RENDES-E A FELTÁMADÁS?

Valamikor ezerkilencszáztizenhétben Kovács Ismeretlen Lajos úgy esett el az Úz-völgyében – fejlövés által egy ködös hajnalon, talán egy kósza puskagolyó oltotta ki az életét –, hogy nem látta senki, sem közeli bajtárs, sem az őrvezető, sem a hadnagy úr. Egy hajnali őrjárat találta vérbe fagyva. Kovács Ismeretlen Lajost név és születési meg halálozási dátum megjelölése nélkül temették el valakik. Continue reading “RENDES-E A FELTÁMADÁS?”

KÖNYV A KOPORSÓBAN

Konrád atya épp azt akarta megírni aznap este, hogy Isten tényleg szabadnak teremtett minket. Tudta, érezte, tapasztalta minden porcikájával, hogy ha nem így lenne, Isten önmagával kerülne ellentétbe. Hiszen akkor milyen beleszólása lenne most a saját dolgainkba? Vagy szüntelenül meggondolná magát, hogy: pü-pü, nem játszunk?! Akkor hogy működik a gondviselés? Akkor mi köze a Bibliának a valósághoz?… Tovább

Sebestyén Péter

VÉGTELEN TÖRTÉNET

A miénk. Itt, ebben az enklávéban, amely egyesek szerint nem is létezik. És mégis. Most éppen zajlik az Európai Parlament képviselő-választási hadjárata. Romániában egyébként mindig kampány van, hiszen létjogosultságának igazolására a többség politikai osztálya folyamatosan gondoskodik arról, hogy a médiafogyasztó tudatában legyen annak, mennyire fontos ez az ágazat. Hogy kit lehet indítani s kit nem. Continue reading “VÉGTELEN TÖRTÉNET”

SVÁJC, VAGY VALAMI HASONLÓ

Erdélyről szokták, szoktuk mondani, hogy akár egy újabb Svájc is lehetne. Ez a feltételezés nem új keletű. Már a fejedelemség korában is létezett olyan elképzelés, amely a két vagy több sas karma között próbált itt viszonylagos nyugalmat, békét és jólétet teremteni, illetve azt fenntartani. A történelmi időkben többször olyan vezetői voltak ennek az országnak, hogy – ha nem is megnyugtatóan és „örök időkre” – megpróbálkoztak azért e nemes feladattal. Continue reading “SVÁJC, VAGY VALAMI HASONLÓ”

KÖLTÉSZET NAPJA – Szavakat egymás mellé tenni

Bizonyára meglennének az emberek költészet és vers nélkül is. Kevesebb könyvet nyomtatnának, meglaposodnának az irodalmi lapok a versrovat nélkül. Nem kellene verset felmondani az iskolákban. Kevesebbet is olvasnának, és a színészek, színházak átalakítanák a műsorrendjüket. Continue reading “KÖLTÉSZET NAPJA – Szavakat egymás mellé tenni”

VASÁRNAP – AUTÓS MAGÁNY

Az utóbbi években rendszeresen javítják nálunk a faluban az utcahálózatot. Úgy érzem, igaza van a költőnek, Ferencz Imrének, amikor mondja az Impér, a régi út című versben: „falu között fut fut az aszfalt / alatta van a régi út / és minden amit / felfalt a múlt”. És látom, hogy milyen furcsa szokást gyakorolnak helyi véreim… Azt hiszem, hogy másutt is valami hasonlónak lehetünk a tanúi, ha jobban körülnézünk. Ha egy kicsit kinézünk a fejünkből. Van ennél rosszabb is. Continue reading “VASÁRNAP – AUTÓS MAGÁNY”

TRANSZSZILVÁN KONCERT

Mondjuk úgy, hogy transzszilván hangverseny. Van benne, ami együtt szól. És jól. Aztán vannak a disszonanciák. Úgy adódott – ám tegyük hozzá, ezt részben magam is provokáltam –, hogy mostanában sokat foglalkoztam ezzel a szellemi irányzattal, amelyet jórészt Kós Károly dolgozott ki két társával együtt a Trianont követő apátia legyűrésére, és művelt aztán majd’ negyed évszázadon át az Erdélyi Helikon köré csoportosult írótársaival. Nemcsak a szépirodalmat művelték, hanem önmagukat megosztva, olykor megtöbbszörözve énjüket, közéleti szereplőként, publicistaként, ha úgy tetszik, civilként is sokat tettek azért, hogy ne csak elméletet írjanak, hanem megéljék, s másokat is rávegyenek az erdélyiként való élésre. Continue reading “TRANSZSZILVÁN KONCERT”

KÖZÖS LESZ-E AZ ÚT? (2.)

A Charta XXI. békéltető és felvilágosító gondolatok jegyében szervezett konferenciát az Együtt az úton magyarok és románok vezérgondolat mentén. A 2019. március 23-án megtartott tanácskozás első részében a témához kapcsolódó előadások hangzottak el, ezt közöltük írásunk előző részében, most a kerekasztal-beszélgetés összefoglalója és az összegzés következik. Continue reading “KÖZÖS LESZ-E AZ ÚT? (2.)”

A TÁMOGATOTT

József huszonéves korában sorra bombázta a szerkesztőségeket a vastag borítékokkal, novelláival és verseivel. Akkor még igazi leveleket küldtek az emberek, így ő is: borítékba tette legépelt kéziratait és bélyeget ragasztott arra. Hja, most már egészen másként van. De ez a fajta levelezés sem ér többet, hiába olcsóbb és gyorsabb, szűrte le József, mert neki nem hozott választ a posta sem, és ezekre a világhálós levelekre sem igen kap választ. Continue reading “A TÁMOGATOTT”