A 2020-AS ESZTENDŐRŐL

Mit mondjunk? Rendhagyó év volt, annyira, hogy még most is a hatása alatt nyögünk, bár egyre inkább úgy tűnik, hogy van esélyünk a szabadulásra. Talán túléljük a pandémiát és annak következményeit… Nézzük hát át, készítsünk leltárt az eltelt tizenkét hónapról. Hadd lássuk a számbavételkor a veszteséget, a kárt, és azt is, amit tulajdonképpen a kór hozott elő belőlünk. “A 2020-AS ESZTENDŐRŐL” olvasásának folytatása

GONDOLATMORZSÁK ADVENT 3. VASÁRNAPJÁN

Karácsony „böjtje” abban különbözik a nagyböjt szomorúságától, hogy a „végkimenetel” eleve örömteljes. Egy gyermek születését örömteli várakozás előzi meg. És ahogy gyarapodnak az adventi koszorún meggyújtott gyertyalángok, annyival „közelebb” is az örömforrás: „Örömet hirdetek nektek!” – zengik az angyalok a meglepett pásztoroknak Betlehem fölött. Egy gyermek születésétől felengednek a fagyos szívek, a morcos ember is elmosolyodik, a bánat is elül egy időre, az indulat is szeretetté szelídül…

“GONDOLATMORZSÁK ADVENT 3. VASÁRNAPJÁN” olvasásának folytatása

LELKI KENYÉR

Amikor ezeket a sorokat írom, gondolatban visszautazom az időben néhány évtizedet. Az 1990-es évek elejére gondolok, amikor a könyv* szerzőjével megismertük egymást a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán. A bentlakásban egy barátságos és segítőkész fiatalembert ismertem meg Simó Sándor személyében, aki szorgalmasan és komolyan készült a választott lelkészi hivatásra. Magával hozta a Teológiai Intézetbe a szülőfalunak, az erdők ölelésében csendesen meghúzódó Magyarzsákodnak tiszta, őszinte vallásos lelkületét. Erről a lelkületről, a családi közösség, a faluközösség megtartó erejéről gyönyörű vallomást olvashatunk a könyvben a bükkfalvi Nyíres napokon elhangzott beszédben. “LELKI KENYÉR” olvasásának folytatása

KIS ÉS NAGY HAZUGSÁGAINK

Hetek óta kikapcsol és feltölt a kanadai kandi kamera-sorozat (Just for laughs-gags)¹, amelyben a jeles színészek néhány járókelőt beavatva még többet beugratnak, ijesztgetnek, abszurdnál abszurdabb, eredetibbnél eredetibb ötleteiket „élőben” valósítják meg, filmezik, megnevettetve és átverve a jóhiszemű embereket. A néző fogja a hasát és úgy nevet – sokszor saját magán is –, majd sír és felháborodik: lám milyen könnyen „meg lehet vezetni” az embert… “KIS ÉS NAGY HAZUGSÁGAINK” olvasásának folytatása

SZENT ISTVÁN-NAP – SZÉKELYUDVARHELY

Visszafogottabban, a járványügyi előírásoknak megfelelően, szerényebb körülmények közepette ünnepelt idén a székely anyaváros. Összesen 250 résztvevőt vártak a Márton Áron térre, ahol az előírt távolság betartása mellett ennyi széket tudtak elhelyezni. “SZENT ISTVÁN-NAP – SZÉKELYUDVARHELY” olvasásának folytatása

CSÍKSZENTDOMOKOS – EMLÉKEZÉS MÁRTON ÁRONRA IX.

Az idei megemlékezés a pandémiára való tekintettel szerényebb lesz, de “cserében” pontosan Áron püspök születésnapján tartják, augusztus 28-án, pénteken. “CSÍKSZENTDOMOKOS – EMLÉKEZÉS MÁRTON ÁRONRA IX.” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – MAGYARSZOVÁT – KiMitTud (111.)

A Mezőség domboktól elzárt, nehezen megközelíthető részén fekszik, ennek is köszönhető, hogy több más mezőségi faluhoz hasonlóan nagyon régi, szép népzenét őrzött meg. Kolozsvártól keletre, 35 km-re, a Szászrégenbe vezető DJ16-os megyei úttól délre fekszik. Szomszédos települések észa­kon Mezőgyéres, észak­ke­le­ten Mócs, ke­le­ten Botháza, dél­ke­le­ten Berkenyes, dé­len Aranykút, dél­nyu­ga­ton Dombfalu, nyu­ga­ton Magyarkályán. Jel­leg­ze­tes mezőségi fa­lu. “CHARTA XXI. – MAGYARSZOVÁT – KiMitTud (111.)” olvasásának folytatása