A MI KIS CSALÁDUNK

Én nem tudom, hogy másoknál milyenek a legszűkebb rokoni környezetben a kapcsolatok, de nálunk esetlegesek. Amikor még éltek a nagyszülők – az apai, illetve az anyai oldalon –, úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben. Olyan nyár nem volt, hogy a kaszálás beálltakor ne sereglettünk volna össze mi, unokák. Ez általában július közepe táján, a nagyvakáció idején történt… Continue reading “A MI KIS CSALÁDUNK”

A ROSSZ RENDSZEREK HITVÁNY FOGASKEREKEIRŐL – P. Buzogány Árpád publicisztikája

Amint cseperedni kezd az embercsemete és az érzékszervein kívül agyával, eszével is felfogni, értelmezni próbálja az őt körülvevő világot, folyton találkozik a rendszer fogalmával. Eleinte még elboldogul azzal, hogy rájön, mi mivel függ össze és mivel nem. De ha ezt eleget gyakorolta, úgyis a rendszereknél lyukad ki. Continue reading “A ROSSZ RENDSZEREK HITVÁNY FOGASKEREKEIRŐL – P. Buzogány Árpád publicisztikája”

NAP, HOLD, KÉK, ARANY ÉS EZÜST

Jelképeink. Egy ideje azt valljuk, hogy ezek alkotják a székelység szimbólumait a zászlónkon. És odabent a lelkekben. Írjuk le itt, még egyszer, nehogy valakik betiltsák. A mai székely zászló Székely Mózes 1601-ből ismert névjeles hadi lobogója alapján égszínkék mezőben arany csíkkal készül, a székely ősi szimbólumokkal, felül a Nap aranyszínű stilizált változatával, és lent az ezüst Holddal díszítve. A nyolcágú Nap-csillag a jelenlegi nyolc székely szék – Marosszék, Udvarhelyszék, Gyergyószék, Csíkszék, Bardóc-Miklósvárszék, Sepsiszék, Kézdiszék, Orbaiszék – egységének a jelképe, a telőben levő Hold pedig a székelyek hitének, reményének és bizakodásának a szimbóluma. Continue reading “NAP, HOLD, KÉK, ARANY ÉS EZÜST”

PASSAT

Nem érdemes megvenni. Ha mégis, akkor el kell adni, de úgy, hogy az új vevő vállalja az átíratást. Talán marad rajta egy-két százas. Aztán egy másik. Az is Passat. Piros rendszáma van. Megéri. Kicsivel kétszázezer fölött. Négyezer. Euró. Nyilván. Itt még a mennyei üdvösséget is abban számolják…. Continue reading “PASSAT”

HEKKER A SZŐNYEG ALATT

Nincs az a szőnyeg, ami alá annyi mindent be lehetne söpörni: a britek kiengedését s a migránsok beengedését, – mondta Orbán Viktor a minap. Jól mondta. A  velencei karnevál egyik idei díszvendége Magyarország volt, ahol a gyerekeknek egy számítógépes játékban egy őrült hekkert kell megfékezniük, aki a világot meg akarja bénítani. Emellett futótűzként megy nálunk is a 2 x 2 annyi mint huszonkettő, Alternatív matek című kisfilm, ahol a csattanót a konzervatív tanárnő a film végén vágja a  szabadelvű igazgató képébe. Continue reading “HEKKER A SZŐNYEG ALATT”

KORSZAKHATÁR

Már működik a mesterséges intelligencia. A kommunikációs hálózatok testesítik meg a virtuális térben. Magunk hoztuk létre, s uralkodik rajtunk. Az élet valóságos mozijában… Sok túlképzett ismerősöm van, aki ennek ellenére hagy csapot-papot, bölcsészettudományt, reáliákat, géptant, ősök sírját, kacagányt, rollert, miegymást, és fapadoson elrepül valahová a fogyasztói társadalom csimborasszójára, nyilvánvaló kánaánba, hogy ilyen futárszolgálatoknál vagy azok logisztikai központjaiban jusson munkához és kiemelt bérezéshez. Látni-hallani sikertörténetekről. És sikerek nullájáról. Continue reading “KORSZAKHATÁR”

JÖN A TAVASZ?

Teljesen városi embereknek érezzük és tarjuk magunkat, akiknek másfajta időjárás dukál. Holott egyáltalán nem vagyunk azok. Folyton kiábrándítanak a televíziók időjárás-jelentései, amelyekben a szolgálatos meteorológusok, vagy az éppen odaállított mancikák arról próbálnak minket meggyőzni, hogy nyugodt lelkiismerettel nekivághatunk egy hétvégi kiruccanásnak, hiszen kedvezni fog azokban a napokban az idő. Máskor azzal kapcsolatban győzködnek – például –, hogy sportolásra alkalmas a hóréteg, és a hőmérséklet folyamatosan fagypont környékén, vagy meglehetősen mélyen az alatt marad, s nyugodtan elindulhatunk, mert minden a legnagyobb rendben fog zajlani. Vagy meg kifejezetten sugallják, hogy sokkal jobban járunk, ha veszteg ülünk, és helyben választunk programot… Continue reading “JÖN A TAVASZ?”

A SZERETETRŐL KÉT FELVONÁSBAN

Mennyi titok van még a másikban: testvér, rokon, barát, házastárs, munkatárs, – amire nem leltünk rá. Legyünk kíváncsiak, mi rejtőzik még benne. Ne szokjuk meg a jót. Legyen az inkább ajándék. Legyen bennünk készség a gyermeki rácsodálkozásra, a folytonos meglepődésre. Megfordíthatjuk az ellenérzések irányát is: még jobban szerethetjük őt. Tehetünk azért, hogy előcsalogassuk belőle a rejtett jót. Feltörve a héjat, meg fogunk lepődni. Continue reading “A SZERETETRŐL KÉT FELVONÁSBAN”

„Boldogok a lelki szegények…”

Most vonatkoztassunk el a Máté 5: 3-tól amelyet pontatlanul és csonkán idézek, s amelyet így kellene folytatnom: „mert övék a mennyek országa.” De ne menjünk olyan nagy magasságokig, és ne emlegessük az öröklétet sem… Continue reading “„Boldogok a lelki szegények…””

MAROSVÁSÁRHELY – Vakvágány. Avagy: mire jó a Székely Szabadság Napja?

A Hargita Népe főmunkatársa, Kovács Hont Imre ír az ünnepi előkészületekről a lap 2019. február 9-i számában. Szavai megfontolandók. “Megemlékezni hőseinkről, mártírjainkról: felemelő érzés. Mint ilyen, messzemenően örülök annak, hogy a Marosvásárhelyen vértanúhalált halt elődeink emlékművénél koszorút helyezünk el. A szépséghibája ennek csak annyi, hogy zömében nem a vásárhelyiek róják le tiszteletüket, hanem a máshonnan érkezők. Magyarán: oda szervezünk székely tömegrendezvényt, ahol ez csak nagyon keveseknek hiányzik. Kérdezzék csak meg az utca emberét!…” Continue reading “MAROSVÁSÁRHELY – Vakvágány. Avagy: mire jó a Székely Szabadság Napja?”