SZÁZ ÉV MÚLTÁN – Vannak-e még elvárásaink?

Az 1918-as Gyulafehérvári Határozat iránt. Nyilván. Lehetnek még ide vonatkozóan bizonyos reményeink és igényeink, hiszen ez volt, és a mai napig is ez az egyetlen viszonylag korrekt módon megszövegezett dokumentum, amely a románok térfeléről érkezett hozzánk az elmúlt és a most frissen kikerekedett évszázadban. Átvizsgálva a kapcsolódó múltbeli jelenségeket, ráközelítünk a jelenre, és próbálunk valamiféle következtetéseket is levonni, amelyek a jövőben bekövetkező cselekedeteinket irányíthatnák. Esetleg. Continue reading “SZÁZ ÉV MÚLTÁN – Vannak-e még elvárásaink?”

ROMÁNIA – Két ország, egy elpuskázott centenárium

Románia kettészakadt. Az egyik része Európához tartozik. A másik valamiféle fanarióta nagybirtokhoz. Az egyik gyorsan megtanulta, mi is az az Európai Unió, a másikat mintha összezavarná ugyanez az Unió. Az egyik infrastruktúráért, oktatásért, külföldi befektetésekért küszködve ünnepli a Centenáriumot, a másik felveszi a trikolóros nyakkendőt és azt mondja a nyomorultaknak, hogy a külföldiek gyarmattá akarnak minket változtatni és mit tudom én még mit. Continue reading “ROMÁNIA – Két ország, egy elpuskázott centenárium”

„CSENTENÁR”

Köd volt ugyan vasárnap Bukarestben, de a felvételeken jól látszik, hogy áll, hogy nagyjából elkészült a Nemzet Megváltásának Katedrálisa. Pirosban van, de most, hogy eljött a ’csentenár’ [centenárium], sikerült valamelyest felszentelni. Az ünnep gőzmozdonya zakatolni kezdett, s bár büntet a tűzoltóság, hogy a pátriárka és az állami vezetés engedély nélkül szervez nagy népi banzájt a ’sántéron’ [építőtelepen], elkezdődött és folyik a szeánszok sora. Azt a tízezer lejt könnyed mozdulattal lerója majd a főegyház főfeje, s az állam nagylelkűen visszaad száz, vagy ezerannyit, mert kell. Nem írott vagy mondott malaszt, pénz kell ide. Adóinkból való lényeg. Malter. Márvány. Arany. Ezüst. És mirha. Continue reading “„CSENTENÁR””

Juncker és az isiászos gondolatok – NAGY EGYESÜLÉS

„Tegyük tisztába Jean-Claude Junckert! Mármint azt az örömét, amelyet az elnök Románia és Erdély idén százéves, szerinte minden bizonnyal demokratikus egyesülése kapcsán érez. Mert van mit tisztába tenni. A történelemben is, de az unió papírforma szerinti első emberének isiászos gondolataiban is.” Dr. Bencze Izabella írása Magyar Idők 2018. október 26-i számában jelent meg nyomtatásban, amelyet apróbb változtatásokkal és illő képi anyaggal színesítve teszünk itt közzé.

Continue reading “Juncker és az isiászos gondolatok – NAGY EGYESÜLÉS”

Ünnep, amely NEM egyesít

„Sok román honfitársam felháborodását fejezi ki amiatt, hogy az országban élő magyarok nem örvendeznek ilyenkor, sőt jobbára végzetesnek, gyásznapnak tartják december 1-ét, Romániai nemzeti ünnepét… Elemezzük csak komolyabban ezt a kérdést…” – olvassuk Tudor Duică közismert kolozsvári publicista sorait. Frissen megjelent írásának fordításával veszünk részt a román nemzeti ünnep értelmezésében és értékelésében. Ez a kezdeményezés egy olyan gondolatsort, esetleg diskurzust is elindíthat a többségben és a kisebbségben egyaránt, amely segítheti jövőbeni együttélést és az együttélést. Continue reading “Ünnep, amely NEM egyesít”

December elseje nem az én ünnepem

Mint minden évben december 1-én, most is feszélyezettnek és sértődöttnek érzem magam. Egyszerűen nem vagyok arra képes, hogy örvendezzek a Saját Nemzeti Ünnepemnek. Ettől a bennem élő szorongástól csak abban a pillanatban mentesülnék, amikor azt érezném, hogy ez a nap egyformán minden román állapolgáré.
Kiakadok a televíziótól, a rádióban is közvetített katonai díszszemlétől és nemzettársaim arcától. Teljesen kiábrándít az a félszeg öröm, amely erdélyi honfitársaimon mutatkozik attól, hogy őket most, egy évben egyszer, december 1-én figyelemre méltatják Bukarestben. Tovább