MILYEN VOLT 2019?

Nálunk, az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport háza táján az esztendő a megszokott és az újonnan vállalt feladatok végzése mellett telt. Riportok, publicisztikai írások jelentették a mérföldköveket, illetve azok a beszámolók, amelyek az általunk kezdeményezett események alkalmával készültek, vagy amelyekhez társszervezőkként, illetve egyszerű résztvevőkként csatlakoztunk. Olykor igyekeztünk katalizátorai lenni egy-egy témának, azzal a megfontolással, hogy gyakorlati haszna is legyen a dolognak. “MILYEN VOLT 2019?” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY (10.1.) – Szép példák, értékek elmúlása – LÓKOD, KÉNOS, HOMORÓDSZENTMÁRTON

Úgy jártuk be a helyet, hogy a községközpontot és a két „felső” falut, Lókodot és Kénost a végére hagytuk. Többfajta faluképpel találkoztunk, láthattuk, hogy itt-ott vannak próbálkozások arra vonatkozóan, hogy védjék és megfelelő esztétikai elvárások szerint alakítsák a hagyományos faluképet. Gyakran látszik az anyagiak hiánya. Viszont ahol pénz van, ott azonnal jelentkezik az idegen színekben és formákban való tobzódás is. “BÁNJA-E A SZÉKELY (10.1.) – Szép példák, értékek elmúlása – LÓKOD, KÉNOS, HOMORÓDSZENTMÁRTON” olvasásának folytatása

NÉGY FALUBAN – A Homoród-mente „alföldjén” – BÁNJA-E A SZÉKELY (9.)

A község e négy települése kissé elkülönül Homoródszentmárton többi helységétől. Ha olyan lenne a helyzet és a közigazgatási beosztás, akár különálló önkormányzati egységként is megállná a helyét. Hogyha nem szólt volna bele a központi vezetés annak idején, és nem csatolják 1968-ban ezt a négy falut Szentmártonhoz, talán ma más összkép rajzolódna ki előttünk. Az utóbbi években viszonylag sokat költöttek a megyei utakra, jó az összeköttetés Oklánd (131-es megyei út), Homoródjánosfalva, Homoróddaróc felé( 132B) – a Homoród-mentének ez a része Brassó megyéhez tartozik, amellyel majd egy következő írásunkban foglalkozunk –, és úgy tűnik, hogy hamarosan sor kerül a Székelydálya, illetve Kányád felé tartó útszakasz (133) modernizálására is. “NÉGY FALUBAN – A Homoród-mente „alföldjén” – BÁNJA-E A SZÉKELY (9.)” olvasásának folytatása

BÁGY – KICSI, ÉS A LEHETŐSÉGEIT ALIG LÁTÓ FALU – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.2.)

Messziről felrémlik előttünk a Bágyi-tető. A két összetéveszthetetlen, csupasz hegyorom. A bágyi csicsek. A nagyobb, a Várhegy 856 m. A kisebb a Dimény-hegy pár méterrel alacsonyabb, és nagyobb része már Lókodhoz tartozik. Alatta, a hegy ölében a falu. Az odavezető műút négy kilométeren át kanyarog fel a szelíd szerpentinen, s bár eléggé keskeny, a célnak tökéletesen megfelel, és – úgy tűnik – kifogástalan minőségű, pár éve jól bírja az időjárás viszontagságait. Másik előnye, hogy nem ér véget a falu végén, mint oly sok településen, hanem továbbszalad a templom, majd az impozáns kultúrház és az emeletes iskola mellett, s balra kanyarodva jön vissza, aztán – hurkot írva – az alsó úton torkollik a központi vegyesboltnál a főútba. Ily módon gyakorlatilag befutja és összeköti a nem túl bonyolult utcaszerkezetet, annak fősodrát, és csak néhány sikátort, zsákutcát hanyagol. “BÁGY – KICSI, ÉS A LEHETŐSÉGEIT ALIG LÁTÓ FALU – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.2.)” olvasásának folytatása

BÜKKFALVA – OROSZ DEJAVŰ – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.1.)

Tulajdonképpen nem is falu. Csak egy-két utca. Inkább egy. Így tartják számon az önkormányzatnál. Viszont a tény, hogy a „bükk” előtaghoz hagyományosan odatoldják a „fala” megnevezést, ami azt jelzi, hogy mégiscsak volt, illetve ma is van némi településjellege. És külön áll. Elkülönülten fekszik Szentmártontól dél-keleti irányban. Bágy pedig magaslati fekvése miatt különös ebben a községben. Azt mondják, hogy ott másfajta, „hegyi” emberek laknak. Színtiszta református közösség. Ez alkalommal ezt a két települést járjuk végig, keresve az építészeti értékeket, de ugyanakkor bepillantunk a hétköznapokba is. “BÜKKFALVA – OROSZ DEJAVŰ – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.1.)” olvasásának folytatása

EPILÓGUS EGY RIPORTHOZ – A falukép megmenthető – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.4.)

László János vállalkozó meghívására Abásfalván járt az Élő Székelyföld Munkacsoport és munkatársai, szimpatizánsai, illetve azok a közéleti szereplők, akiknek fontos a népi építészeti örökség megőrzése. A falulátogatás során az említett vállalkozó bemutatta azokat a házakat, amelyet az elmúlt években vásárolt és újított fel, megőrizve régi formájukat. Ezt követően kerekasztal beszélgetésre került sor a közbirtokosság gyűléstermében. “EPILÓGUS EGY RIPORTHOZ – A falukép megmenthető – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.4.)” olvasásának folytatása

HOMORÓDKEMÉNYFALVA ÉS ABÁSFALVA – Karakteres építészeti örökség – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.3.)

Először Keményfalván néztünk szét. Ez a falu sem ismeretlen számunkra. Más célból ugyan, de többször jártunk erre az elmúlt években. A szabályos házsorok itt is a régi szép időkre emlékeztetnek, ahogy bennebb és bennebb haladunk. A templom, a parókia és környezete maga a népi építészet egyik csodája (lehetne). Tanítani és mutogatni kellene szép példaként, ahogyan mondhatni zseniálisan helyezték itt eleink egymás mellé a házakat, alakították az utca- és térszerkezetet, benne a gazdasági melléképületekkel és a csűrsorokkal. “HOMORÓDKEMÉNYFALVA ÉS ABÁSFALVA – Karakteres építészeti örökség – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.3.)” olvasásának folytatása

GYEPES ÉS HOMORÓDKEMÉNYFALVA – Homorószentmárton község megközelítése – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.2.)

Gyepesben az igazán értékes – akár százötven-kétszáz éves – bennvalókat nem a főutca, azaz a Külső út, hanem a keletnek félre eső Belső út, illetve a Fűzfaliget és a Csonka falurészben kell keresni. “GYEPES ÉS HOMORÓDKEMÉNYFALVA – Homorószentmárton község megközelítése – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.2.)” olvasásának folytatása

Homoródszentmárton megközelítése – BÁNJA-E A SZÉKELY? (7.1.)

Terveink szerint négy nekifutással fogjuk „abszolválni” ebben a riportsorozatban ezt a községet. Ezzel a járással a keleti régióban kezdünk, amelyben négy falut találunk. Homoródremete viszonylag késői alapítású – római katolikus sziget –, látványosan ötvözik régi épületei a hegyaljai székely és a szászos jellegű építkezés formakincsét, Gyepes, Homoródkeményfalva, Abásfalva pedig úgyszintén hagyományos házai és gazdasági épületei sokaságáról, a kőből történő építkezés formáinak jellegzetes példáival szolgál, de olyan kimunkált stílusbeli sokoldalúság által, amelynek mindenképp magas szintű védettséget kellene élveznie. “Homoródszentmárton megközelítése – BÁNJA-E A SZÉKELY? (7.1.)” olvasásának folytatása

OKLÁND – Utak és lehetőségek – BÁNJA-E A SZÉKELY? (6.2.)

Jó lenne, ha a látogató, amint erre közeledik, s igyekszik visszahelyezni magát egy hét-nyolcszáz évvel ezelőtti korba, nem egy 21. századi, a természetestől és a hagyományostól elrugaszkodott, kiürült, koncepciótlanul lecsupaszított és átépített környezetet, vagy romhalmazt látna. “OKLÁND – Utak és lehetőségek – BÁNJA-E A SZÉKELY? (6.2.)” olvasásának folytatása