A Székelyföld folyóirat 2021/5. számában verssel jelentkezik Ágh István, Karácsonyi Zsolt, Nagy Attila, Vári Csaba, Bíró József, Horváth Florencia, Kovács Újszászy Péter, Bánfai Zsolt, Demeter Arnold és Rumi Enikő. Prózát publikál Csikós Attila, Szakács Réka, Kötter Tamás, Bangha Mónika, Csata Orsolya, Lakatos-Fleisz Katalin, Oláh Péter és Nádasi Krisztina. “SZÉKELYFÖLD MÁJUS” olvasásának folytatása
Idén május 17–24. között tartják a Megyenapokat. A XVII. Hargitai Megyenapok egy olyan megyei szintű rendezvénysorozat, amely Hargita megye közösségeire, kulturális és természeti örökségére, valamint a kortárs kreativitásra épít. Az idén az tűzték ki célul, hogy minél több települést vonjanak be, minél több közösséget szólítsanak meg, hozzák vissza a kulturális pezsgést a településeinkre, hogy találkozhassanak az emberek fotókiállításokon, kortárs képzőművészeti kiállításokon, vegyenek részt könyvbemutatókon, kutassák fel tájházainkat, zenével és tánccal éljék meg hagyományainkat. “XVII. HARGITAI MEGYENAPOK” olvasásának folytatása
A mentális képek kutatása, a másság értelmezéseinek követése egyre aktuálisabb egy olyan társadalomban és interkulturális mediális közegben, ahol a másságok érintésközelbe kerülnek. Az imagológia interdiszciplináris jellegű, filozófiai, pszichológiai, szociológiai és irodalomtudományi szempontokat egyaránt érvényesítő módszer szerint vizsgálja a kérdéskört.
A folyóirat áprilisi lapszámának írásai művészeti alkotásokban (irodalmi művekben, filmekben) elemzik a megjelenített mentális képeket illetve az interkulturális viszonyrendszert, amelyben ezek létrejönnek, és amelyek fogadtatásukat is befolyásolják.
A cikkek olyan témákat érintenek, mint az Iowai Nemzetközi Íróprogram, a kulturális emlékezet rései, a középkor-képzeteink alakulása, Henrik Ibsen és riválisai, Kazuo Ishiguro művészete vagy Radu Jude Arany Medve-díjas filmrendező munkái. Szerzők: Asztalos Veronka Örsike, Balázs Imre József, Bence Erika, Beretvás Gábor, Blénesi Éva, Fehér Imola, Gömöri György, Holicska István, Keszeg Anna, László Szabolcs, Medgyesi Emese, Gellu Naum, Pap József, Pieldner Judit, Pócs Veronika, Rabocskai Zsófia, T. Szabó Levente, Tapodi Zsuzsa, Tárnok Attila, Tompa Andrea, Válas Péter, Várallyay Gyula, Vojna Andrea Zsuzsanna.
A szerkesztőség közlése nyomán
A magyar költészet napja alkalmával a Hagyományőrzési Forrásközpont partnerségben a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatallal április 11-én, vasárnap 18 órától a Városháza Szent István termében Pilinszkytől napjainkig címmel ünnepi műsort szervez az Evilági együttes fellépésével. Orbán Ferenc együttesvezetővel beszélgettünk. “A TÍZ ÉVES EVILÁGI” olvasásának folytatása
Sebestyén Péter plébános tavaly megjelent Kiskertembe rozmaringot ültettem... című daloskönyvének énekléssel egybekötött bemutatójára kerül sor Székelykeresztúron A Városi Művelődési Házban 2021. április 14-én, szerdán 18:00 órától kezdődően. “PÉTER PÁTER SZÉKELYKERESZTÚRON” olvasásának folytatása
Gyakran esik szó arról, hogy melyek a veszélyeztetett mesterségek. Nem a pár évtizede eltűnt foglalatosságokról beszélünk, az olyanokról, mint a kerekes, takács, tímár, csizmadia, hanem azokról, amelyek pillanatnyilag vannak végveszélyben. Magunk is tanúi lehettünk annak, hogy a szemünk előtt tűnt tova a klasszikus értelemben vett nyomdászat egyik alapfoglalatossága, a szedés, amikor szedőmesterek kézi módszerrel végezték az ólomból kiöntött betűk összeválogatását.
Korábban olyan is volt, hogy telefonközpont-kezelő. Nem találni kondást, azaz kanászt, a gyengébbek kedvéért: disznópásztort. Nem hihető az sem, hogy a gombkötővel, esetleg a szappanfőzővel túl gyakran találkozhatnánk. Pillanatnyilag egy igen komoly tudást igénylő és valaha megbecsült szakma, az órásmesterség van eltűnőben. Néhány hete hunyt el a székely anyavárosban az utolsó. Olyan mesterember volt, aki tanulta ezt a szakmát és ismerte a mechanikus szerkezetek titkait. Magában hordozta azt a sok évszázados tapasztalatot, amelyet az órakészítés során halmoztak fel világszerte. Nyilvánvaló, hogy végigszenvedte a változásokat, amelyek a pár utóbbi évtizedben következtek be, de nem engedte, hogy kivesszen belőle a tudás csínja-bínja, puszta kihívásból, hobbiból is megjavított egy-egy ingaórát, vagy klasszikus karórát, amelyről tulajdonosa azt sem tudta, hogy időnként fel kell húzni. Mert sokan egyszerű elemcserélőkké egyszerűsödtek, akik még bírták. Aztán nem bírták. Viszont, amikor szó esett az okos-óráról a beszélgetéseink során, azt mondta, hogy nem, azt már nem, ott véget ért a tudománya. Ott érzi, hogy már nem kell a mesterember. Mert már nem arról a hagyományos eszközről van szó. Átlényegül, beépül egy-egy szakma lényege valamibe, és egyszerű funkcióvá lesz.
A technikai fejlődés, az életmód megváltozása hozza magával. Szokták mondani. A korszerűsödés azonban olyan tartalmakkal bír, amelyek az egyszer használatos eszközök felé irányítanak. És gépek dolgoznak. Végzik helyettünk, illetve a letűnt mesterek helyett is ellátják a feladatokat. Olyannyira, hogy jódolgunkban mi csak egyszerű felhasználók vagyunk, akik természetesnek tartjuk a működést. Hogy aztán mitől való, s mire jó a gyorsított fejlesztés, azt nehéz megmondani. Hogy mire való az ésszerűtlenül sebes változás, azt csak az üzleti szemlélet, a haszon motiválja. Megfigyelhető, hogy még a koronavírus-járvány is gyorsított egyet ezeken a folyamatokon. Kedvezett e folyamatnak. Megtörténhet, hogy át kell fogalmazni lassan azt, hogy mi rejlik a tanító, a pap, a riporter képzete mögött. Ezek is csak egyszerű példák. Lehetne akár százat sorolni most itt, az eltűnés határvidékén járkálva. Mert egyre inkább nem az, ami, s aki volt korábban. Senki sem az. Ezek csak példák. Az elmúlás kapuján távozók közt még sok más hagyományos foglalatosság örökre veszni látszik.
Vajon ma ki tanít? És mire? Hogyan? Ki ír? És mit? Kinek? Ki tud? És mit? – Az interakciót emlegetik igen erősen az oktatás folyamatában. Nem olyan formában, hogy a nebulók jelentkeznek, nyújtják az ujjukat, és esnek ki a padból, s aztán elmondják, hanem teljesen másképp, virtuálisan. És egyre inkább arra tendál a dolog, hogy a diák mondja meg azt, ami kell, s ami nem. Hogy mi a helyes. Mert jobban tudja. Hiszen a virtualitás virtuóza. Meg az olvasó. Aki soha nem írt. Meg a hívő. Aki nem hisz. És különben is minek memorizálni, amikor minden ott van. Ott. Valóban. A pillanat töredéke alatt elérhető. Milyen országokkal vagyunk határosak? Melyik Európa leghosszabb folyója? Mi a munka? Mi a demokrácia? Hát a zsarnokság? Mi a tízparancsolat? Mennyi az annyi? – Pont annyi, mert ott a neten. A felgyorsult kommunikációban aztán meg sem nyikkanunk. Írunk esetleg. Ezt. Azt. Digilektusban. Ilyeneket: OK, SZVSZ, +TUD, MEG6Ó. Időmegtakarítás végett történik minden.
Ma már mindenki menő. Ha kicsit is nyitott a feje, akkor meg angolul kommunikál. Minek vacakolni a nemzeti nyelvekkel, hiszen tulajdonképpen egyek, egyformák, egyenlők, egyívásúak, egyneműek, egyszerűek vagyunk mindahányan. Ez a trendi még egymás közt is. Ez már digilect a javából. És az angol sem kell. Csak nyomokban az is… Kérdezz tőlem bármit/ Ask Me Anything: AMA. Gyakran ismételt kérdések/ Frequently Asked Question: FAQ. A szülők néznek/ Parents Are Watching: PAW… Ez a módszer kiterjedhet az élet és a nyelv minden színterére. Ily módon a nyelv egyszerű emlékké válhat lassan, mert arra is dögök leszünk, hogy olvassunk, mondatokat írjunk, hogy kinyissuk a szánkat. Mert elvileg ott a neten. Valóban. Jaj, Istenem/ Oh My God: OMG…
Simó Márton
Vonatkoztassunk el a dolgoktól. Nehogy az legyen belőle, hogy sérteném bárkinek is az emberi méltóságát. Ez a beszámoló egy tanulmány mentén fogalmazódik. Nemrég került a kezembe egy kiváló dolgozat, amely tudományos igényű ugyan, de nem mentes az irodalmi értékektől sem, hiszen érzékletesen írja le a kutatás tárgyát képező társadalmi csoport életterét, azt a miliőt, amelyben élnek. Olyanforma, mintha a videó-technika segítségével operálna, nem rögzít, hanem írás által ábrázol. Snittek ezek. Nagyon jó ez a valóságból visszavetített forgatókönyv, mert hitelesebb, hiszen már megtörtént, létezett eseményekről regél, illetve valóságos tárgyakat mutat. “KRŐZUSI KACSALÁB, EGÉSZSÉG, JÖVÉS, MENÉS, HASZON” olvasásának folytatása
Sepsiszentgyörgyön Háromszéki csillagok néven indít kültéri kiállítássorozatot a Magyar Kulturális Intézet – Sepsiszentgyörgy, partnerségben az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel, valamint a Vadon Egyesülettel. Az első kiállítás megnyitására 2021. március 12-én 16 órakor kerül sor, apropóját a zágoni gyökerű Kiss Manyi színésznő születésének 110. évfordulója szolgáltatja. “KISS MANYI – THÁLIA LEGRAKONCÁTLANABB TÜNDÉRE” olvasásának folytatása
A folyóirat 2021/3. számában verssel jelentkezik Király László, Lackfi János, Bozsik Péter, Fellinger Károly, Kántor Zsolt, Boda Edit, Cseh Katalin, Ady András, Debreceny György. Prózát publikál Oravecz Imre, Medgyesi Emese, Bartusz-Dobosi László, Nagy Dániel, Száraz Pál. Közlik továbbá Ferenczes István Farkas Árpád költőről, a lap nemrég elhunyt külső munkatársáról szóló nekrológját. “SZÉKELYFÖLD MÁRCIUS” olvasásának folytatása
Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont rendhagyó néprajzi jellegű szabadtéri vándorkiállításon mutatja be Székelyföld településein Haáz Ferenc Rezső rajztanár, múzeumalapító és etnográfus székelyföldi népviseletekről a múlt század harmincas éveiben készült ceruzarajzait és akvarelljeit. “SZÉKELYFÖLDI NÉPVISELETEK – BARÓTON ÁLLÍTJÁK KI HAÁZ F. REZSŐ RAJZAIT” olvasásának folytatása
