességű erdélyi városokba kíván majd eljuttatni. “FRISSÍTVE! – Az együttélés barátaink szemszögéből – CSÍKSZEREDA” olvasásának folytatása

SZÁZ ÉV MÚLTÁN – Vannak-e még elvárásaink?

Az 1918-as Gyulafehérvári Határozat iránt. Nyilván. Lehetnek még ide vonatkozóan bizonyos reményeink és igényeink, hiszen ez volt, és a mai napig is ez az egyetlen viszonylag korrekt módon megszövegezett dokumentum, amely a románok térfeléről érkezett hozzánk az elmúlt és a most frissen kikerekedett évszázadban. Átvizsgálva a kapcsolódó múltbeli jelenségeket, ráközelítünk a jelenre, és próbálunk valamiféle következtetéseket is levonni, amelyek a jövőben bekövetkező cselekedeteinket irányíthatnák. Esetleg. “SZÁZ ÉV MÚLTÁN – Vannak-e még elvárásaink?” olvasásának folytatása

ROMÁNIA – Két ország, egy elpuskázott centenárium

Románia kettészakadt. Az egyik része Európához tartozik. A másik valamiféle fanarióta nagybirtokhoz. Az egyik gyorsan megtanulta, mi is az az Európai Unió, a másikat mintha összezavarná ugyanez az Unió. Az egyik infrastruktúráért, oktatásért, külföldi befektetésekért küszködve ünnepli a Centenáriumot, a másik felveszi a trikolóros nyakkendőt és azt mondja a nyomorultaknak, hogy a külföldiek gyarmattá akarnak minket változtatni és mit tudom én még mit. “ROMÁNIA – Két ország, egy elpuskázott centenárium” olvasásának folytatása

„Hazafias” ellen-parádé – A Nagy Egyesülés Centenáriumán

A Sepsiszentgyörgyön működő We Radio portálján olvastuk az alábbi írást, amelynek szerzője Mara Negoiţă 16 éves diáklány, a Mihai Viteazu Főgimnázium tanulója. Azért tartottuk fontosnak lefordítani és közzétenni, hogy képesek legyünk bár halvány képet alkotni arról, hogy milyennek látják napjainkban a románsághoz tartozó, ám magyar többségű régióban élő – s ezáltal nyitottabbá váló – fiatalok a centenáriumhoz kapcsolódó ünnepségsorozatot, a világot, s – úgy általában – a jövőt. “„Hazafias” ellen-parádé – A Nagy Egyesülés Centenáriumán” olvasásának folytatása

AZ ELSŐ 100 – Levél egy román barátomhoz

Kedves barátom, az a baj, hogy tulajdonképpen te nem is vagy. Lehetnél, persze, Filip Florian, Mircea Cărtărescu, Dan Lungu vagy éppen Radu Afrim. Lehetnél egy névtelen is, akivel együtt jártuk az erdőt, a hegyeket, az egyetem labirintusát vagy Románia gödrös útjait. Lehetnél akár te Mihail Sebastian vagy Nicolae Steinhardt, hogy mást ne mondjak… Nincsenek román barátaim, n-a fost să fie, ahogy mondják, magyarul ezt körülményesebben tudom csak kifejezni: nem ez volt megírva. “AZ ELSŐ 100 – Levél egy román barátomhoz” olvasásának folytatása

CENTENÁRIUM – Előkészületek

Nagy-Románia létrejöttét meg kell ünnepelni. Azt mondják. A központi vezetés nagyjából elbaltázta ugyan ezt az emlékezetes eseményt. A benne rejlő lehetőséget. De mindenképp szükség van valamiféle cirkuszra. Úgy látszik, hogy képtelen az önvizsgálatra a kormányzat, s arra is, hogy bocsánatot kérjen a többséggel lojális német kisebbségtől, amelyet sikerült e szűk évszázad alatt elüldöznie, illetve kiárusítania. És a magyaroktól, akiknek azóta hazudik, s akiket folyton kiszipolyoz. De a többi nemzetalkotó kisebbséghez sem képes őszintén és barátsággal közeledni. “CENTENÁRIUM – Előkészületek” olvasásának folytatása

MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (16.) – Ibiza, tenger, jólét, rózsaszín köd és ami mögötte van

Mihai Seman görögkeleti lelkész idestova bő másfél évtizede szolgál Spanyolországban, történetesen a Baleár-szigetek legnagyobbikán, Ibizán. Kinti tartózkodása során rengeteg élményben, tapasztalatban volt része. És ami mindennél fontosabb, egy percre sem feledkezett meg az erdélyi gyökerekről. “MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK (16.) – Ibiza, tenger, jólét, rózsaszín köd és ami mögötte van” olvasásának folytatása

Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral

A Galacon élő történész-egyetemi tanár néhány éve fáradhatatlanul búvárkodik a magyar kultúra évszázadaiban, Janus Pannoniustól József Attiláig, Szent Lászlótól Szilágyi Domokosig. Magyar vonatkozású publikációval jelen van a napilapokban és a folyóiratokban, illetve a világhálós fórumokon is gyakorta felbukkan. Interjúsorozatunk következő részében életéről, a magyar és a székelyföldi kultúrához fűződő viszonyáról is vall. “Mi, székelyek és román barátaink – Interjú CRISTIAN SANDACHE egyetemi tanárral” olvasásának folytatása

„Talán jobb és szebb idők következnek hátralévő éveim során” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (7.)

Septimiu Borbil (1963) Kolozsváron élő állatorvos a Corbii Albi–Fehér Hollók nevű portál egyik kitartó publicistája, sokak által ismert aktivista, aki a történelmi tisztánlátásért, a régiók becsületéért szólal meg és az ország történelmi régiók mentén való közigazgatási átalakításának a híve. Sorozatunk következő beszélgetésében Borbil úrral közelítjük Erdély utóbbi száz évét, a román fennhatóság alatt eltöltött időt és latolgatjuk a további esélyeket. “„Talán jobb és szebb idők következnek hátralévő éveim során” – folytatjuk a MI, SZÉKELYEK ÉS ROMÁN BARÁTAINK című sorozatot (7.)” olvasásának folytatása

TUDOR ROXÁNA – Ez itt a reklám helye

Néhány héttel ezelőtt interjú-sorozatot indítottunk a Hargita Népe című napilapban, annak internetes felületein. Természetes módon az Élő Székelyföld portálja is közli a későbbiekben ezeknek az interjúknak a szerkesztett, olykor kissé hosszabb és több fotóval ellátott változatát. A Mi, székelyek és román barátaink című beszélgetés-folyamunk valamelyest igyekszik végigkövetni a centenáriumi esztendő eseményeit, s úgy ad hozzá ezt-azt a Románia kebelében eltöltött kilencvenhat esztendőhöz, hogy legyen, lehessen majd utána is némi derű, biztatás, amely belengi a következő esztendőket, ha tetszik: azt a következő száz évet, amelyet együtt, békében, egyetértésben, teljes értékű állampolgárokként, átlátható jogrendszerben és rendezett autonómiák mentén szeretnénk megélni… “TUDOR ROXÁNA – Ez itt a reklám helye” olvasásának folytatása