BÁGY – KICSI, ÉS A LEHETŐSÉGEIT ALIG LÁTÓ FALU – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.2.)

Messziről felrémlik előttünk a Bágyi-tető. A két összetéveszthetetlen, csupasz hegyorom. A bágyi csicsek. A nagyobb, a Várhegy 856 m. A kisebb a Dimény-hegy pár méterrel alacsonyabb, és nagyobb része már Lókodhoz tartozik. Alatta, a hegy ölében a falu. Az odavezető műút négy kilométeren át kanyarog fel a szelíd szerpentinen, s bár eléggé keskeny, a célnak tökéletesen megfelel, és – úgy tűnik – kifogástalan minőségű, pár éve jól bírja az időjárás viszontagságait. Másik előnye, hogy nem ér véget a falu végén, mint oly sok településen, hanem továbbszalad a templom, majd az impozáns kultúrház és az emeletes iskola mellett, s balra kanyarodva jön vissza, aztán – hurkot írva – az alsó úton torkollik a központi vegyesboltnál a főútba. Ily módon gyakorlatilag befutja és összeköti a nem túl bonyolult utcaszerkezetet, annak fősodrát, és csak néhány sikátort, zsákutcát hanyagol. “BÁGY – KICSI, ÉS A LEHETŐSÉGEIT ALIG LÁTÓ FALU – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.2.)” olvasásának folytatása

BÜKKFALVA – OROSZ DEJAVŰ – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.1.)

Tulajdonképpen nem is falu. Csak egy-két utca. Inkább egy. Így tartják számon az önkormányzatnál. Viszont a tény, hogy a „bükk” előtaghoz hagyományosan odatoldják a „fala” megnevezést, ami azt jelzi, hogy mégiscsak volt, illetve ma is van némi településjellege. És külön áll. Elkülönülten fekszik Szentmártontól dél-keleti irányban. Bágy pedig magaslati fekvése miatt különös ebben a községben. Azt mondják, hogy ott másfajta, „hegyi” emberek laknak. Színtiszta református közösség. Ez alkalommal ezt a két települést járjuk végig, keresve az építészeti értékeket, de ugyanakkor bepillantunk a hétköznapokba is. “BÜKKFALVA – OROSZ DEJAVŰ – BÁNJA-E A SZÉKELY (8.1.)” olvasásának folytatása

EPILÓGUS EGY RIPORTHOZ – A falukép megmenthető – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.4.)

László János vállalkozó meghívására Abásfalván járt az Élő Székelyföld Munkacsoport és munkatársai, szimpatizánsai, illetve azok a közéleti szereplők, akiknek fontos a népi építészeti örökség megőrzése. A falulátogatás során az említett vállalkozó bemutatta azokat a házakat, amelyet az elmúlt években vásárolt és újított fel, megőrizve régi formájukat. Ezt követően kerekasztal beszélgetésre került sor a közbirtokosság gyűléstermében. “EPILÓGUS EGY RIPORTHOZ – A falukép megmenthető – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.4.)” olvasásának folytatása

HOMORÓDKEMÉNYFALVA ÉS ABÁSFALVA – Karakteres építészeti örökség – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.3.)

Először Keményfalván néztünk szét. Ez a falu sem ismeretlen számunkra. Más célból ugyan, de többször jártunk erre az elmúlt években. A szabályos házsorok itt is a régi szép időkre emlékeztetnek, ahogy bennebb és bennebb haladunk. A templom, a parókia és környezete maga a népi építészet egyik csodája (lehetne). Tanítani és mutogatni kellene szép példaként, ahogyan mondhatni zseniálisan helyezték itt eleink egymás mellé a házakat, alakították az utca- és térszerkezetet, benne a gazdasági melléképületekkel és a csűrsorokkal. “HOMORÓDKEMÉNYFALVA ÉS ABÁSFALVA – Karakteres építészeti örökség – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.3.)” olvasásának folytatása

GYEPES ÉS HOMORÓDKEMÉNYFALVA – Homorószentmárton község megközelítése – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.2.)

Gyepesben az igazán értékes – akár százötven-kétszáz éves – bennvalókat nem a főutca, azaz a Külső út, hanem a keletnek félre eső Belső út, illetve a Fűzfaliget és a Csonka falurészben kell keresni. “GYEPES ÉS HOMORÓDKEMÉNYFALVA – Homorószentmárton község megközelítése – BÁNJA-E A SZÉKELY (7.2.)” olvasásának folytatása

Homoródszentmárton megközelítése – BÁNJA-E A SZÉKELY? (7.1.)

Terveink szerint négy nekifutással fogjuk „abszolválni” ebben a riportsorozatban ezt a községet. Ezzel a járással a keleti régióban kezdünk, amelyben négy falut találunk. Homoródremete viszonylag késői alapítású – római katolikus sziget –, látványosan ötvözik régi épületei a hegyaljai székely és a szászos jellegű építkezés formakincsét, Gyepes, Homoródkeményfalva, Abásfalva pedig úgyszintén hagyományos házai és gazdasági épületei sokaságáról, a kőből történő építkezés formáinak jellegzetes példáival szolgál, de olyan kimunkált stílusbeli sokoldalúság által, amelynek mindenképp magas szintű védettséget kellene élveznie. “Homoródszentmárton megközelítése – BÁNJA-E A SZÉKELY? (7.1.)” olvasásának folytatása

OKLÁND – Utak és lehetőségek – BÁNJA-E A SZÉKELY? (6.2.)

Jó lenne, ha a látogató, amint erre közeledik, s igyekszik visszahelyezni magát egy hét-nyolcszáz évvel ezelőtti korba, nem egy 21. századi, a természetestől és a hagyományostól elrugaszkodott, kiürült, koncepciótlanul lecsupaszított és átépített környezetet, vagy romhalmazt látna. “OKLÁND – Utak és lehetőségek – BÁNJA-E A SZÉKELY? (6.2.)” olvasásának folytatása

OKLÁND – Utak és lehetőségek? – BÁNJA-E A SZÉKELY? (6.1.)

A község három faluja Homoródújfalu, Oklánd és Homoródkarácsonyfalva tulajdonképpen az utóbbi években került ki abból az elzártságból, amelyben a rossz utak tartották. Bár korábban is műút haladt át a község központján, s a két beosztott falu is alig 1-2 kilométernyire található a 131-es jelű megyei úttól – ez vezet át Erdővidék felé –, mégis gyakran esett szó a hátrányos helyzetről, amely a visszaesést okozza. “OKLÁND – Utak és lehetőségek? – BÁNJA-E A SZÉKELY? (6.1.)” olvasásának folytatása

Gondos atyafiak unokái – BÁNJA-E A SZÉKELY? (4.1.)

Homoródalmás egymagában képez községet. Volt egy rövid intermezzo 1988-1989-ben, amikor a már működő falurombolási projekt keretében rövid időre Lövétéhez csatolták, de a rendszerváltást követően azonnal függetlenedett. Pontosabban a helyi adminisztráció visszaállítása képezte akkor a reformkorszak kiindulási pontját… “Gondos atyafiak unokái – BÁNJA-E A SZÉKELY? (4.1.)” olvasásának folytatása

A FORMÁT KERESŐ KÖZSÉG – Bánja-e a székely (3.1) – LÖVÉTE

A település mondhatni exponenciálisan változó képén markánsan látszik a sokféle hatás. Vannak pozitív, ám negatív előjelű folyamatok is egyaránt. Lövétét a családi összetartás, a sokgyermekes, többgenerációs együttélés jellemezte korábban: 1910-ben 3434-en lakták, s a növekedési tendencia az első világháborút követően sem torpant meg 3581 (1930), 3801 (1940), 3961 (19566), 4267 (1966), 4283 (1977), hogy aztán 1992-re 3841, majd 2002-ben 3523 főre csökkenjen, majd 3439-re a legutóbbi népszámláláskor (2011), ma 3301 ember lakja (2019 június). “A FORMÁT KERESŐ KÖZSÉG – Bánja-e a székely (3.1) – LÖVÉTE” olvasásának folytatása