ERŐ AZ ERŐTLENSÉGBEN

Manapság mintha gyámoltalanok lennénk. A sok inger, a sok választási lehetőség kiölte belőlünk az önerő értékét, a kezdeményezés, a bátor öntudat külső megnyilvánulási formáit. Nem merünk dönteni, félünk a visszautasítástól, mások véleményétől, a kudarcoktól, a vezetőre testáljuk a felelősséget elvárások formájában, anélkül, hogy lenne egy belső mozgató erőnk. A kisebb ellenállás hajt külföldre is… Nem kérünk, nem keresünk támogatást a „vertikális erőforrásnál”: Istennél. Emiatt egymástól is elszigetelődtünk, megszűnőben a csapatszellem, a közösségi érzés, az összetartás, az összezárás ösztönös képessége… Tovább

Sebestyén Péter

LETÖLTENDŐ

A fegyintézet, amelyben úgy élünk, hogy közben szülőföldünkön vagyunk – saját házunkban, saját könyvtárszobánkban, saját felekezetünk ünnepi és köznapi gyülekezeteiben –, tulajdonképpen eléggé nyitott. Látszólag szabadlábon és szabad lélegzetvételekkel, szabad akaratunk és mozgási lehetőségeink, cselekvőerőnk birtokában lehetünk itt. Főleg akkor, ha néha engedünk a „trendeknek”, s elhagyjuk családnevünkből az ékezeteket, ha belegyezünk abba, hogy keresztnevünket itt-ott átírják, meg akkor is, ha teszünk egy-két kisebb engedményt a továbbiakban, és Arcadiu lesz sok Árpádból, vagy Leontin a Leventéből… Tovább

Simó Márton

Rendezetlen iszonyok

Huszonnyolc év nem volt elegendő arra, hogy a hivatal kiálljon a saját kapujába és a térre, s üdvözölje az ünnepünket, az elöljáróinkat, anyaországi barátainkat. Jobb a megosztó és megalázó távolságtartás, a törvény erejének fitogtatása, az értelmetlen kardcsörtetés. Huszonnyolc év alatt még nem jutottunk el arra a szintre, hogy a részünkről nyilvánvaló gesztusok hatására, s csak úgy, kialakuljon a rendje a protokollnak. Continue reading “Rendezetlen iszonyok”

„El kellene menni innen” (?!)

„Magyarország egy biztonságos kuckója a világnak.” Dél-amerikai barátaim elkerekedett szemmel hallgatták a történeteket a hóesésről, a lombhullató erdőkről és a szarvasokról. »Nincsenek földrengések? Nincsenek vulkánok?« – kérdezték hitetlenkedve. Számukra mindez egzotikus. Tulajdonképpen hálátlan, amit művelünk. Őseink egész kontinenseket utaztak be lóháton, keresve a megfelelő, biztonságos hazát, ahol letelepedhetnek. A Kárpát-medencéig jöttek, hogy megtalálják ezt a termékeny és védett a földet, amiről mi ma panaszkodunk. Continue reading “„El kellene menni innen” (?!)”

Szabadon élni, vagy a szabadságért meghalni

A legújabb kutatások szerint 1848 március 15-én, amikor a Pilvax kávéházból a forrófejű pesti srácok elindultak a Hatvani utcába Landerer és Heckenast nyomdája elé, az útközben többezres tömeg élén, hogy kinyomtassák a 12 pontot, Landerer Lajos nyomdász cenzori láttamozást kért. Megszeppenve álltak előtte, aki pecsét nélkül nem akarta kinyomtatni a programot. Continue reading “Szabadon élni, vagy a szabadságért meghalni”

„HOL VAGYTOK, SZÉKELYEK”

Ahogy haladtunk, szinte minden faluban kalapos emberek jöttek-mentek, zsebre dugott kézzel, ráérősen cigarettázgattak, néhol meg műanyagpoharakból itták a reggeli kávét, miközben vigyáztak arra, hogy ne maradjanak ki abból a kistársadalmi közösségből, amelyet ad-hoc építenek maguknak. Talán afféle reggeli eligazítás zajlik ilyenkor párhuzamos világukban. Continue reading “„HOL VAGYTOK, SZÉKELYEK””

NEM BABRA MEGY A JÁTÉK!

Láttam Irakban, hogy milyen súlyos következményei lehetnek egy-egy döntésnek! Néhány száz fiatalnak a kezébe, idegen hatalmak nem csak számítógépet, hanem pénzt, Toyota-terepjárókat és éles lőfegyvereket adtak, és ők elkezdtek tüntetni és lázadni a kormány ellen, akárcsak száz évvel ezelőtt Leninék… Continue reading “NEM BABRA MEGY A JÁTÉK!”

LEVÉL ITTHONRÓL HAZA

Kedves Komám! Hallom, hogy erőst ideges vagy, mert azt hallád, hogy terrorista, agymosott, zombi, orbánbérenc, bunkó fidesznyik vagyok. Hallod-e, honfitárs, én veled nem vitatkozom, a bicska sem nyílik ki a zsebemben. A te bajod, hogy hallgatsz-e a vadakat beszélőkre, hagyod-e, hogy hergeljenek, s osztán úgy belélovalod-e magad úgy, hogy még az Erdélyt, s a székelyt is j-vel írod. Continue reading “LEVÉL ITTHONRÓL HAZA”

Vásárhely, a székelyek és a hogyishívják – az a bizonyos GERINC, ami nincs

Süllyedő hajó lett Marosvásárhely. Nem végvár, amit meg kell menteni, nehogy elessék Székelyföld. Inkább tájba kell simulni, ki kell egyezni a hatalmasokkal. Ahogyan egy prsebiter a szekuval kollaboráló tiszteletesének mondta –, aki azt állította, hogy Dániel is az oroszlánok barlangjában vala… – „csak Dániel nem nyala vala”… Tovább

Sebestyén Péter

Házasember-bál – NAGYMEDESÉR

Örömteli nagy találkozások részesei lehettek, akik megjelentek, “újrafűzték” és “felfedezték” a rokoni szálakat, régi barátságokat frissítettek, s új ismeretségeket kötöttek, sokan azokkal is találkoztak, akikkel gyakrabban kellene. Sok mindenre alkalmasak ezek az ünnepélyes találkozások. Huszonkét éve nem volt ilyen rendezvény a faluban, ahol nincsen már iskola, nem él ott pedagógus, s a közösség jórészt a saját találékonysága, a helyi tanácsos, azaz a falufelelős pozitív hozzáállásának köszönheti az ilyen és az ehhez hasonló megmozdulásokat…Tovább

Szabó Károly/ Élő Székelyföld Munkacsoport