AMERIKA ÉS A NYUGAT ÚJABB VÁLSÁGÁRÓL – ŐRIZZÜK MEG JÓZAN ÍTÉLŐKÉPESSÉGÜNKET! – INTERJÚ JESZENSZKY GÉZA TÖRTÉNÉSZ-DIPLOMATÁVAL

A rossz divatok is könnyen terjednek a mai információs viszonyok közepette. Nyugat-Európában ma sok millió afrikai vagy ázsiai friss bevándorló él, egy részük nélkülözhetetlen munkákat végez, mások viszont a jóléti társadalmakon élősködnek, és utálják a befogadó országukat. A „bennszülött” európaiak gyakran félnek tőlük és kedvezményekkel remélik őket megbékíteni, integrálni. Ez sikertelen, gyakran csak növeli az agresszivitásukat. A másik okot abban látom, hogy az oktatásnak Nyugat-Európában is mostohagyermeke a történelem, így egyre csökken a múlt ismerete és megértése. “AMERIKA ÉS A NYUGAT ÚJABB VÁLSÁGÁRÓL – ŐRIZZÜK MEG JÓZAN ÍTÉLŐKÉPESSÉGÜNKET! – INTERJÚ JESZENSZKY GÉZA TÖRTÉNÉSZ-DIPLOMATÁVAL” olvasásának folytatása

Unitáriusok testvérlátogatóban (3.)

Amerikai barátaink – elmondásuk szerint – nagyon sokat kaptak azáltal, hogy ösztöndíjakat adtak székelyföldi fiataloknak. Nem egy esetben megtörténik, hogy a diákkal személyesen nem is találkoznak. Van eset, amikor utólag, sok év elteltével találkozik az itteni támogató az otthoni volt fiatallal, aki már azóta ügyvéd lett Londonban. Vajon ki tehet arról, hogy elment, kiment, és az otthoni közössége semmit nem kap abból vissza, amit innen támogatásként kapott? – töprengett Tódor Csaba Concord városában a testvérgyülekezetnél tett látogatáson, miután hétfőn az ösztöndíjprogramokról tanácskoztak.

(A címkép illusztráció – a jelenség bármelyik reptéren tetten érhető, bármelyik székelyföldi családban felbukkan és érezteti hatását. Ma a vendégmunka és az elvándorlás annyira gyakori és a társadalom minden szegmensére úgy lehatol, mint annak idején a tüdőbaj, mint az első vagy a második világháború és a Don-kanyar, vagy a létezett szocializmus, amely szétrobbantotta a hagyományos paraszti és polgári élettereket.

halaadas
Részlet Jean Louis Gerome Ferris festményéről, amely a feltételezhetően első hálaadás (1621?) ünnepi hangulatát, két kultúra találkozását ábrázolja, amikor a bennszülöttek és a telepesek is hittek még a szép és közös jövőben

Az EU integrál és rombol is ugyanakkor. Mi vagyunk a jó indiánok, akiktől, ha megkérdik: – Mikor tetszenek kipusztulni?,  akkor könnyedén mondhatjuk, hogy ez az aktus bármikor esedékessé válhat a közeljövőben, s azt is, hogy tulajdonképpen most gyakoroljuk a haldoklást, csak éppen nem nagyon beszélünk róla. Naponta egy menetszázadnyi emberünk tűnik el a kapitalizmus lagúnáiban… A Szerk.)  Tovább