TAVASZ?

Itt van. Megérkezett. Ez kétségtelen. Viszont soha nem voltam ennyire érdektelen iránta. Már ami a szépséget, a természet kibontakozását illeti. Emlékszem, a boldog békeidőkben, amikor szó sem volt végzetes betegségről, járványról, alig vártam, hogy elolvadjon a hó, felszáradjon a sár. “TAVASZ?” olvasásának folytatása

EURÓPA BÁGYADT FÉNYE A BANKJEGYEKEN

Bajban ismerjük meg az igazi barátot. Közmondás. Gyakorlat. Olvasom, hogy a német mezőgazdaságnak szüksége lenne több tízezer mezőgazdasági vendégmunkásra. Spárgaszezon vagy mi kezdődik éppen. Állítólag megoldanák a vállalkozók (állami segédlettel), hogy akár magánrepülőgépeken szállítsák ki azokat a munkásokat, akik nem rettennek vissza ebben a pillanatban sem az utazástól. Kisebb – húsz, harminc, negyven fős – csoportokat terveznek kivitetni, akik karanténban való megfigyelés után kezdhetnének dolgozni. “EURÓPA BÁGYADT FÉNYE A BANKJEGYEKEN” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – AZ ÉLET DRÁMÁJA – NAGYHETI GONDOLATOK

A középkori történet szerint egy fakír szerzetes annyira szigorú volt önmagához, hogy azt már az ördög is megsokallta. Egy alkalommal, amikor találkoztak, az ördög becsmérelni kezdte az aszkétát, lesajnálva annak önmegtagadó böjtjét, önkínzó ostorozásait, és szinte szemrehányással kérdezte: mit érnek ezek? Mit használ ez neked? Hiszen amíg gyötröd magad, lelked öntetszelgésbe merül, és aztán csak dicsekszel, lám milyen nagyszerű ember vagyok. “SEBESTYÉN PÉTER – AZ ÉLET DRÁMÁJA – NAGYHETI GONDOLATOK” olvasásának folytatása

JÁRVÁNY ÉS MARKETING

Virágvasárnapra készülődvén, akár tanúi lehetnénk a jeruzsálemi bevonulásnak, de nem találjuk a barkát, a pálmaágat. Hajnalonként fagy van mostanában… Mintha elmaradna a körmenet. Sőt. Biztosan. Lélekben azért igencsak bizakodunk, hogy valahol ott leszünk. Nem hallgathatjuk el a dicséretet. Ha csak jelképesen, mint annyi minden manapság, de lehet kezünkben barka, s akár olajág is. Mehessünk a Jel elébe halk evoéval. “JÁRVÁNY ÉS MARKETING” olvasásának folytatása

„HÓ HULL ÖRÖK VADÁSZMEZŐKRE”

Bolondkodott az időjárás. Mintha meg akarná előlegezni az április elsejei hangulatot. Szokott ilyenkor. Most azonban nem olyan időket élünk, s nem vagyunk képesek arra, hogy úgy vegyük, hogy csak félvállról. „Felsértik szuverén héjadat az egymásba átviharzó évszakok” – üzen az ismeretlen múlt századi költő, és szíven is üt. Mindjárt magamra veszem, értelmezem is keserűen a verssort. “„HÓ HULL ÖRÖK VADÁSZMEZŐKRE”” olvasásának folytatása

MEGMARAD-E A VAGYONUNK?

Amikor ilyen vízválasztó pillanathoz érkezik a világ, mint most is, minden átértékelődik. Le. És fel. Élelmiszerüzletben jártam a tegnap reggel. Szokásom szerint vásároltam meg a legszükségesebb cikkeket. Kenyeret, felvágottat, tejet és zöldséget. Volt bennem némi szorongás is, hogy egyik vagy másik megszokott termék időközben eltűnt. “MEGMARAD-E A VAGYONUNK?” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – SZABADDÁ VÁLNI A RABSÁGBAN

Döbbenetes képek peregnek le szemeim előtt, látva, ahogy Bergamo utcáin tízesével haladnak a katonai teherautók, tele halottakkal, akik áldozatául estek a gyilkos kórnak. A spanyolnátha idején is kazlakban álltak a halottak a halottasházak előtt. A túlélők meg sokkoltan meredtek a látványra… “SEBESTYÉN PÉTER – SZABADDÁ VÁLNI A RABSÁGBAN” olvasásának folytatása

MASZK – ÉS A MÖGÖTTE FEJLŐDŐ ARC

Lassan kötelező ruhadarabbá válik. A túlélés eszközévé. Alatta – ha megérjük – kifejlődhet az új arcunk is, de ahhoz még sokat kell tűrnünk és cselekednünk. Furcsa ez a helyzet, amikor a láthatatlan ellenséggel kell megküzdenünk. Biztos, hogy túllép ezen is az emberiség, csak annak igen nagy az ára. Most fizetünk. Életmódunkért. A nemtörődömségért. A legfőbb tényező pedig mindebben a jellem. Az egyéné. A közösségé. Az államé. “MASZK – ÉS A MÖGÖTTE FEJLŐDŐ ARC” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – A FERTŐ, AZ FERTŐ. AZ AGYAKBAN IS.

Kié a jövő? Azt mondják, azt fröcsögik, azt harsogják, azt írják, azt tolják a képünkbe, ha kell, ha nem az interneten, köztéren nem, mert az tiltott – kicsiny, de harsány csoportok –, hogy az övék. Pedig ott a kapocán mindenkinek az orrában, hogy ne hordjuk fenn erősen a fejünket, s ne ágáljunk azzal, hogy különbek, jobbak, erősebbek, ellenállóbbak lennénk a többinél. Mert nem vagyunk azok. Bárhogy, bármit érezhetnek, mások sem. De ők sem. “SIMÓ MÁRTON – A FERTŐ, AZ FERTŐ. AZ AGYAKBAN IS.” olvasásának folytatása

SÉTA JÁRVÁNY IDEJÉN A SZÉKELY ANYAVÁROSBAN (2.)

Ez alkalommal sem az volt a cél, hogy embereket fényképezzünk, hiszen továbbra is figyelmeztetnénk mindenkit arra, hogy az a legjobb védekezés, ha otthonainkban maradunk. A székelyudvarhelyiek igyekeznek is betartani a lakhely-elhagyási tilalmat. Csak a legszükségesebb árucikkekért járnak el az üzletekbe, és kisebb egészségügyi sétákat tesznek, hiszen ajánlott a mozgás is. Mértékkel. És óvatosan. “SÉTA JÁRVÁNY IDEJÉN A SZÉKELY ANYAVÁROSBAN (2.)” olvasásának folytatása