MASZKOS MASZKURÁK

Én még mindig nem tudom, hogy ez a hisztérikus maszkdivat mit véd, kit, s mitől. A kórházi helyzeten túl. Azon kívül. Úgy tűnik, egy láthatatlan ellenséget démonizálunk, aki ellen a legjobb fegyver a maszk. Tehetetlenségünk jele. A sofőrök le sem veszik. Ha egyedül vezetnek, akkor sem. Sőt most már a kesztyű és a sál is menő. “MASZKOS MASZKURÁK” olvasásának folytatása

BŰNBAKOK

Hogy kik? Mi. Mindannyian. Nem tudom, hogy mások mit éreznek ilyenkor? Vajon ki a hibás? Annyi biztos, hogy én magam is vétkes vagyok. Egyrészt azért, mert képtelen vagyok megfelelően viszonyulni, és úgy feldolgozni a mostani helyzetet, hogy az jó legyen. Egyéb nincsen bennem, csak kétkedés, hogy nem jó, hogy nem elég mindaz, amit teszek, vállalok, írok. Nem javítok, nem pótolok eleget. “BŰNBAKOK” olvasásának folytatása

GYÓGYÍR

Hallom a médiában és a közösségi oldalakon megszólalók körében, hogy ilyen és ehhez hasonló járványok a továbbiakban is bekövetkezhetnek. Az életmódunk, az erőforrások kizsigerelése, a túlfogyasztási szokásaink elterjedtsége okozza. Így védekezik globálisan a természet. Csak bizonyos keretek közt van helyünk a világban. “GYÓGYÍR” olvasásának folytatása

„LEGYÜNK HUMORUNKNÁL” (?)

Valamikor egy kötetnek volt a címe. Akkor adták ki, itt, Erdélyben, amikor az igazi humornak épp leáldozóban járt az évada (Marosvásárhely, 1982). Nem örökre, nyilván, de az akkori felső vezetők szerint csak ellenőrzött módon szabadott „humoreszketni”, mert a belőle áradó őszinteség kegyetlen tudott lenni. Visszamart. És volt némi félnivalója az elitnek. Úgyhogy ahhoz igazította a humort is. “„LEGYÜNK HUMORUNKNÁL” (?)” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – JÁRVÁNY ÉS HÍRKÖZLÉS

Kommunikáció. Ez a nemzetközi műszó igencsak felértékelődött napjainkban. Ízlelgetjük. Próbáljuk kihámozni a jelentését, a lényeget, amely mögötte van. Információáramlásról és közös jelrendszerről esik szó, mihelyt kicsit jobban belegondolunk. Ebben a pillanatban is gyakoroljuk, amikor ezeket a sorokat leírjuk. Azt hiszem, hogy e szűk napokban lételemünk, annak ellenére, hogy bezártságtól szenvedünk. “SIMÓ MÁRTON – JÁRVÁNY ÉS HÍRKÖZLÉS” olvasásának folytatása

SPIRITUALITÁS ÉS/ VAGY LELKI ÉLET? – MÉG EGY HÓNAP…

Embert próbáló időket élünk. Nagy csoda lesz, ha ép ésszel, pszichével s főleg erős lélekkel kijuthatunk ebből az alagútból. Ebben az évben az egész emberiségnek hosszúra nyúlt a lélek sötét éjszakája. Van, akiknek a Húsvét fénye sem szerzett világosságot, nem csak szó szerint, hanem a lélek mélyén sem.
“SPIRITUALITÁS ÉS/ VAGY LELKI ÉLET? – MÉG EGY HÓNAP…” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – MÉG MÁSFÉL HÓNAP?

Vagy több. Inkább több. Államelnökünk, Klaus Iohannis olyanformán mondta, és javasolta is a parlamentnek, hogy újabb egy hónappal mindenképp meg kellene hosszabbítani a szükségállapotot az országban. Vélhetően átmegy ez a javaslat, és mindkét ház megszavazza, bár több politikai erő is úgy fogalmazott, hogy nem teljesen indokolt, hiszen nem egyformán sújt minden régiót. “SIMÓ MÁRTON – MÉG MÁSFÉL HÓNAP?” olvasásának folytatása

ÁLMOMBAN SZÓLT TAMÁSI ÁRON

Úgy tűnik, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban találkoztunk. Épp azzal foglalatoskodott, hogy egy román turistacsoportnak mutogatta a berendezési tárgyait, a töltőtollait, a noteszeit, a kalapjait. Mármint a saját íróasztalát, az ülőgarnitúráját, egy-két komódot. Ugyanis van ott egy egész szobára való relikvia, amit az Alkotás utcai lakásból vittek át. “ÁLMOMBAN SZÓLT TAMÁSI ÁRON” olvasásának folytatása

NYÁJSZELLEM, VAGY NYÁJIMMUNITÁS? – AVAGY AZ ALVÓ OROSZLÁN ÉBRESZTÉSE

Világméretű színjátékot űz velünk a Sátán. Bár teremtmény, és ki van rekesztve az üdvösségből, földi történelmünk alatt ebbe nem nyugszik bele. Ezért folyik e nagy szellemi harc a lelkekért. A testi egészség, a mérgezés, a fertőzés, a járvány sem számít, nem baj, ha ritkulnak soraink, hulljanak csak nyugodtan az öregek s a betegek. Lesz több hely a fiataloknak. “NYÁJSZELLEM, VAGY NYÁJIMMUNITÁS? – AVAGY AZ ALVÓ OROSZLÁN ÉBRESZTÉSE” olvasásának folytatása

TAVASZ?

Itt van. Megérkezett. Ez kétségtelen. Viszont soha nem voltam ennyire érdektelen iránta. Már ami a szépséget, a természet kibontakozását illeti. Emlékszem, a boldog békeidőkben, amikor szó sem volt végzetes betegségről, járványról, alig vártam, hogy elolvadjon a hó, felszáradjon a sár. “TAVASZ?” olvasásának folytatása