MIT ÉR A NYELV, HA MAGYAR?

Ebben a fene nagy decentralizációban, az örökös átszervezésben vagy mi a fenében ahogyan teszik-veszik mostanság a különböző állami szerveket és hivatalokat, megjelenik a behavazott székelyföldi tájban a magyarul nem beszélő revizor, s mintha nemzetközileg körözött bűnelkövetőt, potenciális ellenséget látna a kisvállalkozóban, felszólítja, hogy amíg ő a boltban tartózkodik és az ellenőrzés aktusa zajlik, ne beszélgessen magyarul a személyzettel. Continue reading “MIT ÉR A NYELV, HA MAGYAR?”

DIPLOMA

Tavasszal fog érettségizni a leányzó, akivel mostanság találkoztam. Tavaly még tudta, hogy mi szeretne lenni, s ha kérdeztem, mindjárt teljes magabiztossággal vágta rá, hogy: magyar-angol. Nem meccs, hanem egyetemi magyar és angol szak. Kizárólag a kolozsvári bölcsészkaron – hangoztatta –, mert az az igazi. Continue reading “DIPLOMA”

VALAMI BŰZLIK A HARGITA ALATT

Szállóigévé vált Shakespeare-mondatot használtunk a címhez. Pontosabban szállóigét vetettünk alá némi kényszernek, hogy a helyhez alkalmazzuk. Az egyik mellékszereplő, Marcellus mondja a szomorújátékban, valahogy így: „Rohadt az államgépben valami”. Az eredetiben – ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről a sokszor toldozott és foltozott életműben – ez áll: „Something is rotten in the state of Danemark”. Arany János is így fordította… A máig népszerű és patinás szövegéből hiányzik azonban a szállóigés változat: „Valami bűzlik Dániában”. Continue reading “VALAMI BŰZLIK A HARGITA ALATT”

GENDER A NYAKAMBA

Minduntalan mondja nekem egy egyébként jól látható „férfias sajátosságokkal” és „másodlagos” nemi jelleggel is felszerelt felebarátom, hogy fogadjam őt el. Mind erőlködik, hogy értsem meg. Ne zárkózzam el. Mert azt mondja, hogy ő más. Mert úgy nevelődött, és tudatosan választotta azt. Mit?  Continue reading “GENDER A NYAKAMBA”

MILYEN AZ ASZTALUNK? KIK ÜLJÜK KÖRBE?

Fehér asztalnál ülünk. Többen. Állítólag jó barátok vagyunk. Akár azok is lehetnénk páran, hiszen évek, évtizedek óta ismerjük egymást. Mivel hosszabb ideje annak, hogy nem találkoztunk, mindenkiben megmutatkozik némi érdeklődés a másik iránt. Régi történetek hangzanak el, anekdoták, talán diákkori esetek, amikor Kolozsváron voltunk, amikor Pesten jártunk, amikor Bécsben… Continue reading “MILYEN AZ ASZTALUNK? KIK ÜLJÜK KÖRBE?”

KARÁCSONYI MINIMUM

Mindig úgy vagyunk ilyenkor, karácsony környékén, hogy összesűrűsödnek körülöttünk az események. Hosszú hetek óta készülünk az ünnepre, végiggondoljuk, hogy kinek mit szeretnénk ajándékozni, melyik rokonunkat, barátunkat, ismerősünket mivel akarjuk meglepni. Vannak olyan praktikus elképzelések is, amelyek a szükségleteink környékén járnak, hiszen tudjuk, hogy a gyermeknek csizma kell, az asszonynak másik kabát, s tisztában vagyunk azzal is, hogy ideje lenne – mondjuk – a számítógépet is újra cserélni. Continue reading “KARÁCSONYI MINIMUM”

VAJON EZ MÁR A VÉG?

Ismerőst láttam a minap az egyik kocsma teraszán. Tél van ugyan, de a dohányosok igencsak kedvelik ezeket a félig-meddig fedett-zárt helyiségeket, amelyek arra jók, hogy kijátsszák a törvényeket, meg arra, hogy fogyasztani tudjanak az emberek, és közben beszélgetni is. Mert mire való a bodega, ha nem erre?! Régi ismerős, amolyan sorstárs, ivócimbora, akivel elég sokat „harcoltunk” a nyolcvanas években a kisváros létezett nagyiparában, és szidtuk feszt a rendszert. Continue reading “VAJON EZ MÁR A VÉG?”

KI LEHET PRÓBÁLNI AZ ÉLETET!

Ragályos divat lett manapság, nem csak fiatalok körében, a „kipróbálom magam” lózung: egy munkahelyen, egy szerepben, egy izgalmasnak ígérkező munkakörben, szolgálatban, hivatásban, életállapotban. Aztán, ha nem sikerül, odébb állok. Mintha egy ruha- vagy cipőüzletben lenne. Ha szorít, ha szűk, minek hordani, inkább eldobom. Holott jóformán még próbára sem tette magát, sem az élet őt.  Continue reading “KI LEHET PRÓBÁLNI AZ ÉLETET!”

KARÁCSONYT VEGYENEK!

Úgy adódott, hogy az utóbbi napokban több olyan helyszínen is megfordultam – vásári környezetben –, ahol élelmes, vagy éppenséggel kevésbé életrevaló, ám valamiképp odasodródott árusok is azzal foglalatoskodtak, hogy értékesítsék az önmaguk vagy a hozzájuk köthető munkatársak, rokonok szezonális termékeit. Kárpát-medence szerte, meg egyebütt is igen erős ilyenkor a vásárlási láz. Mi most azonban maradjunk a magunk házai táján. Beszéljünk a magyar és a székely karácsonyról. Continue reading “KARÁCSONYT VEGYENEK!”

KIBORGOK KORA

Demokratikus, általános, fajtól, életkortól, képzettségtől független ez a dili. Tulajdonképpen állandó Wi-Fi-kapcsolatban élünk a telefonjainkkal. Virtuálisan épült belénk, és teljesen befolyásolja minden cselekedetünket. Így váltunk különböző csoportok és cégek folyamatosan manipulált áldozataivá. Continue reading “KIBORGOK KORA”