VÍZIÓ, MISSZIÓ, ÉRTÉKEK

Jövőkép, küldetés, értékrend. Nagyjából ezek egy valamire való cég „műsorfüzetének” elemei, már a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve. Ezek mentén alakítja ki cselekvési és üzleti tervét. E nélkül egy cégalapításnál szóba se állnak vele. Ebben a hármas egységben vázolja fel céljait, keresi helyét a piacon, fogalmazza meg saját nélkülözhetetlenségét és befolyását a világra, szűkebb környezetére. “VÍZIÓ, MISSZIÓ, ÉRTÉKEK” olvasásának folytatása

KÖNYVEK KÖRÜLI ÖTLETELÉSEK

Azt hinné az ember, hogy nincs mit kezdeni manapság a könyvekkel. Elavult hordozó, olyan forma, amelyet mostanság már nem alkalmazunk lakásaink díszítésére, s nem használunk látóterünk bővítésére. Emlékszem, milyen jó volt ezelőtt három-négy évtizeddel látni, hogy amikor a nyitott vagy kivilágított ablakokon át bepillanthattunk egy-egy lakásba. Láttuk, hogy odabent könyvek sorakoznak a polcokon. “KÖNYVEK KÖRÜLI ÖTLETELÉSEK” olvasásának folytatása

SZÉP ÉS ÚJ?

Vajon milyen lesz az új világ? Az. Ez. Amely folyton épül, szépül, romlik és változik. Én magam is leírom, mások is, hogy amennyiben a járványhelyzet lehetővé teszi így lesz, meg úgy lesz… Egyik ismerősöm azt mondja, hogy 2022-re már lemondtak egy San Diegóban meghirdetett nemzetközi vásárt. Mi pedig idei és a jövőben tartandó programokért aggódunk, holott a profi szervezők, akik világraszóló eseményeket készítenek elő, már tudják, hogy a világ leállt. “SZÉP ÉS ÚJ?” olvasásának folytatása

LÉLEK-MILÍCIA

A bűnre való hajlam egyidős az emberiséggel. Az első bűnesettől velünk élő „pandémia”. Mint késztetés, képesség, lehetőség. Mint a gyomok a szántóföldben. Mint a kukac a permetezett gyümölcsben. Ezért kellettek az erkölcsi törvények. Mert eljátszottuk a bizalmat. Ezért van szükség a szabályokra. Amelyek számon is kérhetők. Amelyek megszegése következményekkel jár. Ezért van értelme a szabadság korlátozásának. Mert a meder nélküli folyó nem öntöz, hanem pusztít. A gonosz rafinériája első látásra találékonyabb a jónál. “LÉLEK-MILÍCIA” olvasásának folytatása

FALUSTÁRSAK KOCSMÁBAN

Élhetünk bárhol a világban, ha tudatos emberek vagyunk, mindig őrizzük a gyökereinket. Vagy legalábbis emlékezünk rájuk. Valahonnan mindenki jön, érkezik, talán olyan helyről, ahol annak idején azt mondták a szülei, hogy fiam/ leányom, bárhol jársz-kelsz a világban, ne feledkezzél meg arról, hogy honnan indultál. És akármilyen is ez a kiindulási pont, mégiscsak a miénk, s különben is: „rossz kutya az, amelyik a saját vackát megugatja”. Ha pontosabbak akarunk lenni, akkor valamivel népibb formában mondták, így: megugassa. “FALUSTÁRSAK KOCSMÁBAN” olvasásának folytatása

A JÖVŐ ZENÉJE

Népi vagy félnépi mondásként is él. Könyv- és tanulmánycím is ugyanakkor. Ha nem vagyunk meggyőződve valaminek a létjogosultságáról, ha olyant teszünk, ami bátor, esetleg szokatlan, akkor a távlati következményt határozzuk meg ilyenformán. Meglátjuk. Meghalljuk. Esetleg majd mások érzékelik a most meglebbentett hullámok hatását az idő egy következő rétegében. “A JÖVŐ ZENÉJE” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – VÁROS A FALUÉRT?

Örökzöld téma a falusi-városi ellentét, versengés, a népi kontra urbánus vita, talán sosem lehet vele zöld ágra vergődni. Igaz, hogy városon már alig van zöld, minden inkább poros, szürke. De ott pörög az élet, forog a pénz, elérhetőbb a kényelem, biztosabbak az egészségügyi és nevelési szolgáltatások, könnyebb a karrier útját egyengetni. Hát még az éjszakai élet!… “SEBESTYÉN PÉTER – VÁROS A FALUÉRT?” olvasásának folytatása

TEREFERE

Nevezzük Margitnak. De ennek nincs jelentősége. Ismerős. Archetípus. Egyik jó barátom húga. Főállású anyuka. A kilencvenes években Pestre ment férjhez. Gyors egymásutánban három gyermekük lett, így arra kényszerült, hogy abbahagyja a pedagógusi munkát, s legalább tíz éven át otthon húzta az igát. Sokáig egy kerületben laktunk, de nem annyira közel, hogy a gyermekeinknek közös legyen az iskolája, de templomban, piacon, kulturális rendezvényeken gyakran találkoztunk. “TEREFERE” olvasásának folytatása

ELHUNYTNAK NEM JÁR KEDVEZMÉNY

Azt szokták mondani, hogy a hátulmaradók elrendezik. A hátramaradottak. A túlélők. A túl élők. Azaz mi. Egy ideig. Mert szerre bírjuk a világot. Szokjuk mondani ezt is. Addig szokjuk, hogy aztán egyszer kimaradunk. De addig: itt vagyunk, és intézkedünk… “ELHUNYTNAK NEM JÁR KEDVEZMÉNY” olvasásának folytatása

MORGOLÓDÁS EMBERI NYELVEN MEDVÉKRŐL – ÚGY ÁLTALÁBAN

Nem tudom, más mit érez, amikor medvés témákról hall, de engem soha nem hagy nyugodni ez a dolog. A medvéké. Mert a mi bajunk is. Főleg. Nem azért, mert féltem a juhaimat, a marháimat, a gyümölcsfáimat, hiszen nem vagyok gazdálkodó. Olyan szinten nem, hogy a földből és a föld terméseiből, a birtokaimon gyarapodó állatok után éljek. “MORGOLÓDÁS EMBERI NYELVEN MEDVÉKRŐL – ÚGY ÁLTALÁBAN” olvasásának folytatása