„A hang elszakadt a fénytől!”

Molnár Dénes képzőművész, költő
Molnár Dénes képzőművész, költő

Tizenhat évvel ezelőtt, 2000. február 19-én, 53 éves korában hunyt el Molnár Dénes, marosvásárhelyi grafikus. Ezzel az összeállítással emlékszik rá a közeli jó barát és “harcostárs”, Bölöni Domokos író. “„A hang elszakadt a fénytől!”” olvasásának folytatása

Szoborvarázs a marosvásárhelyi Kultúrpalotában

Fotó: Vajda György
Gyarmathy János a negyven év munkásságát összefoglaló retrospektív kiállítás megnyitóján (Fotó: Vajda György)

„Az ötlet mindig valamilyen hatásból indul. Ezek az ötletek lassan érlelődnek, akár három-négy év is eltelik a gondolattól a bronzig. Közben kis vázlatokat készítek, akár papíron, akár agyagban – de ilyenkor inkább csak rögzítek, hogy ne felejtsem el. Ezután jön egy olyan élmény, ami előhozza ezt a félkész ötletet, gondolatot, ami mintegy kipattan a művészből és formába öntheti. Van tehát egy nagyon hosszú érlelődési folyamat, a megmintázás ezzel ellentétben gyors művelet, az ember érzi, és az ujjaival gyorsan kitappintja azokat a formákat, amiket a lelkében, agyában előkészített már”  árult el a minap néhány fontos műhelytitkot Gyarmathy János. “Szoborvarázs a marosvásárhelyi Kultúrpalotában” olvasásának folytatása

Cenzorok réme – Bajor Andor

Bajor Andor Fotó: Nagy P. Zoltán
Bajor Andor (1927-1991) Fotó: Nagy P. Zoltán

Bajor-hangütésben kérjük az Olvasó figyelmét: klasszikus az az író, akinek a műveit anélkül adják ki, hogy beadta volna. Íme hát a nagy transzszilván szatirikusnak egy újabb beadatlan remeklése, amely alkotójának halála után önerejéből, klasszikus maradandósága révén jelenik meg.

“Cenzorok réme – Bajor Andor” olvasásának folytatása

A tehetség próbája

Donáth László
Donáth László Zádokfa kürt. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2015. Szerkesztette Bölöni Domokos

„A zádokfa kürt különös portéka a világon. Nem igen ismeri csak a havas népe, de az aztán jól ismeri. Tavasz táján, mikor a majorok a juhokkal felvergődnek a havasba, minden valamire való bojtár első dolga, hogy a zádokfa háncsából minél nagyobb kürtöt kavarintson. Aztán amíg meg nem unják, minden este visszhangzik a havas a hangjától. Később, igaz, mind ritkábban kerül elé s főként akkor, ha valami hír van a havason, vagy rossz, vagy jó. Mert a zádokfa kürt a havasi élet híradója. Van úgy, hogy a majoroknak valami megbeszélni valójuk akad egymással, nem küldözgetik az apró bojtárokat majorházról majorházra, hanem egyik előveszi a zádokfa kürtöt, megadja a jól ismert hívójelt, a többiek visszafelelgetnek s a mondott időre pontosabban összegyűlnek, mintha levélbeli hívót kaptak volna. Ugyanúgy, ha bajba jut valaki, háza körül gonosz ember settenkedik, csorda-farkas, vagy valami nagyobb baksi medve támad a nyájára, a zádokfakürtön felhangzik a vészjel s szinte pillanatok alatt érkezik segítség éjjel-nappal. Közös a baj, hát közös a segítség is.”

“A tehetség próbája” olvasásának folytatása

Kedei Zoltán 86.

200px-KedeiZoltan

November utolsó napján, rokonok, barátok, ismerősök körében ünnepelte születésnapját a felújított marosvásárhelyi várbeli új műtermében Kedei Zoltán festőművész. A meghitt összejövetelen tanítványa, Doszlop Imre Lídia Naómi köszöntötte az ünnepeltet és a megjelenteket, majd méltatta legújabb könyvét, és munkásságáról is beszélt. Alább az ott elhangzott löszöntő olvasható. “Kedei Zoltán 86.” olvasásának folytatása

Rendes feltámadásunkról és a szívünk örökkévalóságáról

Barabás László néprajzkutató
Barabás László néprajzkutató

November 5-én, csütörtökön a marosvásárhelyi Bernády Házban mutatták be dr. Barabás László Az otthonosság gyökerei című, népismereti írásokat, néprajzi tanulmányokat tartalmazó, a Mentor Könyvek Kiadónál megjelent kötetét. “Rendes feltámadásunkról és a szívünk örökkévalóságáról” olvasásának folytatása

Búcsú Nagy Páltól

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
A Szabédi László-emléktábla avatásán

Diákként láthatta Móricz Zsigmondot a református kollégiumban, személyes ismerőse volt Tamási Áronnak („úgy gondolok rá, mintha élne”), ismerőseinek, barátainak tudhatta a huszadik századi kortárs (és azon belül az erdélyi) magyar irodalom jeleseit és napszámosait, életkorban is előkelő helyezést ért el: Anavi Ádám, Kós Károly, Jánosházy György után következik a sorban. “Búcsú Nagy Páltól” olvasásának folytatása