BOLYGÓFOGYASZTÓK

A pénznek nincs szaga. Sem szava. Sem ízlése. Nem is gondolkodik. Dőreség lenne értékítéletet feltételezni róla. A bálvány, az utánzat, a giccs, a dolog, az áru ilyesmire nem képes. S a pénz sem egyéb. Hiszen nem lélegző, nem élő, tudatos személy. Csak bálvány. Istenített „értékmérő”. Semmi. Nélkülözhetetlen szecska. Látjuk ezt járvány idején. “BOLYGÓFOGYASZTÓK” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – FEHÉREGYHÁZA – KiMitTud (138.)

Falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében. Fehéregyháza község központja. Románul Albești, 1924-ig Ferihaz, helyi ejtés szerint Feriaz, németül Weißkirch bei Schäßburg. Segesvártól keletre, vele majdnem összeépülve, a Nagy-Küküllő bal partján fekszik. Kezdetben Fehér, majd Felsőfehér vármegyéhez, 1876-tól Nagy-Küküllő vármegye Segesvári járásához tartozott. 1906-ban kisközségből nagyközséggé alakult. “CHARTA XXI. – FEHÉREGYHÁZA – KiMitTud (138.)” olvasásának folytatása

GONDOLATMORZSÁK ADVENT 3. VASÁRNAPJÁN

Karácsony „böjtje” abban különbözik a nagyböjt szomorúságától, hogy a „végkimenetel” eleve örömteljes. Egy gyermek születését örömteli várakozás előzi meg. És ahogy gyarapodnak az adventi koszorún meggyújtott gyertyalángok, annyival „közelebb” is az örömforrás: „Örömet hirdetek nektek!” – zengik az angyalok a meglepett pásztoroknak Betlehem fölött. Egy gyermek születésétől felengednek a fagyos szívek, a morcos ember is elmosolyodik, a bánat is elül egy időre, az indulat is szeretetté szelídül…

“GONDOLATMORZSÁK ADVENT 3. VASÁRNAPJÁN” olvasásának folytatása

TRIANON 100. – MAGYARPÉTERFALVA – KiMitTud (136.)

Gyulafehérvártól északkeletre, a Kis-Küküllő mellett, Küküllővártól délnyugatra, Búzásbocsárd, Küküllőiklód és Csufud közt fekvő település, Erdélyben, Fehér megyében. Románul: Petrisat. A trianoni békeszerződés előtt Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásához tartozott. Közigazgatásilag ma Balázsfalva része. “TRIANON 100. – MAGYARPÉTERFALVA – KiMitTud (136.)” olvasásának folytatása

ANGYALOK A MEZŐSÉGEN

Tíz esztendeje minden decemberben tartós élelmiszerrel, karácsonyi ajándékokkal, játékokkal és sok-sok szeretettel járják be az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány (EMKA) munkatársai a mezőségi magyar szórvány és a Székelyföld legeldugottabb falvait. “ANGYALOK A MEZŐSÉGEN” olvasásának folytatása

TRIANON 100 – WOLFSBERG – KiMitTud (135.)

Falu a mai Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Neve 1911-től 1918-ig Szörényordas volt. Románul: Gărâna, korábban Volfsberg. A helységnévrendezés idején Krassó-Szörény vármegye ötletéből, a község fellebbezése ellenére állapították meg hivatalos nevét az akkori magyar hatóságok. A Szemenik-hegységben fekszik, a Szemenik üdülőhelyhez legközelebb eső falu. “TRIANON 100 – WOLFSBERG – KiMitTud (135.)” olvasásának folytatása

EGY ÉLETMŰ SZÉKEI

75 év – 75 szék a címe annak az életműkiállításnak, amely a Marosvásárhelyen született s pályáját is a Székelyföldön kezdő Vásárhelyi János bútortervező és belsőépítész munkássága előtt tiszteleg. Habár valójában mindez inkább jövő időben érvényes: a jeles alkalom adná és adja is az apropót, azonban a világjárvány közbeszólt, így egyelőre csak afféle félmegoldásként, online láthatjuk a „tárlatot” – a ténylegesen látogatható kiállítást a jelenlegi elképzelések szerint jövő év márciusában rendezik majd meg a Bazilika Lovagtermében. “EGY ÉLETMŰ SZÉKEI” olvasásának folytatása

TEMESVÁR/ BÁNSÁG A KORUNKBAN

A romániai városok közül legközelebb Temesvár viselheti az Európa Kulturális Fővárosa címet, az eredetileg 2021-re tervezett, végül 2023-ban sorra kerülő Ragyogjon a fényed – világítsd ki a városod! címet viselő programkoncepcióval. Egy olyan településről és régiójáról van szó, amelyik megkerülhetetlen kulturális örökséggel rendelkezik, szellemi nyitottsága, kulturális sokszínűsége, a közelmúlt romániai politikájában játszott szerepe révén fontos viszonyítási pont európai léptékben is. “TEMESVÁR/ BÁNSÁG A KORUNKBAN” olvasásának folytatása

LELKI KENYÉR

Amikor ezeket a sorokat írom, gondolatban visszautazom az időben néhány évtizedet. Az 1990-es évek elejére gondolok, amikor a könyv* szerzőjével megismertük egymást a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán. A bentlakásban egy barátságos és segítőkész fiatalembert ismertem meg Simó Sándor személyében, aki szorgalmasan és komolyan készült a választott lelkészi hivatásra. Magával hozta a Teológiai Intézetbe a szülőfalunak, az erdők ölelésében csendesen meghúzódó Magyarzsákodnak tiszta, őszinte vallásos lelkületét. Erről a lelkületről, a családi közösség, a faluközösség megtartó erejéről gyönyörű vallomást olvashatunk a könyvben a bükkfalvi Nyíres napokon elhangzott beszédben. “LELKI KENYÉR” olvasásának folytatása