BUKAREST – Magyar állami kitüntetést vehetett át Lucian Boia

Kivételes történészi életműve, valamint a magyar és a román nép közötti kapcsolatok javításához nagyban hozzájáruló munkái elismeréseként Áder János köztársasági elnök a magyar érdemrend lovagkeresztjével tüntette ki Lucian Boia román történészt. Zákonyi Botond, a külképviselet vezetője adta át a kitüntetést a bukaresti magyar nagykövetségen rendezett kedd esti szűk körű ünnepségen, a tabudöntögető, mítoszromboló könyvei által ismertté vált tudósnak. “BUKAREST – Magyar állami kitüntetést vehetett át Lucian Boia” olvasásának folytatása

CHARTA XXI – ABOSFALVA – KiMitTud (2.)

Neve románul Abuș, németül Abtsdorf, falu Romániában, Maros megyében. Közigazgatásilag Mikefalva községhez tartozik. Neve az Árpád-korban Beznik volt, a település ekkor beznik nevű udvari kutyapecérek lakhelye volt. Nevét 1357-ben Obusfolua Beznik néven említették először a korabeli oklevelek. 1361-ben Obusfaolua, 1433-ban Abusfalwa, 1456-ban Abosfalwa néven írták. “CHARTA XXI – ABOSFALVA – KiMitTud (2.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI – ABARA – AHOL A VÍZ AZ ÚR – KiMitTud (1.)

Benne vagyunk, máris megkezdődött a Trianont követő századik esztendő. A Magyar Országgyűlés törvénybe foglalta, hogy e gyászos évfordulóra a nemzeti összetartozás jegyében emlékezünk. Közösen. Együtt. Határtalanul. Szerkesztőségünk is csatlakozni kíván, és oly módon, hogy valóban erősödjék bennünk a szétszaggatottság dacára is magyar mivoltunk. Megismerkedtünk a Charta XXI megbékélési mozgalom KiMitTud kezdeményezésével, amelyhez portálunkon és a világhálón másutt, közösségi oldalakon, a Hargita Népe című napilap hasábjain, illetve elektronikus változatában igyekszünk kapcsolódni, és bevonnánk ebbe a folyamatba olvasóinkat is. “CHARTA XXI – ABARA – AHOL A VÍZ AZ ÚR – KiMitTud (1.)” olvasásának folytatása

PRO MEMORIA – „A Hargitáról az egész Kárpát-medence tisztán látszik” – BESZÉLGETÉS BARTHA LEVENTÉVEL VERSEKRŐL, KÖLTÉSZETRŐL, VÁLTOZÓ RENDSZEREKRŐL (2.1.)

A mai székelyföldi és erdélyi magyar kultúrafogyasztók idősebb és középkorú nemzedéke igen élénken emlékszik Bartha Levente (1955) tevékenységére, arra a hosszas és kitartó munkára, amellyel szóban, bátran kimondott versekkel biztatta hallgatóságát arra, hogy „mégis érdemes”. Sokan kaptunk tőle biztatást a legsötétebb fénykorszak éveiben. Tárlatmegnyitókon, kisebb-nagyobb közösségi eseményeken és egyéni előadóestjein adta át az üzenetet, amely klasszikus és élő nagyjaink jóvoltából maradt ránk. “PRO MEMORIA – „A Hargitáról az egész Kárpát-medence tisztán látszik” – BESZÉLGETÉS BARTHA LEVENTÉVEL VERSEKRŐL, KÖLTÉSZETRŐL, VÁLTOZÓ RENDSZEREKRŐL (2.1.)” olvasásának folytatása

„Prince Csaba, on the star’s path” – FRISSÍTVE!

Ha egyébre nem is való a bizonyos kontextusban csak metaforaként értelmezett CSILLAGÖSVÉNY, angolul igen jól hatna-mutatna “brand” gyanánt. A márkanév nem más, mint piacosított költői kép. Egy majdani légitársaság neve is lehetne – STARS-PATH, STARSPATH, esetleg más formában: StarsPath –, ha már a MilkyWay foglalt. “„Prince Csaba, on the star’s path” – FRISSÍTVE!” olvasásának folytatása

PRO MEMORIA – Székelyudvarhely, 1989. december 22. (1.2.)

Az elmúlt napokban két olyan kiadvány is napvilágot látott, amely a rendszerváltozás helyi eseményeit próbálja rekonstruálni. Ilyen jellegű „történetmesélés” többször is előfordult. Közvetlenül az események után, 1990 tavaszán-nyarán volt már egy tematikus fotókiállítás, rengeteg publikáció foglalkozott a történésekkel az elmúlt három évtizedben, de mégiscsak az a legbiztonságosabb, ha szemtanúk segítségével próbáljuk összerakni a forradalmi emlékkockákat. “PRO MEMORIA – Székelyudvarhely, 1989. december 22. (1.2.)” olvasásának folytatása

PRO MEMORIA – Székelyudvarhely, 1989. december 22. (1.1.)

Idestova harminc évvel ezelőtt érte el a “létezett szocializmust” a vég. Legalábbis azt hitték azokban az órákban a székelyudvarhelyiek, hogy sikerül véget vetni egy sötét “fénykorszaknak” ebben a városban. Mivel a Székelyföld és benne Udvarhelyszék is kettős prés alatt élt, hiszen gazdaságilag és anyanyelvi kultúrájában is ellehetetlenítette az itt lakókat a hatalom, várható volt, hogy – hasonlóan az ország más vidékeihez – utcára viszik a gondokat, s amennyiben nem kerül sor a követelések teljesítésére, akkor a népharag elsodorja a rendszert és annak helyi képviselőit. “PRO MEMORIA – Székelyudvarhely, 1989. december 22. (1.1.)” olvasásának folytatása

RENDSZERVÁLTÁS KELET-(KÖZÉP-)EURÓPÁBAN

Milyen premisszái voltak és milyen utak vezettek a kelet-közép-európai rendszerváltásokhoz? Hogyan – és miképpen – hatott a Szovjetunió válsága a szovjet/szocialista tömb felbomlására? Melyek voltak e folyamat stációi? Hogyan zajlott a rendszerváltás a keleti blokk egyes államaiban? Milyen nehézségekkel kellett szembesülniük az érintett államoknak az átalakulás során? “RENDSZERVÁLTÁS KELET-(KÖZÉP-)EURÓPÁBAN” olvasásának folytatása

SZÁMUNKRA NEM ÜNNEP

December elseje számunkra nem lehet ünnep. Mert nem. Egyrészt azért, mert megkérdezésünk nélkül vittek át minket egy másik államba. Olyan országhoz csatoltak, amelyhez semmiképp nem szerettünk volna tartozni. Nekünk tökéletes volt itt az együttlét a mi románjainkkal Erdélyben. Lehetett volna együtt közös Transzilvániánk. “SZÁMUNKRA NEM ÜNNEP” olvasásának folytatása

KICSIT KESERŰ SZÁJÍZZEL A PÁPA LÁTOGATÁSÁRÓL – EMLÉKKÖNYV

A közelmúltban jelent meg a Ferenc pápa Csíksomlyón című emlékkönyv a Szentatya látogatásáról. Mint ahogyan szokás másutt, máskor ilyen rendkívüli alkalmakkor, most is egy elegáns, nagy formátumú, keménytáblás, rengeteg színes illusztrációt tartalmazó kötettel emlékeznek és emlékeztetnek arra a történelmi pillanatra, amikor a bimillennárium utáni tizenkilencedik esztendőben hozzánk is eljutott Szent Péter utóda. “KICSIT KESERŰ SZÁJÍZZEL A PÁPA LÁTOGATÁSÁRÓL – EMLÉKKÖNYV” olvasásának folytatása