BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.3.) – RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE

Azt szerettük volna, hogy sorban haladjunk. De nem lehet. Cikkcakkosan, ahogy sikerül. Mert nem csak a fényképezés fontos, hanem a helyiekkel való kapcsolattartás is. Hiába vannak minőségi fotóink, ha nem kaptuk otthon a megfelelő embert, aki szószólója, vagy legalábbis jó ismerője a helynek. A községközpont lett volna soron. Amúgy rendben levő település Siménfalva, látni itt-ott az előrelépés nyomait. Azonban ami régi, az olyan, mintha csak bajnak lenne. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.3.) – RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE” olvasásának folytatása

BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.2.) – MÁSODIK RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE

Ez alkalommal Kis- és Nagykedére, Medesérre, Tordátfalvára, Székelyszentmiklósra és a község központjába igyekszünk eljutni. Legalábbis ezt a hat helységet szeretnénk falukép és népi építészet szempontjából megmutatni. Helyszínbejárásaink során nem mindig sikerül szóba állnunk helyiekkel, illetve nem találjuk azt a személyt, akit kiszemeltünk, vagy jól ismerünk, esetleg tudjuk róla, hogy illetékes lenne a közügyekben tájékoztatni, de a táj minden évszakban és bármilyen időjárási körülmények közepette a „rendelkezésünkre” áll. “BÁNJA-E A SZÉKELY? (19.2.) – MÁSODIK RÁKÖZELÍTÉS SIMÉNFALVA KÖZSÉGRE” olvasásának folytatása

ENGEDELMES VAGY ENGEDÉKENY?

Nem megy ki a fejemből Kocsis Fülöp, görög katolikus érsek egy kijelentése[1], amely szó szerint megdöbbentett. A Hajdúdorogi Egyházmegye metropolitája egy konferencián hallott megállapítást idézett, mely szerint „valószínűleg mi voltunk az utolsó generáció, akik még engedelmeskedtünk a szüleinknek, és mi vagyunk az első, akik engedelmeskedünk a gyermekeinknek…” “ENGEDELMES VAGY ENGEDÉKENY?” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – SZTÁNA – KiMitTud (142.)

Falu a mai Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében, Kalotaszegen. A kalotaszegi Alszeg legkisebb települése. Románul: Stana. Bánffyhunyadtól 18 km-re északkeletre fekszik. Gépkocsival Zsobok felől, földúton közelíthető meg. A 14. századig Bihar, ezután 1920-ig, majd 1940 és 1944 között ismét Kolozs vármegyéhez tartozott. 1968-ban csatolták Szilágy megyéhez, elvágva hagyományos vonzásközpontjától, Bánffyhunyadtól. “CHARTA XXI. – SZTÁNA – KiMitTud (142.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – BÁBONY – KiMitTud (141.)

Falu Romániában, Szilágy megyében. Neve románul Băbiu. Községközpontjától, Váralmástól nyugatra, Kalotaszeg Alszeg határán fekszik, a Meszes hegység lábánál. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Hídalmási járásához tartozott. A második bécsi döntés értelmében 1940 és 1944 között ismét magyar fennhatóság alá tartozott. Nem tévesztendő össze a Borsodban található, hasonló nevű faluval. “CHARTA XXI. – BÁBONY – KiMitTud (141.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – FEHÉREGYHÁZA – KiMitTud (138.)

Falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében. Fehéregyháza község központja. Románul Albești, 1924-ig Ferihaz, helyi ejtés szerint Feriaz, németül Weißkirch bei Schäßburg. Segesvártól keletre, vele majdnem összeépülve, a Nagy-Küküllő bal partján fekszik. Kezdetben Fehér, majd Felsőfehér vármegyéhez, 1876-tól Nagy-Küküllő vármegye Segesvári járásához tartozott. 1906-ban kisközségből nagyközséggé alakult. “CHARTA XXI. – FEHÉREGYHÁZA – KiMitTud (138.)” olvasásának folytatása

GONDOLATMORZSÁK ADVENT 3. VASÁRNAPJÁN

Karácsony „böjtje” abban különbözik a nagyböjt szomorúságától, hogy a „végkimenetel” eleve örömteljes. Egy gyermek születését örömteli várakozás előzi meg. És ahogy gyarapodnak az adventi koszorún meggyújtott gyertyalángok, annyival „közelebb” is az örömforrás: „Örömet hirdetek nektek!” – zengik az angyalok a meglepett pásztoroknak Betlehem fölött. Egy gyermek születésétől felengednek a fagyos szívek, a morcos ember is elmosolyodik, a bánat is elül egy időre, az indulat is szeretetté szelídül…

“GONDOLATMORZSÁK ADVENT 3. VASÁRNAPJÁN” olvasásának folytatása

LELKI KENYÉR

Amikor ezeket a sorokat írom, gondolatban visszautazom az időben néhány évtizedet. Az 1990-es évek elejére gondolok, amikor a könyv* szerzőjével megismertük egymást a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán. A bentlakásban egy barátságos és segítőkész fiatalembert ismertem meg Simó Sándor személyében, aki szorgalmasan és komolyan készült a választott lelkészi hivatásra. Magával hozta a Teológiai Intézetbe a szülőfalunak, az erdők ölelésében csendesen meghúzódó Magyarzsákodnak tiszta, őszinte vallásos lelkületét. Erről a lelkületről, a családi közösség, a faluközösség megtartó erejéről gyönyörű vallomást olvashatunk a könyvben a bükkfalvi Nyíres napokon elhangzott beszédben. “LELKI KENYÉR” olvasásának folytatása