SIMÓ MÁRTON – A FERTŐ, AZ FERTŐ. AZ AGYAKBAN IS.

Kié a jövő? Azt mondják, azt fröcsögik, azt harsogják, azt írják, azt tolják a képünkbe, ha kell, ha nem az interneten, köztéren nem, mert az tiltott – kicsiny, de harsány csoportok –, hogy az övék. Pedig ott a kapocán mindenkinek az orrában, hogy ne hordjuk fenn erősen a fejünket, s ne ágáljunk azzal, hogy különbek, jobbak, erősebbek, ellenállóbbak lennénk a többinél. Mert nem vagyunk azok. Bárhogy, bármit érezhetnek, mások sem. De ők sem. “SIMÓ MÁRTON – A FERTŐ, AZ FERTŐ. AZ AGYAKBAN IS.” olvasásának folytatása

SÉTA JÁRVÁNY IDEJÉN A SZÉKELY ANYAVÁROSBAN (2.)

Ez alkalommal sem az volt a cél, hogy embereket fényképezzünk, hiszen továbbra is figyelmeztetnénk mindenkit arra, hogy az a legjobb védekezés, ha otthonainkban maradunk. A székelyudvarhelyiek igyekeznek is betartani a lakhely-elhagyási tilalmat. Csak a legszükségesebb árucikkekért járnak el az üzletekbe, és kisebb egészségügyi sétákat tesznek, hiszen ajánlott a mozgás is. Mértékkel. És óvatosan. “SÉTA JÁRVÁNY IDEJÉN A SZÉKELY ANYAVÁROSBAN (2.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – MÓCS – KiMitTud (54.)

Román neve Mociu, jiddisül מאטש, falu Erdélyben, Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.Az Erdélyi-medence közepén, a megye délkeleti részén fekszik, Kolozsvártól 40 kilométerre. Az Apahidát Szászrégennel összekötő DN16-os úton közelíthető meg. “CHARTA XXI. – MÓCS – KiMitTud (54.)” olvasásának folytatása

MEGVETJÜK LÁBUNKAT, MINT ÁRVÍZKOR A SZARVASOK – Egy plébános üzenete Somogyból

A Gemenc ártéri erdeiben árvíz idején a vadak a magasabban fekvő dombokra és magaslatokra húzódnak az egyre emelkedő vízszint elől, mely szigeteket alkotva elvágja őket a külvilágtól. Szürreális látvány, ahogyan összezsúfolódva várja az árhullám levonultát sok száz fenséges agancsú királyi szarvaspéldány és ijedt, remegő lábú törékeny őzike, összezárva vegyesen nyulakkal, borzokkal, apróbb erdőlakókkal. “MEGVETJÜK LÁBUNKAT, MINT ÁRVÍZKOR A SZARVASOK – Egy plébános üzenete Somogyból” olvasásának folytatása

A KULTÚRÁRÓL – …„LÁBOD ŐSI ÖSVÉNYRE ISMER/ AKÁRMIKOR JÖSSZ ITTHON VAN AZ ISTEN”

Olykor kétségbeesetten javítgatok az utolsó pillanatban egy-egy hírt, amellyel különböző rendezvényekre csalogatnám embertársaimat. A minap arról egyezkedtünk, hogy tartunk egy könyvbemutatót zárt ajtók mögött. Aztán lemondtunk róla. A meghatározhatatlan jövőbe, valamikorra halasztottuk. “A KULTÚRÁRÓL – …„LÁBOD ŐSI ÖSVÉNYRE ISMER/ AKÁRMIKOR JÖSSZ ITTHON VAN AZ ISTEN”” olvasásának folytatása

SÉTA JÁRVÁNY IDEJÉN A SZÉKELY ANYAVÁROSBAN (1.)

Amióta kijárási tilalom van, nem volt szerencsém jobban körülnézni Székelyudvarhely zsebkendőnyi belvárosában. Már éreztem a mozgás hiányát, úgyhogy rászántam magam egy felfedezőkörútra. Nem a boltig mentem holmi apróságért, kenyérért, se nem az autóhoz, hanem kicsit tovább. “SÉTA JÁRVÁNY IDEJÉN A SZÉKELY ANYAVÁROSBAN (1.)” olvasásának folytatása

A PÁPA FELHÍVÁSA GLOBÁLIS IMÁRA

Március 22-én az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa felhívással fordult a különféle felekezetekhez tartozó összes keresztényhez, hogy március 25-én, szerdán délben mindenki együtt imádkozzon a Magasságos, Mindenható Istenhez. “A PÁPA FELHÍVÁSA GLOBÁLIS IMÁRA” olvasásának folytatása

MEGHALT ERDÉLYI LAJOS

Életének 91. évében elhunyt a marosvásárhelyi születésű fotográfus, újságíró, Auschwitz túlélője és memoárírója, a régi zsidó temetők és az erdélyi portréfotózás doyenje. Erdélyi Lajos 1929-ben született Marosvásárhelyen. 1936 és 1940 között a zsidó elemiben, majd a gimnáziumban, illetve a kolozsvári Zsidó Líceumban tanult 1944-ig, a német megszállásig. Már kamaszkorában kezdett el fényképezni. “MEGHALT ERDÉLYI LAJOS” olvasásának folytatása

CHARTA XXI.- MAGYARSÁROS – KiMitTud (50.)

Román neve Deleni, korábban Șaroș, németül Kleinfarken, falu Romániában, Maros megyében. Dicsőszentmártontól 8 km-re délkeletre, a Sós-patak völgyében fekszik. Jelenleg Szászbogács községhez tartozik közigazgatásilag. “CHARTA XXI.- MAGYARSÁROS – KiMitTud (50.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI.- FAKÓVEZEKÉNY – KiMitTud (49.)

Szlovák neve Plavé Vozokany, korábban Fako Vozokany, község a Felvidéken, a mai Szlovákia Nyitrai kerületének Lévai járásában. A régészeti leletek tanúsága szerint már a római korban barbár település állt a helyén. 1327-ben említik először “Wezeken” néven. “CHARTA XXI.- FAKÓVEZEKÉNY – KiMitTud (49.)” olvasásának folytatása