MULŢUMIM! Cu respect! – KÖSZÖNJÜK! Tisztelettel!

A napokban elmentem itthonról, átutaztunk a schengeni-határon, s hazafelé jövet –  mindjárt a határátlépést követően, visszafelé – a sztrádán a barátom autója megadta magát. Egy műszaki apróság volt ugyan, de nem engedett tovább a gépkocsi. Mert nem… Ott álltunk, mint két árva az út szélén, arra gondolva, hátha valaki az MS, CV, HR jelzésű – feltételezhetően földijeink által vezetett – autókból megáll, kiszáll, és segít. Integettünk is rendesen, de még csak nem is lassítottak a mieink… Continue reading “MULŢUMIM! Cu respect! – KÖSZÖNJÜK! Tisztelettel!”

HÁROM BÚVÁR – Pillepalack és Selters Wasser

Ez itt és most nem a reklám helye… Annak idején, ha későre, ha csúsztatva is, de mindenki értesülhetett arról, hogy 1986. április 26-án, éjjel 1 óra 23 perckor felrobbant a csernobili atomerőmű. Simán elpusztulhattunk volna, mire a nagy baráti és szocialista polgári védelem ráhangolódik a katasztrófára. Két robbanás következett be, az első szétzúzta a reaktor hűtőrendszereit, a második pedig felrobbantotta a magot, így radioaktív anyag jutott a környezetbe. Úgy emlékszem, hogy mi a Szabad Európa Rádióból hallottuk… Continue reading “HÁROM BÚVÁR – Pillepalack és Selters Wasser”

„BALKÁNAÁN”?

Itt vagyunk. Bent ebben az országban, amelynek hivatalosságai a nagy ünneplési lázban alig-alig méltattak minket arra, hogy bár emlegessenek egy-két félszóval. Ki kellett bírni, hogy még csak arcul sem köptek. Rátelepítették kilencvenhét évvel ezelőtt az akkor is több mint kilencszáz éves Szent Mihály-katedrális környezetére a bizánci stílusú koronázótemplomot, most meg hidat vertek árkon-bokron, fejedelmi lábnyomokon, labanc-ösvényen keresztül, hogy a fő-fők rálássanak és át tudjanak gyalogolni, hogy aztán – a szenteltvíz felszáradása után – a népet is áteresszék a pallón. Continue reading “„BALKÁNAÁN”?”

SZÁZ ÉV MÚLTÁN – Vannak-e még elvárásaink?

Az 1918-as Gyulafehérvári Határozat iránt. Nyilván. Lehetnek még ide vonatkozóan bizonyos reményeink és igényeink, hiszen ez volt, és a mai napig is ez az egyetlen viszonylag korrekt módon megszövegezett dokumentum, amely a románok térfeléről érkezett hozzánk az elmúlt és a most frissen kikerekedett évszázadban. Átvizsgálva a kapcsolódó múltbeli jelenségeket, ráközelítünk a jelenre, és próbálunk valamiféle következtetéseket is levonni, amelyek a jövőben bekövetkező cselekedeteinket irányíthatnák. Esetleg. Continue reading “SZÁZ ÉV MÚLTÁN – Vannak-e még elvárásaink?”

ROMÁNIA – Két ország, egy elpuskázott centenárium

Románia kettészakadt. Az egyik része Európához tartozik. A másik valamiféle fanarióta nagybirtokhoz. Az egyik gyorsan megtanulta, mi is az az Európai Unió, a másikat mintha összezavarná ugyanez az Unió. Az egyik infrastruktúráért, oktatásért, külföldi befektetésekért küszködve ünnepli a Centenáriumot, a másik felveszi a trikolóros nyakkendőt és azt mondja a nyomorultaknak, hogy a külföldiek gyarmattá akarnak minket változtatni és mit tudom én még mit. Continue reading “ROMÁNIA – Két ország, egy elpuskázott centenárium”

„Hazafias” ellen-parádé – A Nagy Egyesülés Centenáriumán

A Sepsiszentgyörgyön működő We Radio portálján olvastuk az alábbi írást, amelynek szerzője Mara Negoiţă 16 éves diáklány, a Mihai Viteazu Főgimnázium tanulója. Azért tartottuk fontosnak lefordítani és közzétenni, hogy képesek legyünk bár halvány képet alkotni arról, hogy milyennek látják napjainkban a románsághoz tartozó, ám magyar többségű régióban élő – s ezáltal nyitottabbá váló – fiatalok a centenáriumhoz kapcsolódó ünnepségsorozatot, a világot, s – úgy általában – a jövőt. Continue reading “„Hazafias” ellen-parádé – A Nagy Egyesülés Centenáriumán”

ELVÁRÁSKONFLIKTUSOK (1918-2017) – száz év telt el Erdély elcsatolása óta

Az 1918-as gyulafehérvári határozat iránt támasztott reményekről és igényekről, annak értelmezéséről, az elmúlt száz év tapasztalatairól tart előadást Bárdi Nándor 2018. november 30-án, pénteken 18.00 órától a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum főépületében, a Haberstumpf-villában. Continue reading “ELVÁRÁSKONFLIKTUSOK (1918-2017) – száz év telt el Erdély elcsatolása óta”

„CSENTENÁR”

Köd volt ugyan vasárnap Bukarestben, de a felvételeken jól látszik, hogy áll, hogy nagyjából elkészült a Nemzet Megváltásának Katedrálisa. Pirosban van, de most, hogy eljött a ’csentenár’ [centenárium], sikerült valamelyest felszentelni. Az ünnep gőzmozdonya zakatolni kezdett, s bár büntet a tűzoltóság, hogy a pátriárka és az állami vezetés engedély nélkül szervez nagy népi banzájt a ’sántéron’ [építőtelepen], elkezdődött és folyik a szeánszok sora. Azt a tízezer lejt könnyed mozdulattal lerója majd a főegyház főfeje, s az állam nagylelkűen visszaad száz, vagy ezerannyit, mert kell. Nem írott vagy mondott malaszt, pénz kell ide. Adóinkból való lényeg. Malter. Márvány. Arany. Ezüst. És mirha. Continue reading “„CSENTENÁR””

AZ ELSŐ 100 – Levél egy román barátomhoz

Kedves barátom, az a baj, hogy tulajdonképpen te nem is vagy. Lehetnél, persze, Filip Florian, Mircea Cărtărescu, Dan Lungu vagy éppen Radu Afrim. Lehetnél egy névtelen is, akivel együtt jártuk az erdőt, a hegyeket, az egyetem labirintusát vagy Románia gödrös útjait. Lehetnél akár te Mihail Sebastian vagy Nicolae Steinhardt, hogy mást ne mondjak… Nincsenek román barátaim, n-a fost să fie, ahogy mondják, magyarul ezt körülményesebben tudom csak kifejezni: nem ez volt megírva. Continue reading “AZ ELSŐ 100 – Levél egy román barátomhoz”

FOGARASI-HAVASOK túrakalauz – Magyar és román nyelven

Újra megjelent a túrakalauz (Bilea-tó–Moldován-csúcs–Nagy-Tamás-csúcs–Lombos–mező) a Határjárók a Kárpátokban sorozat keretében. A tavaly a kiadvány csak magyar nyelven, idén azonban a Román Kormány égisze alatt működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (DRI) támogatásával újra napvilágot láthatott, megszólítva a magyar és román anyanyelvű érdeklődőket egyaránt. Continue reading “FOGARASI-HAVASOK túrakalauz – Magyar és román nyelven”