KÜLDJÖN EGY FÉNYKÉPET – MESÉLJEN EL EGY TÖRTÉNETET

Száz évvel ezelőtt jött létre a trianoni döntés, zárult le az első világháború, az a romlássorozat, amely szétfeszegette azt az államformát, amelyben Magyarország oly hosszú időn át élt és működött, s gyakorlatilag felszámolta az ezeréves határokat; a terület kétharmada elveszett, a magyar ajkú lakosság egyharmada pedig a határokon kívülre szorult a háborút lezáró szerződések nyomán. Ezt a traumát a nemzet azóta sem heverte ki. Következett aztán a második világháború, a totalitárius rendszer és az újabb demokrácia. amelyben ma élünk. “KÜLDJÖN EGY FÉNYKÉPET – MESÉLJEN EL EGY TÖRTÉNETET” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Tudatosan élni a bajjal

Annyi van belőle, hogy rengeteg. Mármint bajból. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy megmarad-e a világunk, ez a civilizáció, amely pár évezred alatt vágta tönkre a Földet annak minden erőforrásával és jövőjével együtt. Oda jutottunk, hogy képtelenek vagyunk visszatekinteni a múltba, s esetleg okulni a hibákból. Nem. Képtelenek vagyunk a helyes cselekvésre. Annyira korlátoltak mindahányan, hogy eszünkbe sem jut a jövő, amelyet elvenni, rombolni nincsen, s nem is lehetne jogunk. “SIMÓ MÁRTON – Tudatosan élni a bajjal” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – Élményküszöb – VÍZKERESZTI TAPASZTALATOK

Házszentelési élményeimnek se szeri se száma. Elég, ha csak olyanokra szorítkozom, mint a „fogadjuk, csak nem magát”, „bezzeg a szomszédnál több, mint negyedórát töltött”, „pongyolában vagyok, túl korán jöttek” -, de akad olyan is, hogy „nincsenek itthon, Madagaszkáron vannak”, és… az Alpokbeli sízésről, no meg az élményfürdők telítettségéről már nem is ejtenék szót. Azok ugyanis rég le voltak foglalva. “SEBESTYÉN PÉTER – Élményküszöb – VÍZKERESZTI TAPASZTALATOK” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Közeledve a normalitás felé? – TRIANON 100

December második felében a sajtó figyelmét jórészt a harminc évvel ezelőtti események kötötték le. Minden magára valamit adó orgánum igyekezett emlékezni és emlékeztetni. Kétségtelen, hogy azokban a három évtizeddel ezelőtti napokban, 1989/1990 fordulóján még boldogok és felszabadultak voltunk. Szabadnapokat, hosszú hétvégéket osztott az átmeneti vezetés, az üzleteket igyekeztek feltölteni, érkeztek a segélyszállítmányok, a televízióban rendes műsorokat sugároztak, és benne – az állami médiumban, ahonnan korábban még a jóízű román nyelvet is száműzték, tulajdonképpen csak az ideológiai minimalista sallang szlengje járta – több nyelven köszöntötték a nézőt. “SIMÓ MÁRTON – Közeledve a normalitás felé? – TRIANON 100” olvasásának folytatása

GYŰRKŐZZÜNK NEKI!

Az év kezdetén mindig születnek fogadalmak, elhatározások. Amikor kicseréljük íróasztalunkon a naptárt, akaratlanul is felötlik bennünk a folytatás és az újrakezdés gondolata. Számvetés is készül. Sokan egyenleget vonnak. Ha tárgyiasult, pénzben, eszközben, azaz térben is kifejezhető eredmények vannak, akkor viszonylag könnyen megy, hiszen ott vannak a megtermeltek a kamrában, a pincében, a polcokon, a bankszámlán, vagy éppenséggel jól körvonalazott építmények, gépek, munkaeszközök formájában. “GYŰRKŐZZÜNK NEKI!” olvasásának folytatása

FERTŐS VAGY FERTŐTLEN?

Ilyenkor, év végén, év elején átlépünk egy mezsgyén. Vagy legalábbis úgy gondoljuk… Az utóbbi napokban sokat foglalkoztunk a harminc év előtti eseményekkel. Próbáltuk újrarendezni sorainkat. Igyekeztünk „hadrendbe” állítani gondolatainkat. Úgy emlékszem vissza, hogy három évtizeddel ezelőtt úgy ünnepeltünk, mint még soha. Legalábbis mi, ezek a generációk, akik akkor éltünk, és még most is jelen vagyunk ezen a földön. “FERTŐS VAGY FERTŐTLEN?” olvasásának folytatása

VERÉB AZ OSZTÁLYBAN

Már bő egy-két perce volt annak, hogy becsengettek az órára, s a gyermekek – köztük a jó nagy nyolcadikosok is, a legnagyobb kajlák abban az iskolában –, várták, hogy jöjjön a tanár. Az atyhai iskolánál az iroda és a titkárság külön épületben volt ugyan, de jól oda lehetett látni a sarokig, amint fordulnak ki, előre, sirülnek egyet, és sietős léptekkel, naplóval a hónuk alatt igyekeznek a tantermek felé. Ilyenkor még arra is adott volt egy utolsó lehetőség, hogy gyorsan ki-ki elfoglalja a maga helyét, és a tanulók abbahagyják a szünetben folytatott „helytelenkedést”, ami gyakran rendetlenséggel és hangzavarral is járt. “VERÉB AZ OSZTÁLYBAN” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Zöld karácsony?

Bevallom, hogy az utóbbi években egyre gyakrabban foglalkoztat karácsony környékén az időjárás. Megszoktam korábban, hogy ez az ünnep hóval jár. Ha nem öltözik fehérbe a táj, akkor úgy tűnik számomra, hogy nem igazi. Nem éltem Kaliforniában, Dél-Amerikában, meg Ausztráliában sem. Fogalmam sincs, hogy a „fonák” évszakú vidékeken milyen lehet „a csengős szán” érkezése, miközben teraszokon üldögélnek az emberek, vagy épp valamilyen tenger vagy „óceánum” partján áztatják magukat, de látom a világhálón, olvasom, hogy van bizonyos kultúrája a bermuda-gatyás Mikulásnak, s annak a fajta csendes éjnek is, amely a Dél Keresztje alatt zajlik. “SIMÓ MÁRTON – Zöld karácsony?” olvasásának folytatása

SZÉKELYUDVARHELY – A fecskék meghozzák a tavaszt! – ÁTADTÁK A BÁLINT ANDRÁS-DÍJAT

Huszonöt éve, minden év decemberében, a csíkszeredai székhelyű Bálint András Alapítvány emlékdíjjal tünteti ki azokat a székelyföldi írókat, költőket, szerkesztőket, akik tehetséggel, felelősséggel, példaszerű tartással és elkötelezettséggel szolgálják és képviselik a régió magyarságának érdekeit. Szerda délután a Hargita Népe munkatársa, Simó Márton író, szerkesztő és Zsigmond Attila televíziós szerkesztő-rendező vehette át a rangos elismerést. “SZÉKELYUDVARHELY – A fecskék meghozzák a tavaszt! – ÁTADTÁK A BÁLINT ANDRÁS-DÍJAT” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – Rendszerváltás, forradalom és értelmezés

Nagyon élénken emlékszem arra a decemberi napra, amikor vonaton jöttem hazafelé a Regátból 1989. december 23-án. Én a létezett szocializmus végét koncsentrán értem meg. Sokan tudják, hogy ez mit jelentett. Sokan nem. Munkaszolgálat volt a javából – bizony –, olyan feladatokat végeztettek el a hadra fogható férfiakkal akkortájt, amit másképp, jószántából senki civil nem szívesen vállalt. Még jó pénzért sem. “SIMÓ MÁRTON – Rendszerváltás, forradalom és értelmezés” olvasásának folytatása