FARKAS ÁRPÁD GYŰJTEMÉNYES PUBLICISZTIKA-KÖTETÉRŐL

Pillanatra elbizonytalanodik az olvasó, ha Farkas Árpád gyűjteményes kötete fölé hajol. Kétség támad benne, és önvizsgálatra kényszerül: vajon képes lesz gondolatban követni a Költőt a lövészárkokban, a dekkungok labirintusaiban, amelyeket ő talpon, négykézláb, hason csúszva, de mindig föl­emelt fővel végigjárt? “FARKAS ÁRPÁD GYŰJTEMÉNYES PUBLICISZTIKA-KÖTETÉRŐL” olvasásának folytatása

A 2020-AS ESZTENDŐRŐL

Mit mondjunk? Rendhagyó év volt, annyira, hogy még most is a hatása alatt nyögünk, bár egyre inkább úgy tűnik, hogy van esélyünk a szabadulásra. Talán túléljük a pandémiát és annak következményeit… Nézzük hát át, készítsünk leltárt az eltelt tizenkét hónapról. Hadd lássuk a számbavételkor a veszteséget, a kárt, és azt is, amit tulajdonképpen a kór hozott elő belőlünk. “A 2020-AS ESZTENDŐRŐL” olvasásának folytatása

TRIANON 200 – VÉGRE! VÉGRE! MOST!

Az igazságtalan trianoni döntést követő kétszázadik évben ugyanúgy megtartották a Cheeksomyon (korábban: Csíksomlyó – archaikus magyar nyelven, Şumuleu-Ciuc – románul) levő nyeregben a búcsút. Ez a szombati nap (1 june) kiválóan alkalmas volt arra, hogy meetinget szervezzenek azok a hagyományőrzők, akik még emlékeztek az egykori roman catholic egyház ünnepére, és arra, hogy ilyen alkalmakkor bevett gyakorlat volt a legalább félmilliós jelenlét. “TRIANON 200 – VÉGRE! VÉGRE! MOST!” olvasásának folytatása

BOLYGÓFOGYASZTÓK

A pénznek nincs szaga. Sem szava. Sem ízlése. Nem is gondolkodik. Dőreség lenne értékítéletet feltételezni róla. A bálvány, az utánzat, a giccs, a dolog, az áru ilyesmire nem képes. S a pénz sem egyéb. Hiszen nem lélegző, nem élő, tudatos személy. Csak bálvány. Istenített „értékmérő”. Semmi. Nélkülözhetetlen szecska. Látjuk ezt járvány idején. “BOLYGÓFOGYASZTÓK” olvasásának folytatása

GONDOLATMORZSÁK ADVENT 3. VASÁRNAPJÁN

Karácsony „böjtje” abban különbözik a nagyböjt szomorúságától, hogy a „végkimenetel” eleve örömteljes. Egy gyermek születését örömteli várakozás előzi meg. És ahogy gyarapodnak az adventi koszorún meggyújtott gyertyalángok, annyival „közelebb” is az örömforrás: „Örömet hirdetek nektek!” – zengik az angyalok a meglepett pásztoroknak Betlehem fölött. Egy gyermek születésétől felengednek a fagyos szívek, a morcos ember is elmosolyodik, a bánat is elül egy időre, az indulat is szeretetté szelídül…

“GONDOLATMORZSÁK ADVENT 3. VASÁRNAPJÁN” olvasásának folytatása

KI VIHART VET, S SZELET ARAT…

Oltani már belém nem oltanak gyűlöletet, megvetést vagy akár lebecsülést más népek iránt; ó, nem csupán, mert keresztény lenne bennem a lélek, de mert ismerem az európai nemzetek történetét, egészséges emberi környezetben nevelkedtem, s munkaeszközöm a szeretet. “KI VIHART VET, S SZELET ARAT…” olvasásának folytatása

LELKI KENYÉR

Amikor ezeket a sorokat írom, gondolatban visszautazom az időben néhány évtizedet. Az 1990-es évek elejére gondolok, amikor a könyv* szerzőjével megismertük egymást a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán. A bentlakásban egy barátságos és segítőkész fiatalembert ismertem meg Simó Sándor személyében, aki szorgalmasan és komolyan készült a választott lelkészi hivatásra. Magával hozta a Teológiai Intézetbe a szülőfalunak, az erdők ölelésében csendesen meghúzódó Magyarzsákodnak tiszta, őszinte vallásos lelkületét. Erről a lelkületről, a családi közösség, a faluközösség megtartó erejéről gyönyörű vallomást olvashatunk a könyvben a bükkfalvi Nyíres napokon elhangzott beszédben. “LELKI KENYÉR” olvasásának folytatása

NEM LESZ VALÓSÁGGÁ A (RÉM)ÁLOM

Olyan események zajlottak, zajlanak ebben az esztendőben, amilyenekről álmodni sem mertünk. Vírus. Járvány. Szegénység. És ráadásul itt ez a két választás is, amelyről – túl a nagyobb bajokon – burkoltan azért mindvégig szó volt. Mintha minden emiatt történne. “NEM LESZ VALÓSÁGGÁ A (RÉM)ÁLOM” olvasásának folytatása