November 15. – a szórványban élő magyarok napja a közmédiában

Mintegy két és fél millió magyar él szórványban a nagyvilágban. Ez az állapot azt jelenti, hogy etnikailag, kulturálisan és egyházilag egyaránt kiszolgáltatott helyzetű nemzettársaink ők, akik magyarságukat csak nagy erőfeszítések árán képesek megtartani. Csak az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban mintegy háromszázezren élnek ilyen kiszolgáltatott helyzetben, akik közül mintegy kétszázezren román állampolgárok. Legnehezebb helyzetben azok a dél-erdélyi magyarok és a moldvai csángók lehetnek, akiket semmilyen anyanyelvi intézmény nem segít, a helyi vezetés, az oktatás, a kultúra, de még az egyház sem biztosít számukra megtartó erőt, nyelvi és műveltségi hátteret. A média és az internet jelent számukra állandó kapcsot, illetve az a törődés, amely az anyaország és a tömbmagyarság részéről irányukba megnyilvánul. Continue reading “November 15. – a szórványban élő magyarok napja a közmédiában”

A székelyderzsi unitárius vártemplomról

Ez a műemlék egyike azon keveseknek, amelyet a Székelyföldön sikerült az UNESCO Világörökség védettségi programja részévé tenni 2006-ban. Ma már majdhogynem kötelező “zarándokhely” a turisták számára. Valóban egy monumentális építészeti látványosság, de különlegességeihez tartozik a világon egyedülálló élő örökség, a rovásírásos emlék és a XV. századból származó falképek, köztük Szent László királyunk legenda-ábrázolása.  Continue reading “A székelyderzsi unitárius vártemplomról”

Atyhában jártunk a tűzvész egyéves évfordulóján

Egy éve történt az a végzetes villámcsapás, amelynek következtében olyan hatalmas tűzvész keletkezett, hogy oldalfalai és toronycsonkja kivételével elpusztult a falu temploma. Atyha abban a tragikus pillanatban ismét a figyelem középpontjába került, s a közeli településekről, Erdélyből, hamarosan pedig a teljes Kárpát-medencéből és Nyugatról egyaránt érkezett segítség. A világ különböző országaiban élő magyarok – felekezeti különbségre való tekintet nélkül – gondolták úgy, hogy kötelességük segíteni. Continue reading “Atyhában jártunk a tűzvész egyéves évfordulóján”

A Székelyföld jövőjéért Csehétfalván

Vasárnap, szeptember 10-én kerül sor a Hagyományos Székely Jövő Központ átadására, amely hosszú évek kitartó munkája során valósult meg Lőrinczi Lajos helyi unitárius esperes-lelkész, a helyiek és több civil szervezet, illetve a magyar állam támogatásával. A parókia szomszédságában több hagyományos házat újítottak fel, illetve egy csűrben konyhát és vendégszobákat alakítottak ki. Egyrészt időseknek készítenek rendszeresen ebédet, s azt nemcsak a faluba, hanem szomszédos településekre is eljuttatják. Megteremtették a körülményeket gyermekek táboroztatására, akik jól konzervált természeti és építészeti környezetben ismerkedhetnek meg a hagyományos székelyföldi életmóddal. Continue reading “A Székelyföld jövőjéért Csehétfalván”

Másfél évtized válogatott felvételei

Fotókiállítás nyílik szeptember 7-én, csütörtökön 18.00 órakor a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban Másfél évtized képesszenciája címmel. Az elmúlt tizenöt évben megszervezett udvarhelyszéki dokumentarista jellegű fotótáborok válogatott anyagából összeállított kiállítás szervezője a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és Hargita Megye Tanácsa, partnerségben a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeummal. Continue reading “Másfél évtized válogatott felvételei”

Negyven éve halt meg Kós Károly

Napra pontosan ma négy évtizede hunyt el életének 94. évében Kós Károly (szül. 1883. december 16.) , a transzilvanizmus atyja, s még sorolhatnánk, hogy mi volt hosszú pályafutása során. Erdély lelkiismerete, jeles építész, kiváló író, grafikus, pedagógus, üzletember és államférfi. Mintha egyszemélyes intézménybe kívánta volna sűríteni a Gondviselés mindazt, ami az itteni magyarság és Erdély népei számára Trianon után elveszett. Continue reading “Negyven éve halt meg Kós Károly”

Alázattal és igényesen – egy régi ház új élete

Sóskúton (Pest megyében) nem Székelyföld-szintű a népi-polgári építészeti kultúra, más, sokkal fejlettebb, “módosabb”, de annak ellenére, hogy alapanyagként főként a mészkövet használták, mégiscsak sérülékeny, hiszen nincsen meg mindig ott sem kellő határozottsággal a helyiekben az a tudatosság, az a felelősségérzet, amely szükséges ahhoz, hogy közösségi szinten képesek legyenek őrizni azokat a sajátosságokat, amelyek az adott társadalmi-gazdasági körülmények közepette az elmúlt évszázadokban a tárgyi kultúra szintjén létrejöttek. Continue reading “Alázattal és igényesen – egy régi ház új élete”

Építészetről, a Kárpát-medencei modellről

Megjelent Jakab Csaba és Márton László Attila Építés című kötete, amely a velencei 14. Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar pavilonjában megvalósult kiállítás anyagáról, a demonstratív építésekről, valamint az elméleti tanulmányokból készült. Continue reading “Építészetről, a Kárpát-medencei modellről”

Atyha – tényleges új kezdet

Akár így is mondhatnánk: valóban új kezdet előtt áll Atyha, de bárhogy nézzük, valóságosan is egy másik időszámítás elején jár a falu, hiszen hozzáláttak a település templomának felújításához. Mivel kis létszámú, alig 200 lelkes egyházközségről van szó, nem a helyi egyháztanács, hanem a Gyulafehérvári Főegyházmegye építészirodája vállalta a terveztetéssel, a pályáztatással és a kivitelezés felügyeletével járó feladatokat. Continue reading “Atyha – tényleges új kezdet”

Monográfia a székelyudvarhelyi orvoslásról

A közelmúltban kétkötetes reprezentatív monográfia jelent meg a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) támogatásával a Székely Anyaváros gyógyászatáról, amelyet – többekkel együttműködve – évtizedes adatgyűjtés és tájékozódás eredményeként – dr. Mátyus András nyugalmazott fül-orr-gégész főorvos, egykori kórházigazgató írt és szerkesztett. Continue reading “Monográfia a székelyudvarhelyi orvoslásról”