AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL A KORUNKBAN

„A beretva élin” – az Erdélyi Fejedelemség küzdelme a megmaradásért címmel jelent meg a folyóirat augusztusi lapszáma. Az Erdélyi Fejedelemség történetét, mintegy 120 éves fennállása alatt mindvégig a két korabeli nagyhatalom, az Oszmán és a Habsburg Birodalom közé szorított helyzete határozta meg.

“AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGRŐL A KORUNKBAN” olvasásának folytatása

AHOGY MI LÁTTUK AZ IDEI BÚCSÚT CSÍKSOMLYÓN

Két év kényszerű szünet, illetve visszafogottság után pünkösd szombatján ismét szabadon gyűlhettünk össze a Somlyói Nyeregben. Pax et bonum! Béke és jóság! – ezzel a mottóval hívták és várták a híveket. “AHOGY MI LÁTTUK AZ IDEI BÚCSÚT CSÍKSOMLYÓN” olvasásának folytatása

MŰVELŐDÉS – 2022. május

„Petőfi és az ő erdélyi, segesvári emlékezete nemcsak a maroknyi, egyre fogyó fehéregyházi magyarságé, hanem általában és összességében a teljes nemzeté, etnikai és állampolgári vonatkozásban egyaránt, sőt a mindenkori szabadságvágyóké is” – fogalmazott a Művelődés májusi vezércikkében Benkő Levente, a folyóirat főszerkesztője.

“MŰVELŐDÉS – 2022. május” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY (26.3.) – GYARAPODÓ CSEKEFALVA

Olyan vidék, amelyet az Udvarhelyszékre látogatók ritkábban keresnek fel. Egyrészt azért, mert kissé félreesik a forgalmasabb útvonalaktól. Pedig volt itt élet, van, és lehetne a továbbiakban is. Jelenlegi írásunk a székelykeresztúrhoz közelebb eső településeken lezajlott építészeti és faluképszemlélő barangolásunk nyomán született a Székelykeresztúrhoz közelebb eső településeken. “BÁNJA-E A SZÉKELY (26.3.) – GYARAPODÓ CSEKEFALVA” olvasásának folytatása

CSILLAGOK ÚTJÁN, AVAGY MÁS ÚTON HAZAFELÉ…

A keresztény felekezetek is más-más utakat jártak/járnak, miközben Isten felé tartanak. De észre kell venniük egymást, és ha lehet egymást is támogatniuk kell. Nincs más út csak az Isten útja, énekelték az István a királyban… Én vagyok az út, az igazság és az élet – mondja Krisztus urunk… “CSILLAGOK ÚTJÁN, AVAGY MÁS ÚTON HAZAFELÉ…” olvasásának folytatása

SZÉKELYFÖLD TÖRTÉNELMÉRŐL, TÖRTÉNÉSZEK ÚJ NEMZEDÉKÉRŐL

A 2016-ban megjelent háromkötetes, több mint 2000 oldalas Székelyföld története egy 1872-ben született, számtalanszor és sokféle okokból elakadt terv késői megvalósításának is tekinthető. Az a történészgeneráció, amely – néhány fiatalabb kollégával is kiegészülve – ennek a munkának a gerincét megalkotta, tovább végezte kutató munkáját. “SZÉKELYFÖLD TÖRTÉNELMÉRŐL, TÖRTÉNÉSZEK ÚJ NEMZEDÉKÉRŐL” olvasásának folytatása

IRODALMI HAGYATÉKOKRÓL A KORUNKBAN

Az irodalmi hagyatékok kérdéskörének újragondolását több tényező teszi aktuálissá. A digitalizációs gyakorlatok és az ezek nyomán kibontakozó digital humanities mint diszciplína új lehetőségeket nyitott meg az irodalmi múlt értelmezésére, és az irodalmi hagyatékok hozzáférhetővé tételére. A megőrzés funkciójához a kortárs közegben hangsúlyosan kapcsolódik az operacionalizálhatóság igénye. “IRODALMI HAGYATÉKOKRÓL A KORUNKBAN” olvasásának folytatása

BOTTAL ÉS SZÉP SZÓVAL

Kincses Előd 2021. október 2-án töltötte be 80. életévét. Erdély „nagy öregjei” közé tartozik, mindazáltal testben-lélekben megmaradt „örök fiatalnak”, aki Méray Tibor szavaival szólva „nem a magyarságból, hanem a magyarságért él”. A kommunista jogszolgáltatás a jogot – alantas eszköz gyanánt – az igazság és a jogosság gátlástalan kijátszására használta fel. Ezzel szemben Kincses Előd még a diktatúra legsötétebb időszakában is bízott a jogosság erejében, nála a jog az igazság kiviívásának áldott eszközéül szolgált. A hosszúra nyúló posztkommunista átmenet viszontagságos időszakában – immár több mint három évtizede – ebben a szellemben folytatja emberi és kisebbségi jogi, polgári és nemzeti jogvédelmi tevékenységét.

“BOTTAL ÉS SZÉP SZÓVAL” olvasásának folytatása