A koronavírus-járvány több alkalommal is ellehetetlenítette, hogy megtartsuk Szentegyházán az „újraindító” beszélgetések következő állomását. Már akkor „a maga folyamatában” a Bánja-e a székely? című riportsorozatba kívántuk beilleszteni ezt kísérletet, de aztán kénytelenek voltunk más településeken vizsgálódni. Most a Nyikómentéről kanyarodtunk vissza ide, a Hargita lábához. “ÖSSZEGZÉS AZ ÉLET/JEL (4.) TANÁCSKOZÁST KÖVETŐEN” olvasásának folytatása
A Cseh Tamás (1943-2009) életművében található egyetlen induló éppen a dicsőséges és a belső ellenséggel is küzdő, a nagyhatalmak és a belső kommunista ellenség által is halálra ítélt Székely Hadosztály indulója. “GLORIA VICTIS!” olvasásának folytatása
A történelmi Magyarország végső etnikai arculatát a török kiűzése utáni évtizedekben nyerte el, amikor jelentős sváb, román és délszláv lakosság érkezett az országba. A későbbiekben hozzájuk csatlakozott a főleg Keletről érkező zsidóság. A 19. században érdemi bevándorlásról nem beszélhetünk. Annál jelentősebb volt a gazdaságilag motivált kivándorlás, amely elsőszámú célpontjává az Egyesült Államok vált. A kivándorlók kisebb része visszatért, többségük azonban örökre az Újvilágban maradt. “MAGYAR MIGRÁNSOK, EMIGRÁNSOK A KORUNKBAN” olvasásának folytatása
Falu Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Románul: Geaca. A Mezőség belső részén, az ún. Tóvidéken fekszik, Kolozsvártól 60 km-re északkeletre. A DJ109C megyei úton közelíthető meg. 1876-tól Kolozs vármegyéhez tartozott. A második bécsi döntéskor a határ román oldalára került, ezért sok magyar lakosa költözött át Feketelakra és Melegföldvárra. “TRIANON 100. – GYEKE (149.)” olvasásának folytatása
A székelyudvarhelyi belvárosi református temetőben a Székely Himnusz költője sírjánál tartottak megemlékezést. Immár tizenegyedik esztendeje vált hagyománnyá, hogy Csanády György (1895-1952) születése napján szerveznek emlékünnepséget a székely anyaváros vezetői és civil szervezeteinek képviselői és magánszemélyek. “SZÁZ ÉVES A SZÉKELY HIMNUSZ – MEGEMLÉKEZÉS CSANÁDY GYÖRGY SÍRJÁNÁL” olvasásának folytatása
Falu a mai Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Románul: Feiurdeni, 1924-ig Feiurd. A 19. század elején járási székhely volt Kolozs vármegyében. Közigazgatásilag ma Kajántó községhez tartozik. “TRIANON 100. – FEJÉRD (147.)” olvasásának folytatása
Falu Romániában Kolozs megyében, közvetlenül a Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal mellett fekszik, a nádasdaróci megállóval szemben. Románul Băgara. A falu a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Bánffyhunyadi járásához tartozott.
1299-ben Bogárteluke néven, 1397-ben Bogártelke, 1399-ben Bogárteluke, 1609-ben Bogártelke néven írják. “TRIANON 100. – BOGÁRTELKE (146.)” olvasásának folytatása
Ebben az évben Erdélyben is elindítják ezt a programot, amely a Vajdaságban már rendkívül eredményesen segítette a régió vállalkozói közösségét az elmúlt két évben. “MENTORKÉPZÉS ERDÉLYI FIATALOK SZÁMÁRA” olvasásának folytatása
Az iskola nem csupán Ottlik Géza nagyhatású regényében, de a valós, sőt virtuális világban is mindig a határon volt, és van a jelenben is. Ez a határ nem egyenlő a perifériával, hanem olvasatunkban sokkal inkább két elválasztott területet egyszerre választ szét, és köt össze. Ottliknál például a gyermekkort a felnőtt léttel. “ISKOLÁRÓL A KORUNKBAN” olvasásának folytatása
Székelyföld abban a különleges helyzetben van, hogy nem önálló ország, még önrendelkezéssel sem bír, de két himnusza is van. Az egyiket, az ’Óh én édes jó Istenem, oltalmazóm, segedelmem’ kezdetűt, még magyar értelmiségi körökben is „ősi” székely himnuszként emlegetik és 14. századinak vélik. Az „új” Székely Himnusz az igazságtalan trianoni döntés után, 1921-es, illetve az 1922-es évben született. “SZÁZ ÉVES A SZÉKELY HIMNUSZ” olvasásának folytatása
