Párhuzamos ÁL(la)MOK?

Párhuzamosan élünk egymással, egymás között, elbeszélünk egymás mellett. Még a vegyes házasságok is  inkább arra valók, hogy valamelyik beolvadjon, mintsem egymást gazdagítsák, öntudatuk erősödjék. Nincs kölcsönösség, nincs átjárás. Sem irodalomban, sem művészetben. Continue reading “Párhuzamos ÁL(la)MOK?”

MEGMARADÁS? Vagy mi?

Miről is van itt szó? – kérdezem. Vajon kik azok, akik utánam jönnek? Nagyon sokszor feltevődik a kérdés, hogy ki vagyok én? És ki az, aki utánam jön? Évek óta fényképezem az egyik házat az utcánkban. Tavalyelőtt ősszel szakadt be a teteje. Végigvonult rajta vagy hat évszak, s most tél jön újra, de változatlanul pusztul. Emberi kéz nem matatta, nem közeledett feléje, s az egykori kis virágoskertben kidőlni készül a keresztfa is. Continue reading “MEGMARADÁS? Vagy mi?”

SOROS önmagának mond ellent

Jézus Krisztus maga pirít rá a farizeusok logikai bukfencére, amikor azt mondja „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával (…) Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Mt 12, 25-28) Continue reading “SOROS önmagának mond ellent”

VADÖLŐ

Ábel a szokásos hétvégi nagybevásárlásra indult két kisebbik fiával.  Azért csak kettővel, mert a legnagyobbik egy ideje el-elmaradozik ezekről a közösségi alkalmakról, nehogy a telefonjának nélkülöznie kelljen őt arra a másfél órára. Ábel évek óta hasztalan magyarázza neki, hogy a telefon olyan, mint a duda: csak akkor kell nyomogatni, ha tényleg szükség van rá.  Continue reading “VADÖLŐ”

Fekete Péntekek

Tartunk sok elő- és utópénteket, mindenféle akciót, kiárusítást, nehogy pénz maradjon a zsebben. Hogy milyen bugyrai vannak a konzumidiotizmusnak, azt roppant nehéz felmérni. Úton-útfélen hallani, hogy most ezt vesznek az emberek, meg azt, mert szemérmetlenül olcsó és jó, igazi márka, a legújabb széria, s ez már olyan, hogy mindent tud. Én ósdi típusú ember vagyok. Continue reading “Fekete Péntekek”

Bartha Miklós ébresztése

A jeles politikus és közíró 1848. október 14-én született Rugonfalván. Öten nőttek fel testvérekül. Ő maga korán elköltözött szülőfalujából. Pesten végzett jogi tanulmányokat, 1872-től udvarhelyszéki – 1876-től Udvarhely megyei – aljegyző. Közben politikai pályára lépett a Negyvennyolcas Függetlenségi Pártban, s bár utána elbukott a választásokon, pár év múlva a konzervatív ellenzék markáns egyéniségeként tűnt fel ismét a nagypolitikában, 1905-ben bekövetkezett haláláig volt közismert publicista és képviselőházi tag. Continue reading “Bartha Miklós ébresztése”

Az a szép új jövő a jelenben

Gondolom, az idősebb generáció – finomabban fogalmazva a középnemzedék – tagjai emlékeznek még azokra az iskolai feladatokra, amikor rajzolni kellett, vagy fogalmazást írni arról, hogy milyen lesz az én falum/ az én városom kétezerben. A 2000. év, az újabb ezredforduló akkortájt nagyon távolinak tűnt, úgy-e ott voltak azok a fránya ötéves tervek, amelyek e fontos mezsgyére vizionálták a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom és a kommunizmus kikristályosodását. Szilágyi Domokos (1938-1976) is vágyakozva írta: “szeretnék élni kétezerig”, de neki nem sikerült… Continue reading “Az a szép új jövő a jelenben”

Nagyhatalom-e a kisebbség?

Azt mondják – a botcsinálta szakemberek –, hogy Puigdemond egy felelőtlen kisvárosi gyerek, aki annyira makacs, hogy se lát, se hall, amikor légvárakért küzd. Még azt is leírják sok helyütt, hogy a katalánok nem szeretnek konfrontálódni, puhányok lettek a kisebbségi sorban – a sok autonómiától! –, és képtelenek arra, hogy külön államban éljenek. Valami olyant akar egy nacionalista társaság ráerőltetni a népre, ami annak nem is kell – teszik hozzá az elemzők…. Én a magam részéről innen csak kibicként veszek részt mindebben. A Székelyföld maximum egy partvonal, ahonnan a média ködén át belátni Ibériába. Mi az autonómia helyett mindössze a rendezvényszervezéshez és tűzgyújtáshoz értünk… Tovább

Címkép: KarpatHir.hu.

Csehó, Bábel, mámor

A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy Ábel, aki valóban könyveken nőtt föl, azt tanulta belőlük, hogy az idősek bölcsességét nem nélkülözheti a közösség. Hogy nagy baj esetén az indiánok is a Vének Tanácsához fordulnak segítségért, és az öregek véleménye megfellebbezhetetlen tekintélynek számít. És egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy vajon a nagyapja, ha élne, osztaná-e az idézett, nagyapa korú szerző véleményét? Continue reading “Csehó, Bábel, mámor”

Katalán vírus? (0.)

Migráns-gyökerű terrorista bűnözők utazgatnak keresztül-kasul az Európai Unióban, s füst száll fel nyomukban. Olykor, vér és fájdalom, fogak csikorgatása kíséri aljas tetteiket. Allah nevében elkövetett üdvszerzőnek hitt bűnöket elkövetve halnak meg gyakran az emberszabású rosszakarók. Mi pedig úgy élünk itt – miközben folyton importáljuk a mocskot – , hogy magunk sem rendeztük sorainkat. Évszázada keletkezett terhet cipelünk magunkkal a békekötések után rendezések nagyhatalmi következményeit, s olykor több száz éves saját belső adósságokat is cipel az önrendelkezések szintjein ez az öreg kontinens. Continue reading “Katalán vírus? (0.)”