SEBESTYÉN PÉTER – Változva fejlődünk?

Vannak életünkben változások, melyek magától értetődő folyamatok. Emberi létünk velejárói. Az idő, az életkor előrehaladásával változik testünk, alakunk, testsúlyunk, ízlésünk, észlelésünk, de változnak szokásaink, igényeink, érdeklődésünk, talán nyelvünk, értékrendünk-világképünk hangsúlyai, változnak ragaszkodásaink, megváltozik a dolgok jelentősége  – egyszóval személyiségünk. “SEBESTYÉN PÉTER – Változva fejlődünk?” olvasásának folytatása

PÉNZ ÉS MŰKÖRÖM

Ott ül a kisasszony az üvegkalitkában, éppen pénzt számol. Záróra után jár az idő, amikor már nem szívesen szolgálja ki az embert a miénk fajta „kereskedő”. Talán valami rossz beidegződés miatt, vagy csak úgy, hiszen neki is van magánélete. Siet valahová? Lehet azt tudni? Az intimszféra, az szent és sérthetetlen. Kinek-kinek vigyáznia kell rá, ha már megadatott az otthon és annak kedves légköre. “PÉNZ ÉS MŰKÖRÖM” olvasásának folytatása

MEDVE ÉS KINCSTÁRI FELELŐTLENSÉG – SIMÓ MÁRTON

Vannak minisztériumok, vannak hatóságok. Általában adókból gyűlt fizetésekből és nyilatkozatból élnek. Legfeljebb az emberi tényező, a személy változik bennük, ha túl forró lesz egyik-másik bársonyszék. A módszer, a törvényi szoftver teszetoszasága azonban marad. Miközben a vidéki ember marhát tartana, földet művelne, gyümölcsöt termelne, zöldséget, és talán méhészkedne is. Ebben az egészséges gazdasági körforgásban, lakott és kultúrterületen azonban a medvének nincsen helye. “MEDVE ÉS KINCSTÁRI FELELŐTLENSÉG – SIMÓ MÁRTON” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – Drótszamáron a Szűzanyához – ZARÁNDOK-TRIATLON

Régi vágyam volt ez a zarándoklat. Sokminden felgyűlt bennem, ami elintézésre várt. Hála, bánat, öröm, gond, kérdés és kérés, álmodoztam, tervezgettem, hogyan s mikor róhatom le a magam tiszteletét a Csíksomlyói Szűzanyának. Alkalmat kerestem, amikor nem foglalt, amikor szívesen fogad, s amiért én is meghozhatom a magam személyes áldozatát, amikor megjárom a magam Mária-útját. “SEBESTYÉN PÉTER – Drótszamáron a Szűzanyához – ZARÁNDOK-TRIATLON” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – HITETLENÜL

Egyik magyar honlapunk kolumnistája magabiztosan fejtegette minapi cikkében, mennyire sértve érezte magát, amikor a miniszterelnök asszony azt találta mondani, hogy a hívők jobb emberek. Ezt ő harcos ateistaként kikéri magának. Távol álljon tőlem, hogy magyarázzam „Csilla néni” szerencsétlen elszólását, hisz erkölcsi értelemben ki ítélkezhet és milyen jogon? Ugyebár… Viszont a sebtében összegereblyélt álérvek, amelyekkel a vezércikkíró operál, azok, bizony, mint ítélet: saját magára hullanak vissza. Azzal, hogy kérkedik ateizmusával, szánalmasabbá válik a hívőségére büszke kormányfőnél… Tovább

Sebestyén Péter

SIMÓ MÁRTON – PLÁZÁK SZÉKELY NÉPE

Ezt a címet is adhatnánk ennek az írásnak, vagy: székely plázák népe. Esetleg nemes egyszerűséggel: konzumidióták, csak az sértő is lehet. Bár azok vagyunk. Gyakran, igen sok helyzetben úgy viselkedünk, mintha egyáltalán nem lennének gyökereink. Holott, itt élünk, itthon székelyföldi városainkban – most történetesen urbánus megközelítéssel viseltetem a téma iránt –, de úgy, hogy minden jobbnak tűnik számunkra, ami idegen. “SIMÓ MÁRTON – PLÁZÁK SZÉKELY NÉPE” olvasásának folytatása

SEPTIMIU BORBIL – HERGLOTZ KERESZTÚTJA

Barátaim, tudjátok meg, hogy én még azokhoz tartozom, akik látták a Dunát a Vaskapunál élni, még mielőtt felépült volna a duzzasztógát, és – bár eltelt közben egy fél évszázad (kisgyerekként 1969-ben jártam arra a szüleimmel) – pár akkori kép örökre belém ivódott. Emlékszem a régi földút porára, a víz alant habosan örvénylő árjára, amint a hatalmas folyam győzedelmesen, szédítő iramban zúdul át a köveken, de szórványos emlékeim közt a legélénkebben talán annak a töröknek a tekintete maradt meg bennem, aki átvitt minket Ada-Kaleh szigetére, és a két tank, amely ott állomásozott a régi Orsova felé fordulva, taposva, rombolva az ódon házakat. Ki tudja, talán ismeritek ezeket a részleteket ti is, akik most e sorokat olvassátok, talán értitek is, amit mondani szeretnék. Ha nem, akkor… ez van! “SEPTIMIU BORBIL – HERGLOTZ KERESZTÚTJA” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Pusztuló értékek közt. Itthon.

Ha visszaemlékezünk azokra az időkre, amikor gyermekként járhattuk a falusi utcákat, mindig a legnagyobb nyugalom, a biztonság, a meghitt otthonosság áradt szét bennünk. Olyan hely volt, ahol nem kellett tartani a gépkocsiforgalomtól. Olyan hely volt, ahol nem kellett félni idegenektől. Olyan hely volt, ahol semmi mással össze nem hasonlítható íze volt a kenyérnek, a puliszkának, a szalonnának, a császárkörtének, a szilvaíznek. Olyan hely volt, ahol a szem nem győzött gyönyörködni a mezők látványában. “SIMÓ MÁRTON – Pusztuló értékek közt. Itthon.” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Egy pohár pálinka

Gyakran hallom, hogy csínján kell bánni a jó pálinkával, mert az még a mai világban is sok mindenre jó. Igazi valuta. Barátságot, szolgáltatást lehet vele venni. Kis mértékben gyógyszer. Nagy mértékben orvosság. Amikor azonban csak ígérgetik, hogy kaphatok egy pohárral belőle, ha olyan úrhatnám helyen járok, akkor méreg… “SIMÓ MÁRTON – Egy pohár pálinka” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – Szamárvezető a lélek megkülönböztetéséhez

Kevert lények vagyunk. Megsebezte lelkünket a Gonosz. Az igazi, tiszta, benső énünk külső rétegeit megmérgezte a Sátán. Az áteredő bűn lényege, hogy nem látunk tisztán. Jószándékainkhoz tévképek, gyanakvások, előítéletek, ravaszság, kíváncsiság, irigység is vegyül. Értelmünk elhomályosult, akaratunk rosszra hajló lett. Isten kegyelme, a megváltottság jézusi segítsége nélkül nem vagyunk képesek a tisztánlátásra. Ezért jó átimádkozni döntéseinket, hogy az isteni kegyelem fényénél tiszábban lássuk: mi vezet a jóra, hosszú távon milyen gondolatunk, szándékunk válik javunkra, és lesz Isten akarata szerint való. “SEBESTYÉN PÉTER – Szamárvezető a lélek megkülönböztetéséhez” olvasásának folytatása