CHARTA XXI. – ZSITVAÚJFALU – KiMitTud (8.)

Szlovákul Nová Ves nad Žitavou, község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. 1890-ben 941 lakosából 729 szlovák, 171 magyar, 34 német és 7 egyéb anyanyelvű, 1900-ban 987 lakosából 779 szlovák, 182 magyar, 24 német és 2 egyéb anyanyelvű volt. 1910-ben 1161 lakosából 791 magyar, 358 szlovák, 10 német és 2 egyéb anyanyelvű.2001-ben 1294 lakosából 1281 szlovák, 5-5 magyar és cseh, 1-1 német és ukrán volt, 2011-ben 1333 lakosából 1241 szlovák, 2 cseh, 1-1 német, lengyel és orosz és 87 ismeretlen nemzetiségű. “CHARTA XXI. – ZSITVAÚJFALU – KiMitTud (8.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – AHA – KiMitTud (7.)

Egykori zsitvavölgyi magyar kisközség. Más néven Felsőaha, szlovákul: Horný Ohaj,  ma Verebély városrésze Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. A trianoni békeszerződésig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. “CHARTA XXI. – AHA – KiMitTud (7.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – SZENTMÁTÉ – KiMitTud (6.)

Korábban Szászmáté, román neve Matei, németül: Mathesdorf, Mathiasdorf, szászul Matesdref, Matesdraf. Település Romániában, Beszterce-Naszód megyében. Községközpont, amelynek 733 lakosából 606 magyar (2011). “CHARTA XXI. – SZENTMÁTÉ – KiMitTud (6.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI – ABRUDBÁNYA – KiMitTud (4.)

Abrudbánya az Erdélyi-érchegység szívében, az Abrud patak völgyében fekszik. A nevéből is következtethetünk rá, hogy ez egy bányaváros, Verespatakkal együtt az erdélyi aranyművelés központja volt. Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz a városról, a XIII. századból származik. “CHARTA XXI – ABRUDBÁNYA – KiMitTud (4.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI – NYÍRÁGÓ – KiMitTud (3.)

Garamvölgyi magyar kisközség, melynek nyomaira már a nyitrai káptalannak egy 1290-ben kelt bizonyságlevelében akadunk, amikor Aguch néven említik. Később Agh néven szerepel, és csak a XVII. században találkozunk az Aghó elnevezéssel, amikor a báró Amadé és a gróf Esterházy család a birtokosa. Breuner Ágost gróf örököseinek volt itt nagyobb birtoka. “CHARTA XXI – NYÍRÁGÓ – KiMitTud (3.)” olvasásának folytatása

HOMORÓDMENTI ÉNEKESKÖNYV – Film Vass Pál énekmondó életútjáról

Abásfalván, az Ilonavölgye Közbirtokosság székházában vetítették le a Magyar Kultúra Napjának szentelt rendezvény keretében Molnár István filmjét, amely Hargita megye déli határán, a Homoródok dombsága vidékén, a Nagy-Homoród völgyében elterülő két faluban, Abásfalván és Homoródkeményfalván még létező halottsirató hagyomány utolsó perceit rögzíti. “HOMORÓDMENTI ÉNEKESKÖNYV – Film Vass Pál énekmondó életútjáról” olvasásának folytatása

MILYEN VOLT 2019?

Nálunk, az Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport háza táján az esztendő a megszokott és az újonnan vállalt feladatok végzése mellett telt. Riportok, publicisztikai írások jelentették a mérföldköveket, illetve azok a beszámolók, amelyek az általunk kezdeményezett események alkalmával készültek, vagy amelyekhez társszervezőkként, illetve egyszerű résztvevőkként csatlakoztunk. Olykor igyekeztünk katalizátorai lenni egy-egy témának, azzal a megfontolással, hogy gyakorlati haszna is legyen a dolognak. “MILYEN VOLT 2019?” olvasásának folytatása

AMIKOR CENTRUM A PERIFÉRIA – Fikció, humor, finom irónia és valóság

A székelyudvarhelyi városi könyvtár olvasótermében mutatták be kedd délután Fekete Vince Vargaváros (1) című verseskötetét. Ezen a héten a szerző többállomásos felolvasó-körúton vett részt, többek között Kézdivásárhelyen, Gelencén, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában találkozott olvasóival. Székelyudvarhelyen a költővel Zsidó Ferenc beszélgetett. “AMIKOR CENTRUM A PERIFÉRIA – Fikció, humor, finom irónia és valóság” olvasásának folytatása

NÉPI TÁNCOK, ÉNEKEK ŐRZŐI TALÁLKOZTAK – „Piros alma leesett a fáról…” – KŐRISPATAK

„… Ki felveszi, nem veszi hiába,/ Ki felveszi, nem veszi hiába./ Én felveszem, lemosom a sártól,/ Elbúcsúzom a régi babámtól…” – énekelte annak idején Dósa Lidi (1904 júliusában), a csókfalvi (más források szerint kibédi) illetőségű cselédlány Gerlicepusztán, akit magával vitt az őt alkalmazó család a nyaralásra, s ezt a dalt aztán, több mással együtt lejegyezte az ugyancsak ott pihenő, a hangversenyére készülő ifjú előadó-zeneszerző, az akkor huszonhárom éves Bartók Béla. “NÉPI TÁNCOK, ÉNEKEK ŐRZŐI TALÁLKOZTAK – „Piros alma leesett a fáról…” – KŐRISPATAK” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY (10.1.) – Szép példák, értékek elmúlása – LÓKOD, KÉNOS, HOMORÓDSZENTMÁRTON

Úgy jártuk be a helyet, hogy a községközpontot és a két „felső” falut, Lókodot és Kénost a végére hagytuk. Többfajta faluképpel találkoztunk, láthattuk, hogy itt-ott vannak próbálkozások arra vonatkozóan, hogy védjék és megfelelő esztétikai elvárások szerint alakítsák a hagyományos faluképet. Gyakran látszik az anyagiak hiánya. Viszont ahol pénz van, ott azonnal jelentkezik az idegen színekben és formákban való tobzódás is. “BÁNJA-E A SZÉKELY (10.1.) – Szép példák, értékek elmúlása – LÓKOD, KÉNOS, HOMORÓDSZENTMÁRTON” olvasásának folytatása