Nájlon világ van

Több helyen is olvastam, hogy a műanyagok mennyire ellepték a legtávolabbi és a leginkább védett helyeket is. Friss kutatási eredmények alapján Európa partjainál az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben mutatták ki a legmagasabb műanyag koncentrációt, 180-307 mikroműanyag-szemcsét köbméterenként, de magas a koncentráció Dél-Afrikánál, Fokváros partvidékén vagy Ausztráliában is, holott ott jóval kisebb a népsűrűség, s azt gondolnánk, hogy a civilizációs ártalmak kevésbé sodródnak el azokra a távoli kontinensekre. Évente mintegy nyolc millió tonna műanyaghulladék kerül a tengerekbe, ahol jelentékenyen súlyosbítja a halak, a vízi emlősök, meg a virágállatok helyzetét. Continue reading “Nájlon világ van”

Kollégium és a kollégiumi eszme

Sokan emlékszünk még arra, hogy milyen jó volt az átkosban egy-egy középiskolai kollégium lakójának lenni. Működött a valódi közösségi szellem, olyannyira, hogy évtizedek múltán is szívesen emlékszünk vissza erre az időszakra. Voltak jó nevelőink, akik hétvégeken azzal foglalkoztak, hogy valamelyest betartsuk a belső szabályzatot, és eleget tegyünk a legfőbb elvárásnak, a tanulásnak, hiszen ezért küldtek be szüleink a városba. Elsősorban a tanulmányok folytatása volt fontos, de emellett zajlott ott egyéb is… Tovább

Simó Márton

Élet VERESTÓY után

Milyen váratlan volt most számunkra a rangidős és igen tehetséges politikus elveszítése! Mintha hirtelen véget ért volna egy korszak a Hargita alatt. Rosszabbnál-rosszabb hírek szivárogtak át a médián, s érzékelni lehetett, hogy a jeles ember cégbirodalma, az általa kezdeményezett vagy támogatott civil szervezetek és klubok máris omladoznak. A gyászhír és a temetés között szétszéledt egy olyan kézilabdacsapat, amely messze vitte a hírét annak a városnak és a környéknek, amely mandátumról-mandátumra megválasztotta és a szenátusba küldte az elhunytat… Tovább Continue reading “Élet VERESTÓY után”

Ne fuss…!

Olyan szekér után, ami nem vesz fel –, állítólag még Szokrátész bölcsességei között is szerepel ez a mondás. És milyen igaz. Ami nem megy, nem kell erőltetni. Ha lekésted az egyiket, jön a másik. A székely bácsit is kérdezte valaki a regáti vonatállomáson: – Á plekát trenul? (Elment a vonat?) Á! (El) – volt a válasz… Continue reading “Ne fuss…!”

Marad-e nyom?

Kissé későn érkezett idén a tél. Az igazi, a havas tél. De így is jó. Gyermekkori nosztalgiát ébreszt bennem, hiszen az volt a feladatom egykor, hogy nagy havazások idején én végezzem a reggeli hóeltakarítást. Mivel nagyszüleim egy szomszédos telken laktak, még iskolába menet előtt kézbe vettem a nagy falapátot, és módszeresen elkezdtem ösvényt ásni felfelé. Continue reading “Marad-e nyom?”

Három nap Katalóniában

Évek óta figyelemmel követem a Katalóniában zajló folyamatokat, tavaly pedig majdnem napi szinten figyeltem az eseményeket. Megdöbbentett az október elsejei, a népszavazást megakadályozni hivatott rendőri brutalitás, de összességében a spanyol kormányzat hozzáállása is az eseményekhez. Ezek után már nem lepett meg, hogy a függetlenség tényleges kikiáltása után börtönbe zártak több vezető politikust és a két legnagyobb függetlenségpárti civilszervezet elnökeit is. Ráadásul érvénybe lépett a 155-ös törvény, melynek értelmében Madrid kezébe vette a kormányzást, ideiglenesen szüneteltetve az autonómia működését. A spanyol kormány a lehető legkorábbra, december 21-re írta ki a választásokat. Continue reading “Három nap Katalóniában”

A betűk a helyükön vannak

Látom, amint a papokat kinézik maguk közül a felvilágosult nemzedékek, már skatulyába sem teszik, inkább úgy veszik, mintha nem is lenne szükség rájuk, hiszen a tudomány, a pszichológia, a pénz mindent megold. Nemrég, az izlandi fiatalok közül már senki sem hitte, hogy Isten teremtette a világot… De azért, ha baj van, csak eljutunk a paphoz, csak kérünk lelki segélyt, vagy temetést. És mekkora botrány, ha nem dicséri fel a halottat temetéskor. Hálás szerep, igaz? Tovább

Sebestyén Péter

Mocsok a szőnyeg alatt

Megint elfelejtettek valamit Bukarestben. Történetesen azt, hogy a leköszönt miniszterelnök gyűlöletbeszédet folytatott. Nem veszik tudomásul, hogy teljesen éretlenek arra a szerepre, amelyet betöltenek. Itt feljelentésnek, európai szintekig hatoló cirkusznak kell történnie, hogy elérje az egykor művelt, okos és humánus, de romjaiban is nagyszerű Európa felelőseinek ingerküszöbét. Romániában fasiszta megnyilvánulások történtek. A sikkasztást, a hűtlen kezelést bocsánatos bűnnek tartják, az elhangzott uszításnak pedig nincs következménye. Sok mocsok van az ószeren vett perzsa alatt. Fekete a lelkiismeret, csak a máz cifra rajta… Continue reading “Mocsok a szőnyeg alatt”

MONGYON LE! – FRISSÍTVE!

Minősíthetetlen hangnemben beszélt az erdélyi magyarokról és a székelyekről a felelős román miniszterelnök. Akasztással fenyegette a magyar közösséghez tartozó renitens alattvalókat. Mihai Tudose egy televíziós nyilatkozatában ítélt el minden “bomlasztó” kezdeményezést, amely változtatni kívánna az ország közigazgatási szerkezetén és valós jogbiztonságot szeretne a kisebbségeknek. Többek között ezt mondta: ” Mint román és mint miniszterelnök is elutasítom Románia bármely részének autonómiájával kapcsolatos párbeszédet. Ez az ország alkotmányának a megsértése, amelyik első bekezdésétől garantálja a román állam egységét és oszthatatlanságát. Székelyföld autonómiájáról szóló vita törvénytelen és nem érdemes figyelembe venni, csak egy kísérlet Románia egységének a bomlasztására a centenárium évében”. Continue reading “MONGYON LE! – FRISSÍTVE!”

A család szétfoszlott legendája

Vajon hol van a nagycsalád? A miénk? A tiéd? A másé? Örökre elillant, olyannyira, hogy mára tán emléke sem maradt. Nyelvi és mentalitásbeli gondok vannak, ha időnként összegyűlünk. Ha. Nagyon elvétve. És vannak olyan rokonok, akik mellett simán elmegyek a nagyvárosi forgatagban. De ők is el. Majdhogynem fehér holló-szerű jelkép vagy véletlen az egymásra találás. Megtörténik, mondjuk egy közösségi portálon, a kibertérben, hogy megszólít, s szabadkozva rebegi el, remegő kézzel írja, hogy nem tudni hejesen magyart, s tulajdonképpen azért Elisabeth, John vagy Gheorghe ő, hogy jobban elvegyüljön, sikerrel idomuljon. Mihez? Kihez? Az arctalan mássághoz? Karácsony környékén fapados repülők vitték ki Londonba a nagymamákat félvér unokákhoz karácsonyozni, miközben itthon sok helyen már nem jött, még csak fel sem hangzott a Mennyből az angyal… Tovább

Simó Márton