Itt fent a vadonban a szokásos békében folyik az élet. Az őszi, majd a tavaszi csetepatékon tisztázódnak az erőviszonyok. Marad az életerős, termetes, figyelmes, embert-félő népség. Hosszú évek óta a kiebrudaltak Szent György napja után leszorulnak a falvak környékére. Visszaút nincs, mert fent helyét bejelölte a marcona őslakosság, és pásztorkutyák figyelik az esetleges migrációt. “MEDVÉRŐL, ÉLETTÉRRŐL ÉS A VÉDENDŐ EMBERRŐL” olvasásának folytatása
Erdélyben fut a busz. Máramarosszigetről jövünk. Nagysomkút környékén járunk. Nemsokára érintjük a Szilágyság keleti csücskét, hogy átjussunk a Mezőségre. Dés az útirány. Nyár van. Búzaföldeken aratnak. Máshol margarétatáblák a hegyek alá felhúzódó kaszálók szélein. „Itt én kevertem színt a virágoknak; s ezek a felhőlépő sziklák az én álmaim;…” – jut eszembe Szilágyi Domokos szülőfaluja környékén a verssor. “XVII. MÁRTON ÁRON ZARÁNDOKLAT – IMA” olvasásának folytatása
Január 12-én, szombaton este tartották azt a gálaműsort a székely anyaváros Művelődési Házában, amelyen ez az örvendetesen fejlődő község szép számban megjelent képviselői bemutathatták értékeiket és az általuk gyakorolt hagyományokat, az ott élő kultúrát. A rendezvénysorozat a Bálint Elemér Imre polgármester által készített fotográfiákból válogatott kiállítás megnyitójával kezdődött. “OROSZHEGY – Sikeres bemutatkozás” olvasásának folytatása
Legalább másfél évtizede annak, hogy Oroszhegy községben növekedőben a lélekszám. A fiatal családalapítók odahaza képzelik el a jövőjüket, építkeznek, igyekeznek helyben munkahelyet, megélhetést szerezni maguknak, s ha többeknek bizonyos időszakokra el is kell menniük az ország más vidékeire vagy külföldre dolgozni, a szerzett pénz az itteni bennvalókban hasznosul. “OROSZHEGY – Gyarapodó népesség, biztos jövőkép” olvasásának folytatása
Az egyszer biztos, hogy az udvarhelyszéki polgármesterek között Oroszhegy első embere a legjobb fotográfus. De nemcsak ezen a vidéken. Ha jól megnézzük, akkor egész Székelyföld szintjén. Ha meg tágítjuk e kört, és végignézzük a kiváló fotósok munkáit, akkor Elemért is nyugodtan a legjobbak közé sorolhatjuk. Ezt egy ideje maguk a fényírók is észlelték, szívesen mutatkoznak maguk is képeikkel az ő társaságában. Jelent már meg olyan székelyföldi album, amelybe a legsikerültebb fotók közé válogatták be az ő felvételeit. Mondjuk ki nyugodt szívvel: az alkotásait… “SZÉKELYUDVARHELY – Fénnyel írt költészet és hűséges dokumentálás” olvasásának folytatása
Ilyenkor év végén az ember összegez, igyekszik mérleget készíteni. A számvetés idején azonban nemcsak a pozitívum mutatkozik, nem csak az idő hozadéka jelentkezik a sorban, hanem minden, amit hordalékként magával vitt a sodrás, s azt összetörve, felőrölve egy másik helyszínen találnánk meg, ahol egyszer beépülhet egy másfajta szerveződés szövetébe. Talán… “ATYAFISÁG, NEMZET, ANYANYELV – Tamási Áront idézve” olvasásának folytatása
A kétezer lelket számláló település itt van Erdélyben, a Görgényi-havasok lábánál, egy párszáz hektárnyi erdőkaréj alatt, egy kicsi dombon. Sok száz évvel ezelőtt az elődeink beakasztották a gyeplőszárat a gyertyánfa ágába, leástak öt-hat métert, s azt mondták: – Víz van! – , s itt maradtak. “OROSZHEGY – a megmaradás (kicsi) katedrálisa” olvasásának folytatása
A felelőtlenség egy adott határon túl nem tolerálható – írja Bálint Elemér Imre polgármester. Talált egy kupac szemetet a község területén, benne olyan tárgyakkal, hogy azok által a mocsok eredeti tulajdonosa könnyen beazonosítható. A községvezető felháborodását hétfőn reggel 9.00 órakor tette közzé saját közösségi oldalán, amelyet gyakran frissít, s amely olyan, mint egy munkanapló: kiváló minőségű fotók, irodalmi idézetek, szubjektív gondolatok bukkannak fel benne, s mind-mind kapcsolhatók az általa vezetett közösséghez, ily módon is együtt él a község lakóival… “Oroszhegy – Vajon lesz-e gazdája a mocsoknak?” olvasásának folytatása
Az is előfordul, hogy kevés szilva terem. Még Oroszhegyen is. A 2016-os is egy ilyen, nagyjából szilvátlan esztendő. Üresek maradnak a hatalmas csebrek és főzőüstök. Katyó sem nagyon lesz, szilvaíz is csak szűkön, és nem jut pálinkának való sem az érlelő-kádakba. Azonban ez nem szegi a helyiek kedvét, a szervezőkedv és a jó hangulat hangulat töretlen. “Szilvanapok Oroszhegyen” olvasásának folytatása
Azzal, hogy 2016. április 14-én megszerveztük az A hagyományos székelyföldi építészet esélyei a 21. században című konferenciát, a “keleti kérdés” pontosabban az értékőrzés és az értékteremtés még nem egy megoldott feladat. Körülbelül 60 fő volt jelen ezen a tanácskozáson – közülük mintegy 40 ember végigülte ezt a hat órát -, amelynek végén, ebéd közben kissé fellazultan lehetett az érintett témákról eszmét cserélni, annak ellenére, hogy a késő délutánban öt vagy hat óra magasságában már mindenki igyekezett hazafelé. Voltak régi ismerősök, akik itt ismét találkozhattak, és voltak újonnan ismerkedők, akik annak ellenére, hogy földrajzilag viszonylag közel élnek, nem voltak napirenden egymás aktuális munkájával. “Egy konferencia tanulságai I. – FRISSÍTVE!” olvasásának folytatása
