Férfiakat is zaklatnak időnként

A zaklatások korát érjük. Vagy csak túllihegünk bizonyos dolgokat? Olykor ellenőrizhetetlen, múltból előkotort események botránkoztatják meg a médiafogyasztót, de láthatjuk, hogy nem mindig megalapozatlan rágalmak ezek a híresztelések. Azt azonban nem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi az oka annak, hogy állami szinteken és az Európai Unió legfelsőbb, legbelsőbb boszorkánykonyháiban is erről van szó, ezeket az ügyeket vizsgálják, amikor a férfiak visszaélnek, esetleg felsőbbrendűségük tudatában cselekszenek, ha meg kívánják szerezni vágyaik “titokzatos tárgyát”. Úgy-e milyen lealacsonyító így fogalmazni?

Continue reading “Férfiakat is zaklatnak időnként”

FRISSÍTVE! – Emléktáblát avatnak Magyari Lajos szülőházánál Székelyudvarhelyen

„Van olyan föld, kinek fiává lenni/ nem kényszer, de jó, de kell,/ van olyan föld, mely értelmünknek/ nem himnuszt – parancsot énekel” – sokan ismerhetik, emlékezhetnek Magyari Lajos verssoraira, amelyek számtalan iskolai és egyéb közösségi eseményen elhangzottak a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben. Megmaradásra biztató versek, amelyekre nagy szükség van napjainkban is. A költő művei egyébként ma is népszerűek a Székelyföldön és a Kárpát-medence más vidékein. Continue reading “FRISSÍTVE! – Emléktáblát avatnak Magyari Lajos szülőházánál Székelyudvarhelyen”

Zsongásban a 13. EMI-tábor

A 13. EMI-tábor harmadik és negyedik napja is mozgalmasnak bizonyult. Pénteken, a történelmi témák mellett könnyedebb programpontokra is sor került. A tematikus sátrakban tovább folytatódtak a kézműves foglalkozások és a gyermekprogramok. A nap kiemelkedő részében a Kurultaj csapata szórakoztatta az érdeklődőket és ismertette az ősmagyar kultúra világát. Szombaton már a politika is szerepet kapott a programban. És nyilvánvaló, hogy esténként a minőségi zenéé, a szórakozásé volt a főszerep.  Continue reading “Zsongásban a 13. EMI-tábor”

Őrzöm a hangját és a keze nyomát

Sok mindent tudtam róla, de azt nem, hogy kiváló könyvkötő. Egyszer elújságoltam neki, hogy megvásároltam Nyirő József műveinek Révai-féle díszkiadását, és mondtam, hogy rájuk férne egy kis javítás. Én rendbeszedem, jött a gyors válasz, hiszen könyvkötészetet is tanult Gyulafehérváron a Majláth-gimnáziumban. Elmesélte, hogy az alsó gimnáziumi osztályokban ez kötelező volt, mert ott szakmát is kellett tanulni. Continue reading “Őrzöm a hangját és a keze nyomát”

Saját programjaink az Udvarhely Napokon

Az Élő Székelyföld Munkacsoport (ÉSZM) két könyvbemutató megszervezésével támogatja a Székely Anyaváros művelődési életét. Ez a két saját (egyéni fejlesztésű!) figyelemre érdemes esemény csatlakozik az idei Udvarhely Napok programjaihoz. Oláh-Gál Elvira újságíró-riporter (Csíkszereda) és Jakab Csaba építész (Budapest) lesz a vendégünk. Continue reading “Saját programjaink az Udvarhely Napokon”

Pályázat a 82-es gyalogezredről

Idén ünnepeljük Székelyudvarhely városának egyik kiemelkedő jelképe, a Vasszékely-szobor felállításának centenáriumát. Elődeink már a világháború vérzivataros napjaiban is kötelességüknek tartották, hogy emléket állítsanak az elesetteknek. Ebből az alkalomból hirdet középiskolásoknak szóló pályázatot az Ugron Alapítvány. Fiktív és a valós történelmi tényeket feltáró munkára hívja most az udvarhely- és csíkszéki diákokat Kápolnási Zsolt történész, a verseny szervezője és adminisztrátora. Continue reading “Pályázat a 82-es gyalogezredről”

Kossuth székelyudvarhelyi kultuszáról

Kevesen tudják azt is, hogy Székelyudvarhely díszpolgárai közé tartozik a magyar szabadságharc szellemi vezére, akit 1886-ben választott fiává a város. A Budapesten megjelenő Fővárosi Lapok szépirodalmi és társadalmi közlöny 1886 decemberében egymondatos hírben tájékoztat a városatyák döntéséről: „Székely-Udvarhely városa legutóbbi közgyűlésén Kossuth Lajost egyhangúlag díszpolgárrá választották”. Tovább

Emlékezzünk Vass Áronra

Egy méltatlanul elfeledett székely szobrászt ajánlok a tisztelt olvasók figyelmébe, akit az állatszobrai tettek leginkább híressé. Vass Áron (1891-1979) nem járt művészeti iskolákba, autodidakta módon képezte magát, de még így is jelentős sikereket ért el, jóval több volt, mint népi alkotó vagy naiv művész. Az ember azt hinné, hogy a padlások már nem rejtegetnek kincseket, miközben minap a Mester egyik eddig ismeretlen munkájáról törölgette a port Csonta Ferenc csókfalvi barátom – olvassuk Balázs Árpád barátunk az alkotó emlékét idéző rövid írásában. (A szerző felvételei.) Tovább

A székelyek és a„rugdaló” – azaz a foci

Molnár Lajos 1857-ben született Csíkszeredában, a budapesti tudományegyetemen jogot tanult, később a csíkszeredai adóhivatal tisztviselője, majd a budapesti adófelügyelőség munkatársa, Csík és Udvarhely vármegyék pénzügyi igazgatója. 1897-ben pedig kinevezik pénzügyigazgatónak Székelyudvarhelyre, hol életének 49. évében, 1905-ben érte váratlanul a halál. A futball és Molnár kapcsolata korán kezdődött: mindössze tizennyolc éves volt, amikor az első sportszakírók sorába emelkedett. A székely származású jogász-közgazdásznak – ahogy ma mondanánk – sokat köszönhetett a futball, az angol ifjúság által igen kedvelt csapatjáték, a „rugdaló”, amelynek az a lényege, hogy „a labda nem kézzel dobatik, de lábbal rúgatik, ami nevéből is kitűnik.” E sporttörténeti érdekességnek Balázs Árpád kollégánk járt utána. Tovább

Homoródremetén jártunk

Ez a Homoródszentmárton községhez tartozó kis falu a Nádas-patak völgyében húzódik meg. Északon a Bethlenfalvi-láz déli nyúlványa, a Cseretető, nyugaton a Remetei-erdők, délen a Gyepes-patakának szűk völgyét közrezáró Gyepesi-láz és a Vad­járó-tető, keleten – a Nagy-Ho­moród jobb partján – Nádas-oldala határolja, s egyúttal rejti el a települést. Ezek valamivel 800 m feletti dombhátak, a falu pedig a völgyben, mintegy 200 méterrel mélyebben, 628 m tengerszint feletti magasságban fekszik. (A címkép Lőrincz Csaba felvétele.) Balázs Árpád kollégánk a karácsonyi ünnepek előtt fogant benyomásairól ír a következőkben. Tovább