Sok mindent tudtam róla, de azt nem, hogy kiváló könyvkötő. Egyszer elújságoltam neki, hogy megvásároltam Nyirő József műveinek Révai-féle díszkiadását, és mondtam, hogy rájuk férne egy kis javítás. Én rendbeszedem, jött a gyors válasz, hiszen könyvkötészetet is tanult Gyulafehérváron a Majláth-gimnáziumban. Elmesélte, hogy az alsó gimnáziumi osztályokban ez kötelező volt, mert ott szakmát is kellett tanulni. Continue reading “Őrzöm a hangját és a keze nyomát”
Az Élő Székelyföld Munkacsoport (ÉSZM) két könyvbemutató megszervezésével támogatja a Székely Anyaváros művelődési életét. Ez a két saját (egyéni fejlesztésű!) figyelemre érdemes esemény csatlakozik az idei Udvarhely Napok programjaihoz. Oláh-Gál Elvira újságíró-riporter (Csíkszereda) és Jakab Csaba építész (Budapest) lesz a vendégünk. Continue reading “Saját programjaink az Udvarhely Napokon”
Idén ünnepeljük Székelyudvarhely városának egyik kiemelkedő jelképe, a Vasszékely-szobor felállításának centenáriumát. Elődeink már a világháború vérzivataros napjaiban is kötelességüknek tartották, hogy emléket állítsanak az elesetteknek. Ebből az alkalomból hirdet középiskolásoknak szóló pályázatot az Ugron Alapítvány. Fiktív és a valós történelmi tényeket feltáró munkára hívja most az udvarhely- és csíkszéki diákokat Kápolnási Zsolt történész, a verseny szervezője és adminisztrátora. Continue reading “Pályázat a 82-es gyalogezredről”
Kevesen tudják azt is, hogy Székelyudvarhely díszpolgárai közé tartozik a magyar szabadságharc szellemi vezére, akit 1886-ben választott fiává a város. A Budapesten megjelenő Fővárosi Lapok szépirodalmi és társadalmi közlöny 1886 decemberében egymondatos hírben tájékoztat a városatyák döntéséről: „Székely-Udvarhely városa legutóbbi közgyűlésén Kossuth Lajost egyhangúlag díszpolgárrá választották”. Tovább
Egy méltatlanul elfeledett székely szobrászt ajánlok a tisztelt olvasók figyelmébe, akit az állatszobrai tettek leginkább híressé. Vass Áron (1891-1979) nem járt művészeti iskolákba, autodidakta módon képezte magát, de még így is jelentős sikereket ért el, jóval több volt, mint népi alkotó vagy naiv művész. Az ember azt hinné, hogy a padlások már nem rejtegetnek kincseket, miközben minap a Mester egyik eddig ismeretlen munkájáról törölgette a port Csonta Ferenc csókfalvi barátom – olvassuk Balázs Árpád barátunk az alkotó emlékét idéző rövid írásában. (A szerző felvételei.) Tovább
Molnár Lajos 1857-ben született Csíkszeredában, a budapesti tudományegyetemen jogot tanult, később a csíkszeredai adóhivatal tisztviselője, majd a budapesti adófelügyelőség munkatársa, Csík és Udvarhely vármegyék pénzügyi igazgatója. 1897-ben pedig kinevezik pénzügyigazgatónak Székelyudvarhelyre, hol életének 49. évében, 1905-ben érte váratlanul a halál. A futball és Molnár kapcsolata korán kezdődött: mindössze tizennyolc éves volt, amikor az első sportszakírók sorába emelkedett. A székely származású jogász-közgazdásznak – ahogy ma mondanánk – sokat köszönhetett a futball, az angol ifjúság által igen kedvelt csapatjáték, a „rugdaló”, amelynek az a lényege, hogy „a labda nem kézzel dobatik, de lábbal rúgatik, ami nevéből is kitűnik.” E sporttörténeti érdekességnek Balázs Árpád kollégánk járt utána. Tovább
Ez a Homoródszentmárton községhez tartozó kis falu a Nádas-patak völgyében húzódik meg. Északon a Bethlenfalvi-láz déli nyúlványa, a Cseretető, nyugaton a Remetei-erdők, délen a Gyepes-patakának szűk völgyét közrezáró Gyepesi-láz és a Vadjáró-tető, keleten – a Nagy-Homoród jobb partján – Nádas-oldala határolja, s egyúttal rejti el a települést. Ezek valamivel 800 m feletti dombhátak, a falu pedig a völgyben, mintegy 200 méterrel mélyebben, 628 m tengerszint feletti magasságban fekszik. (A címkép Lőrincz Csaba felvétele.) Balázs Árpád kollégánk a karácsonyi ünnepek előtt fogant benyomásairól ír a következőkben. Tovább
Azt mondják, a székelygőzös pályaépítésekor az első talpfákat a saját erdejéből kivágatott fák anyagából készíttette, annyira lelkes vasútpártoló volt, s nem véletlenül kapaszkodott fel az első mozdonyra, ahogyan az érkezést megörökítő fényképen is látjuk. Nem hiányzott belőle a székely virtus. Politikusi pályafutása során 7000 holdnyi birtokot veszített. Ha indulna a választásokon, s tehetném, én minden bizonnyal rá szavaznék. Tovább
A halál az élet tartozéka, szokta mondani egyik ismerősöm, amikor a temetőkertben összefutunk, mostanában egyre gyakrabban, a temetések alkalmával. Az elválás szeretteinktől mindenki számára szomorú pillanat, jól látszik ez az arcokon is, ilyenkor mindenki magába száll, elgondolkodik, mennyit is ér az élet. Nem álljuk meg szó nélkül, hogy ne kérdeznénk meg a legközelebb állótól: valóban ennyit ér az élet? Tovább
Rövid ideig – formálisan is – szovjet katonai vezetés tartott rendet a székelyföldi városokban a második világháború végén, így Székelyudvarhelyen is. Egy bizonyos Makarov alezredesről bukkant fel most két történet hetvenkét esztendő távlatából… Tovább
