CHARTA XXI. ÉVZÁRÓ – Ki számít magyarnak a „mai fiatalok” szerint? – BUDAPEST

Ezt a kérdést járja körbe a Charta XXI Megbékélési Mozgalom következő, decemberi „ különkiadása”. A Jean Monnet-est látogatóit egy interaktív vitaestre hívják, amelyen a Közös Halmaz Alapítvány lesz a vendég. Ők úgy alakítják a programot, hogy abból a tisztelt közönség sem marad ki. “CHARTA XXI. ÉVZÁRÓ – Ki számít magyarnak a „mai fiatalok” szerint? – BUDAPEST” olvasásának folytatása

SEBESTYÉN PÉTER – TABUDÖNTÉS A BLOKK ELŐTT

Határokat, tiltott övezeteket jelölnek ki, amelyektől távol kell maradni. Nincs az a pénz, az az egó, amiért ezeket büntetlenül képesek lennénk átlépni… Ugyanakkor nem is szabad sunyi módon a tabuk mögé bújni. Erre való a hiteles Isten- és emberszeretet. Mert ennek hiányában tabukkal és tabuk nélkül is hiteltelenné válunk, és tönkretesszük emberi kapcsolatainkat, sőt lassan magunkat is. “SEBESTYÉN PÉTER – TABUDÖNTÉS A BLOKK ELŐTT” olvasásának folytatása

KLÍMA, HISZTI, FELELŐTLENSÉG

Olvastam valahol egy szemfüles tudósító beszámolóját, hogy jó pár évtizeddel ezelőtt az egyik nagy háborút lezáró béketárgyalások egyik napján, amikor a győztes hatalmak képviselői elfogyasztották valamelyik leszerződött étterem jóvoltából a gazdag ebédet – mert a catering, vagyis a vendégélelmezés akkor is fontos volt –, majd szép öltözékükben, ahogy dukált ilyen helyeken megjelenni, s a becsületrend jelvényével, vagy egyéb plecsnikkel a mellükön, ezek a derék urak – civilek és katonák vegyesen – átsétáltak a közeli kuplerájba sziesztázni. Annak ellenére, hogy súlyos, és nemzedékek életét meghatározó döntéseket hoztak, lazán vették a szerepet, s csak mese, hogy átérezték a feladat súlyát. Talán örvendtek, hogy kiszabadultak a honi mókuskerékből, s úgy csinálhatnak történelmet meg mást, hogy azt az asszony ne lássa. “KLÍMA, HISZTI, FELELŐTLENSÉG” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (10.2.) – Egyenleg a kör bezárásakor – HOMORÓDSZENTMÁRTON

Kétségtelen, hogy a viszonylag terjedelmes és a települések arculatát kutató, felmutató riportsorozatunk homoródszentmártoni epizódjai hasznosak voltak. Egyrészt sikerült ráirányítani a figyelmet az értékekre, sikerült tudatosítanunk a helyiekben – vagy legalábbis emlékeztetnünk arra –, hogy mennyire fontos az esztétikum, az épített környezet, amely épp úgy hozzátartozik az identitásunkhoz, mint az anyanyelv, a vallás, a népszokások, a népdal és a népzene, s amely segít minket abban, hogy valóban otthonunk legyen ez a táj, amelyben élünk. Tizenkét, illetve tizenhárom településről van szó, hiszen Bükkfalvát is teljes értékű entitásként értelmeztük. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (10.2.) – Egyenleg a kör bezárásakor – HOMORÓDSZENTMÁRTON” olvasásának folytatása

NÉPI TÁNCOK, ÉNEKEK ŐRZŐI TALÁLKOZTAK – „Piros alma leesett a fáról…” – KŐRISPATAK

„… Ki felveszi, nem veszi hiába,/ Ki felveszi, nem veszi hiába./ Én felveszem, lemosom a sártól,/ Elbúcsúzom a régi babámtól…” – énekelte annak idején Dósa Lidi (1904 júliusában), a csókfalvi (más források szerint kibédi) illetőségű cselédlány Gerlicepusztán, akit magával vitt az őt alkalmazó család a nyaralásra, s ezt a dalt aztán, több mással együtt lejegyezte az ugyancsak ott pihenő, a hangversenyére készülő ifjú előadó-zeneszerző, az akkor huszonhárom éves Bartók Béla. “NÉPI TÁNCOK, ÉNEKEK ŐRZŐI TALÁLKOZTAK – „Piros alma leesett a fáról…” – KŐRISPATAK” olvasásának folytatása

Móricz regénye Székely Csaba átiratában – SZÉKELYKERESZTÚR

2019. december 4-én 19 órától lép színre Székelykeresztúron a Csíki Játékszín. Az előadás a Színházat Hargita megyének program keretében történik, támogató a Hargita Megyei Kulturális Központ, Hargita Megye Tanácsa és a Székelykeresztúri Polgármesteri Hivatal.
Helyfoglalás a kulturális irodában. “Móricz regénye Székely Csaba átiratában – SZÉKELYKERESZTÚR” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY (10.1.) – Szép példák, értékek elmúlása – LÓKOD, KÉNOS, HOMORÓDSZENTMÁRTON

Úgy jártuk be a helyet, hogy a községközpontot és a két „felső” falut, Lókodot és Kénost a végére hagytuk. Többfajta faluképpel találkoztunk, láthattuk, hogy itt-ott vannak próbálkozások arra vonatkozóan, hogy védjék és megfelelő esztétikai elvárások szerint alakítsák a hagyományos faluképet. Gyakran látszik az anyagiak hiánya. Viszont ahol pénz van, ott azonnal jelentkezik az idegen színekben és formákban való tobzódás is. “BÁNJA-E A SZÉKELY (10.1.) – Szép példák, értékek elmúlása – LÓKOD, KÉNOS, HOMORÓDSZENTMÁRTON” olvasásának folytatása

KISSOLYMOS – Művelődésszervezők tanácskoztak

A kulturális cselekvés fő célja és értelme a közösségi élmény megteremtése – ez az alapgondolat határozta meg a közelmúltban tartott kerekasztal témáit. A kissolymosi kultúrotthonban gyűlt össze az udvarhelyszéki művelődésszervezők egy lelkes csoportja szerdán, november 27-én – összesen 39 fő –, akik főfoglalkozásban, civilként illetve magánemberként vesznek részt a kulturális élet, a hagyományteremtő és -őrző folyamatokban. “KISSOLYMOS – Művelődésszervezők tanácskoztak” olvasásának folytatása

SZÉKELYUDVARHELY – Bolyai, az elfelejtett zseni – Láng Zsolt könyvbemutatója

Sokféleképpen él a köztudatban Bolyai János, a tizenkilencedik század nagy erdélyi matematikusa, aki nagyon méltatlan körülmények között, elfelejtve fejezte be életét 1860-ban Marosvásárhelyen. Életét, munkásságát az eltelt másfél évszázadban sokan feldolgozták, mind tudományos, mind pedig szépirodalmi művek születtek róla. “SZÉKELYUDVARHELY – Bolyai, az elfelejtett zseni – Láng Zsolt könyvbemutatója” olvasásának folytatása

KOLOZSVÁR – András-napi szokásokról és hagyományokról – EMKE

Szent András havában az érdeklődők András-napjához, valamint egyéb novemberi jeles napokhoz fűződő szokásokkal, hagyományokkal ismerkedhetnek meg. Az esemény szakmai irányítói: Both Zsuzsa néprajzkutató, kézműves és Szabó Kinga, játszóház-vezető.

“KOLOZSVÁR – András-napi szokásokról és hagyományokról – EMKE” olvasásának folytatása