Blaha Lujzára emlékezünk

Szeptember 8-án volt 157 éve, hogy Rimaszombat első, útba eső lakóházában, jelesül egy csizmadiamester házában, megszületett Reindl Ludovika, akit ettől kezdve lényegében soha nem hívtak se Reindlnek, sem pedig Ludovikának. A leány bujdosásban fogant és született – ám a bujdosást hamarosan csillogás és országos népszerűség feledtette. Blaha Lujzára emlékezünk.

A kislány születéséhez ugyancsak sok köze van a császári katonatisztekre vonatkozó szigorú nősülési szabályoknak, s tekintettel a dátumra és a magyar szabadságharcnak, hogy a papa nótás kedvét már ne is említsem.

Az édesapa, a nagyváradi születésű Reindl Sándor ugyancsak szeretett énekelni, ilyenformán vonzódott a művészetekhez is – már ez jó indíttatás arra, hogy beleszeressen Ponti Lujzába, a vándor-színésznőbe. Hamarost el is vette feleségül – annak ellenére, hogy a katonatisztekre vonatkozó nősülési kauciót meg tudta volna fizetni.
Így aztán már-már búcsút mondott a katonaéletnek – csakhogy időközben kitört a forradalom, s a szabadságharc során a magyar haza védelmében szükség volt minden fegyvert forgató kézre, így a mi Sándorunk beállott huszártisztnek.

A forradalom elbukott, Reindl Sándor bujdosni kényszerült – ugyan lett volna-e alkalmasabb hely rá más, mint a színésztrupp, ahol Váradi Sándor néven lett komédiás? Beállt maga is színésznek.

A kis Ludovika, akit édesanyja után mindenki csak Lujzának nevezett, közben nőtt és nőtt – mi sem természetesebb, hogy a darabokban szerepeket kapjon: az Isten sem tudta volna megmenteni a színészi pályától, hiszen már ötévesen szerepet kapott… “Két dologra vágytam – mesélte utóbb gyermekkoráról: – Cipóra és Cipőre… Annyit tudtam, hogyha ha belesülök, nem kapok vacsorát. Ezt apa mindennap többször is elmondta, e félelem miatt nincs lámpalázam.”

blaha_fiatal
Fiatalon, a pálya csúcsán – valamikor az 1870-es évek közepén

Ötéves korában a kis Lujza árvaságra jutott (édesapja a színpadon halt meg…), de akkorra kis hősnőnk már szinte kész színésznő volt – egyébként Mezőtúron állt először színpadra, majd tizenhárom évesen csodagyerekként a budai Német Színházban aratott fergeteges sikert.

Előbb édesapja után Váradi, később gyámapja után a Kölesi Lujza művésznevet viselte.
Aztán 15 évesen a szabadkai színházházba szerződve megismerkedett a nem éppen fiatal, katonazenekart vezénylő Jan Blaha, cseh származású német katonatiszttel. (Mert ugye azt tudjuk, hogy a katonazenészek mind-mind csehek voltak…)

egy_szineszno
Egy színésznő három arca – Strelinsky felvétele (1883)

A magyarul nem is beszélő férfi legott feleségül vette – Blaha Lujzát, aki ma is az ő nevén ismerünk, pedig utóbb még kétszer váltott hivatalosan nevet. 1875-ben hozzáment Soldos Sándor földbirtokoshoz, majd 1881-ben báró Splényi Ödön felesége lesz.

Amikor egy év múlva Debrecenbe szerződött, már országos hírű primadonna, s bécsi vendégjátéka után az osztrák operettközönséget is meghódítja, de hiába kínáltak neki jó pénzért német szerződést – ő magyar színésznő akart maradni, s persze az is maradt.
Tizenkilenc évesen megözvegyült, de addigra már igazán nagy neve lett, olyannyira nagy, hogy a pesti Nemzeti Színház igazgatója, Szigligeti Ede Debrecenbe küldte rendezőjét Paulay Edét, s a jó szakvélemény után maga is megnézte a művésznőt.
Szerződést ajánlottak fel számára, s így a 21 éves Blaha Lujza már a Nemzeti Színház tagja lett.

Sokan attól féltek, hogy az 1871-es bemutatkozását a vidéki rajongók szándékosan megbuktatják, hogy visszaszerezzék csillagukat, de a “Tündérlak Magyarhonban” című népszínmű végén a tapsbojkott elmaradt, s Blaha Lujza fergeteges sikert aratott.

Negyven és ötven éves kora között a visszavonulás foglalkoztatta: házat s jachtot vásárol Balatonfüreden. A balatoni klíma és a szabad szárnyalás a vízen, komoly gyógyír volt romló egészségi állapotára, “a vízi levegő” jelentős jobbulást eredményezett. Az 1896-os tíz hónapos vidéki körútját, soha nem látott ünneplés kísérte, ennek eredményeképp elvetette a visszavonulás tervét.

budapest_1939_nemzeti_szinhaz-qpr
A régi Nemzeti Színház épülete (1939)

A századforduló évében (1900) I. Ferencz József koronás aranykereszttel tüntette ki – a “Nemzet Csalogányát”, ahogy az a kitüntetéshez tartozó oklevélben írva vagyon. Egy évvel később a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Beöthy László megteremtette számára a “Nemzeti Színház örökös tagja” elnevezésű kitüntetést, s így lett e kör első képviselője: Blaha Lujza.

Hetvenedik születésnapján, tehát még életében, róla nevezték el a budapesti Blaha Lujza teret. Ezt az ünnepséget a téren lévő, színházra néző erkélyéről nézhette.

Blaha_Lujza_1911
Blaha Lujza 1911-ben – Fotó: az OSZK gyűjteményéből

Utoljára 1923-ban lépett színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, s ugyanezen évben az Országos Színészegyesület is örökös tagjává avatta.

temetese

Temetése (1926) az országban százezres tömegeket mozdított meg. Ravatalánál kétszáz-fős cigányzenekar játszott, s Jókai és Ady nyughelye mellett kapott örök szállást.  A gyászszertartás leginkább Kossuth Lajos, Rákóczi Ferenc és Jókai temetéséhez fogható: még Horthy kormányzó különmegbízottja, Kárpáthy Kamilló is jelen volt, sőt az elcsatolt vidékekről, Erdélyből, a délvidéki Szabadkáról és a felvidéki városokból külön csoportok érkeztek a nemzet nagy színészétől végső búcsút venni.

siremlek2

Mészáros Sándor Sunyó
író, újságíró,
a budapesti Új Színház ny. sajtófőnöke

sunyo