BÁNJA-E A SZÉKELY (26.3.) – GYARAPODÓ CSEKEFALVA

Olyan vidék, amelyet az Udvarhelyszékre látogatók ritkábban keresnek fel. Egyrészt azért, mert kissé félreesik a forgalmasabb útvonalaktól. Pedig volt itt élet, van, és lehetne a továbbiakban is. Jelenlegi írásunk a székelykeresztúrhoz közelebb eső településeken lezajlott építészeti és faluképszemlélő barangolásunk nyomán született a Székelykeresztúrhoz közelebb eső településeken. “BÁNJA-E A SZÉKELY (26.3.) – GYARAPODÓ CSEKEFALVA” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (26.1.) – ALÁ S FEL SZENTÁBRAHÁM KÖZSÉGBEN

A Nyikó vidékének közvetlen szomszédságában található a Gagymente, mondhatni azzal párhuzamosan, egy vízválasztóval nyugatabbra, Udvarhelyszék peremén, bár van még egy ütközőzóna, a Székely Partium sávja, amely elválasztja a régiót az egykori Szászföldtől, illetve Marosszéktől. Tulajdonképpen Szentábrahám község beosztott településeit foglalja magában ez a kis táj. Olyan vidék, amelyet az Udvarhelyszékre látogatók ritkábban keresnek fel. Egyrészt azért, mert kissé félreesik a forgalmasabb útvonalaktól. Pedig volt itt élet, van és lehetne a továbbiakban is. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (26.1.) – ALÁ S FEL SZENTÁBRAHÁM KÖZSÉGBEN” olvasásának folytatása

SICVLICVM-START!

Azzal váltunk el három héttel ezelőtt, hogy minden akadály elhárult a SICVLICVM nevet viselő mozgalom útjából, és hamarosan sor kerülhet Homoródkeményfalván, illetve Abásfalván egy-egy tábla kihelyezésére, hiszen mind a két településen vannak működő kapcsolataink, vannak megjelölhető épületek, és úgy néz ki, hogy a tulajdonosokkal is talál a szó, egyetértenek az elképzeléseinkkel, szívesen csatlakoznak, sőt, kitüntetésnek érzik, hogy ehhez a most alakuló klubhoz tartozhatnak. “SICVLICVM-START!” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.3.) – RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE

Azt szerettük volna, hogy sorban haladjunk. De nem lehet. Cikkcakkosan, ahogy sikerül. Mert nem csak a fényképezés fontos, hanem a helyiekkel való kapcsolattartás is. Hiába vannak minőségi fotóink, ha nem kaptuk otthon a megfelelő embert, aki szószólója, vagy legalábbis jó ismerője a helynek. A községközpont lett volna soron. Amúgy rendben levő település Siménfalva, látni itt-ott az előrelépés nyomait. Azonban ami régi, az olyan, mintha csak bajnak lenne. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.3.) – RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.2.) – MÁSODIK RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE

Ez alkalommal Kis- és Nagykedére, Medesérre, Tordátfalvára, Székelyszentmiklósra és a község központjába igyekszünk eljutni. Legalábbis ezt a hat helységet szeretnénk falukép és népi építészet szempontjából megmutatni. Helyszínbejárásaink során nem mindig sikerül szóba állnunk helyiekkel, illetve nem találjuk azt a személyt, akit kiszemeltünk, vagy jól ismerünk, esetleg tudjuk róla, hogy illetékes lenne a közügyekben tájékoztatni, de a táj minden évszakban és bármilyen időjárási körülmények közepette a „rendelkezésünkre” áll. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.2.) – MÁSODIK RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.4.) – SZENTEGYHÁZA, A FÜRDŐVÁROS

Amikor a múlt év végén bejártuk a helyi értelmiségiek által „hibrid településnek” nevezett kisváros falusi és városi részét, jól látszott, hogy a nehézipar lebontását követően megmaradt a hetvenes években kialakított „kezdetleges” és torzó jellegű központ, a tömbház-negyeddel és az egykori vasüzemmel, amely újabban több részre osztottan talált új gazdákra, és helyi vállalkozók láttak hozzá a hely revitalizációjához. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.4.) – SZENTEGYHÁZA, A FÜRDŐVÁROS” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.3.) – HARMADIK NEKIFUTÁS – AZ EGYKORI SZENTEGYHÁZAS-OLÁHFALUBAN

Riportunk előző részében a „falu” és a „város” határán jártunk. A kapcsolódást vizsgáltuk a két településrész között, ahogy közeledünk a városi rész főutcáján – a korábbi Öntők, a mai Berényi Margit utca –, ahol a a Strand és az Ifjúsági utcáktól csatlakoznak, véget ér az alsó római katolikus egyházközség adminisztratív kiterjedése, innentől felfelé – a településen és a patak, vagyis a Vargyas-csatorna mentén már az egykori Szentegyházas-Oláhfalu, azaz, „Nagyfalu” belterületén járunk. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.3.) – HARMADIK NEKIFUTÁS – AZ EGYKORI SZENTEGYHÁZAS-OLÁHFALUBAN” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.2.) – SZENTEGYHÁZA, A „HIBRID” TELEPÜLÉS MEGKÖZELÍTÉSE

A kívülálló ma már nem képes eldönteni, hogy hol van Szentegyházán a „falu” és a „város” határa. Sejteni, hogy a mostani kórháztól az unitárius imaházig, pontosabban az alsó csengettyűig, a híd után levő Strand utcáig terjeszkedett a városi rész – amely 70-80 évvel ezelőtt a mai Berényi Margit utca alsó végéig és a Strand utcáig beépítetlen volt –, s amelynek magját az egykori hámor és az azt kiszolgáló épületek, a vasüzem dolgozóinak lakásai alkották. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.2.) – SZENTEGYHÁZA, A „HIBRID” TELEPÜLÉS MEGKÖZELÍTÉSE” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.1.) – SZENTEGYHÁZA – FALU ÉS VÁROS

Amikor hozzáláttunk a riportsorozat megírásához, határozottan kijelentettük, hogy a hagyományos falusi településképpel, annak változásaival, az udvarhelyszéki községek, falvak és tanyák népi építészetével, anyag- és formahasználatával, a vidék életének ábrázolásával kívánunk foglalkozni. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (18.1.) – SZENTEGYHÁZA – FALU ÉS VÁROS” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY (17.) – FENYÉD ÉS KÜKÜLLŐKEMÉNYFALVA – A VÁROS VONZÁSÁBAN

Erdélyben, így a Székelyföldön is – ahogy erősödni kezdett az európai trend – ismét hangsúlyossá vált, és bizonyos körzetekben egyre inkább megfogalmazódik az az igény, hogy az elő- és kertvárosi övezetek, amelyek egy-egy jelentősebb várost vesznek körül, önkormányzati szövetségbe tömörüljenek. Van is erre egy elég rusnya kifejezés, amely „metropolisz övezetként” határozza meg azokat a falusi jellegű településeket, amelyek elhelyezkedésüknél, gazdasági és demográfiai kapacitásuknál fogva erre predesztináltak. “BÁNJA-E A SZÉKELY (17.) – FENYÉD ÉS KÜKÜLLŐKEMÉNYFALVA – A VÁROS VONZÁSÁBAN” olvasásának folytatása