TRIANON 101. – ÖSSZETARTOZUNK SZÁMON TARTALAK, FELHÍVLAK!

A szétszakítás, a trianoni békediktátum évfordulóján, ezekben a napokban vegyük számba és szólítsuk meg anyanyelvünkön a határaink túloldalán, különösen a szórványban élő néhány barátunkat, ismerősünket! Mindenképpen élő szóval tegyük: telefonáljunk, vagy használjuk az internetes lehetőségeket, közösségi felületeket. A határtalan szeretet hangján fonjuk be a Kárpát-medencét, megerősítve kapcsolatainkat és nemzettársainkat. Így, személyesen fejezzük ki egymásnak összetartozásunkat! “TRIANON 101. – ÖSSZETARTOZUNK SZÁMON TARTALAK, FELHÍVLAK!” olvasásának folytatása

MEDDIG VAGYUNK VÉDETTEK A KORONAVÍRUS ELLEN?

Fontos kutatási eredmények a sepsiszentgyörgyi kutatóközponttól: hatékonyabban védene az oltás, ha néhány héttel eltolnák a vakcina második adagjának beadását. “MEDDIG VAGYUNK VÉDETTEK A KORONAVÍRUS ELLEN?” olvasásának folytatása

ÉGI TŰZ PIROSBAN

Be jó, hogy ehhez nem kell kampány, mint az oltáshoz. Csak meghallani az égi hívó szót onnan belülről. Csak engedni a szent hely vonzásának. Csak engedni a Lélek beárnyékoló erejének. Mert az ő beárnyékolása nem hiány, hanem többlet. Az Isten átlelkesítő erejével való „lefödöttség”. Akkor vehetjük az égi jelet, mely átcikázik kicsik és nagyok, fiatalok és öregek, falusiak és városiak szívén, és megérinti, megbabonázza, „átfesti” lelki ereit.

Jó volt érezni ezt a százezres tömeget áhítatban, csendben, imádságos alázatban. Hogy ország-világ, hatóságok és kíváncsiskodók, világhálós rajongók és otthonülő, puhány bátortalanok szeme láttára képviselte az Istenbe vetett hit erejét, a nép élni akarását. Lelkigyakorlat volt ez a javából, tele biztató üzenettel, felhívással, lüktetéssel. Hiszen akik elindulnak a zarándokútra, hozzáadott értéket képviselnek. Mutatják az utat a többieknek is. Akik még nem értek haza, akik még úton vannak, csak éppen a másik irányba, és még nem tértek meg.

Akik eljöttek Csíksomlyóra azok felerősítik egyházunk hit- és nemzetmegtartó erejét, hiszen csak az Istenbe kapaszkodás segít át minden testi-lelki, egyéni és közösségi hullámvölgyön. Mint a búvár, aki lejárt a víz mélyébe és felhozta a belé ejtett kincset, majd fölbukkanva fölmutatja, íme, itt van… Ilyenkor egymás jelenlétéből, imájából, énekéből is erőre kapunk, mert a Láthatatlan Lélek szórja tüzes nyelveit és általa megtáltosodunk. Felbuzog a vér ereinkben, tűz gyúl a szívünkbe, és mint patakocskák eső után, „összefolyik” szeretetünk, hitünk a közösbe, egyesül egy nagy folyamba, tengernyi mélységgé dagad, amelynek nem tud földi erő ellenállni.

Mekkora ereje van a közösségi imának. Ilyenkor látszik meg. Ezt már „pogány” szinten is ezrek tapasztalják egy koncert közönségeként, vagy egy mérkőzés alatt. Hát amikor százezer magyar-székely-katolikus-hívő döbbent csendben vagy mennyei hangorkánban dicsőíti az Urat, s köszönti a Szűzanyát. Isten azokra küldi Lelkét, akik befogadják, akik ráhangolódtak és hagyják, hogy átjárja életüket. Mint a kászoni tejbegyűjtőnél, ahol a déli harangszóra, külső beavatkozás nélkül mindenki egyszerre imába kezd. Napi rendszerességgel. Vagy mint a Gyimes-völgyi, „szerbe járó” gazdák hétköznapjaiban, akik Pünkösdtől Szent Andrásig, annyi napra, ahány tehenük van, magukra vállalják a többi gazda jószágát, ellátják, gondoskodva a másikról, áldozatot hozva közösségéért, és ilyenkor a vasárnapi szentmisét a természet oltáránál élik át.

Mert a többiek imája és az ő szeretetszolgálatuk felhasítja az egeket.

Jó lenne, ha a Pünkösdi Lélek minket is munkába állítana, hogy vállaljunk felelősséget egymásért, közösségeinkért. Hogy megbecsüljük kapott értékeinket, a Lélek ajándékait. Egyik plébánián hallottam, hogy a helyi plébános már hat éve elhunyt, templomot és közösséget is épített, de még senki nem mondatott érte szentmisét… Pedig Boldogemlékű Márton Áron, nagy püspökünk, népének nagy zeneművét már megalkotta, a kottát lefektette. Most már csak éppen játszani kellene belőle.

Veni Sancte Paraklétosz!

Sebestyén Péter

XVII. HARGITAI MEGYENAPOK

Idén május 17–24. között tartják a Megyenapokat. A XVII. Hargitai Megyenapok egy olyan megyei szintű rendezvénysorozat, amely Hargita megye közösségeire, kulturális és természeti örökségére, valamint a kortárs kreativitásra épít. Az idén az tűzték ki célul, hogy minél több települést vonjanak be, minél több közösséget szólítsanak meg, hozzák vissza a kulturális pezsgést a településeinkre, hogy találkozhassanak az emberek fotókiállításokon, kortárs képzőművészeti kiállításokon, vegyenek részt könyvbemutatókon, kutassák fel tájházainkat, zenével és tánccal éljék meg hagyományainkat. “XVII. HARGITAI MEGYENAPOK” olvasásának folytatása

A NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS NÉHÁNY PROGRAMJA

Nyolcvanhárom év után ismét Magyarország rendezi meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK). Az eredeti tervek szerint 2020 szeptemberében tartották volna, azonban a járvány miatt Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságával, valamint a magyar szervezőkkel egyeztetve tavaly úgy döntött, hogy 2021 őszére halasztják a katolikus világeseményt. “A NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS NÉHÁNY PROGRAMJA” olvasásának folytatása

SZÉKELYFÖLD MÁJUS

A Székelyföld folyóirat 2021/5. számában verssel jelentkezik Ágh István, Karácsonyi Zsolt, Nagy Attila, Vári Csaba, Bíró József, Horváth Florencia, Kovács Újszászy Péter, Bánfai Zsolt, Demeter Arnold és Rumi Enikő. Prózát publikál Csikós Attila, Szakács Réka, Kötter Tamás, Bangha Mónika, Csata Orsolya, Lakatos-Fleisz Katalin, Oláh Péter és Nádasi Krisztina. “SZÉKELYFÖLD MÁJUS” olvasásának folytatása

XVII. HARGITAI MEGYENAPOK

Idén május 17–24. között tartják a Megyenapokat. A XVII. Hargitai Megyenapok egy olyan megyei szintű rendezvénysorozat, amely Hargita megye közösségeire, kulturális és természeti örökségére, valamint a kortárs kreativitásra épít. Az idén az tűzték ki célul, hogy minél több települést vonjanak be, minél több közösséget szólítsanak meg, hozzák vissza a kulturális pezsgést a településeinkre, hogy találkozhassanak az emberek fotókiállításokon, kortárs képzőművészeti kiállításokon, vegyenek részt könyvbemutatókon, kutassák fel tájházainkat, zenével és tánccal éljék meg hagyományainkat. “XVII. HARGITAI MEGYENAPOK” olvasásának folytatása

JAJ NEKTEK, SZÉKELYEK!

Ha szívósabbak vagytok, mert még a globalizáció nem mosta ki ellenálló génjeiteket, azért. Ha meg ki meritek jelenteni önálló véleményeteket, fenntartásaitokat a divattal szemben, azért.
Ha nem kaptátok el idejében a vírust, azért. Ha meg minden aprósággal nem szaladtok orvosért, azért.

“JAJ NEKTEK, SZÉKELYEK!” olvasásának folytatása

INTERKULTURALITÁS, IMAGOLÓGIA A KORUNKBAN

A mentális képek kutatása, a másság értelmezéseinek követése egyre aktuálisabb egy olyan társadalomban és interkulturális mediális közegben, ahol a másságok érintésközelbe kerülnek. Az imagológia interdiszciplináris jellegű, filozófiai, pszichológiai, szociológiai és irodalomtudományi szempontokat egyaránt érvényesítő módszer szerint vizsgálja a kérdéskört.

A folyóirat áprilisi lapszámának írásai művészeti alkotásokban (irodalmi művekben, filmekben) elemzik a megjelenített mentális képeket illetve az interkulturális viszonyrendszert, amelyben ezek létrejönnek, és amelyek fogadtatásukat is befolyásolják.

A Kornk áprilisi számának címoldala

A cikkek olyan témákat érintenek, mint az Iowai Nemzetközi Íróprogram, a kulturális emlékezet rései, a középkor-képzeteink alakulása, Henrik Ibsen és riválisai, Kazuo Ishiguro művészete vagy Radu Jude Arany Medve-díjas filmrendező munkái. Szerzők: Asztalos Veronka Örsike, Balázs Imre József, Bence Erika, Beretvás Gábor, Blénesi Éva, Fehér Imola, Gömöri György, Holicska István, Keszeg Anna, László Szabolcs, Medgyesi Emese, Gellu Naum, Pap József, Pieldner Judit, Pócs Veronika, Rabocskai Zsófia, T. Szabó Levente, Tapodi Zsuzsa, Tárnok Attila, Tompa Andrea, Válas Péter, Várallyay Gyula, Vojna Andrea Zsuzsanna.

A szerkesztőség közlése nyomán

EURÓPA KIZÖLDÜL

A ’68-as nemzedéket általában a lázadással szokták jellemezni, akiknek elegük volt a háborús sérelmekből, az állam központosító hatalmából, a diktatúrákból, de akár a demokráciából is. Ők virággal, és nem tankkal akartak békét, szakállt és hosszú hajat növesztettek, közülük kerültek ki a hippik, a beat korszak fenegyerekei, akik polgárpukkasztásukkal hergelték az aktuális hatalmat, és azt a rendszert akarták ledönteni, amely érzésük szerint megfojtotta szabadságvágyukat. A keleti tömbben a kommunizmust, nyugaton a frissen alakult Európai Gazdasági Közösséget és az amerikai mintára egyre terebélyesedő kapitalizmust. Mao Ce-tung-ot és Che Guevara-t éltették plakátjaikon. Ez a bébi-bumm nemzedéke, akihez köthető a neoliberalizmus, az abortuszig terjedő szabadságvágy, a diáklázadások, a Jézus Krisztus Szupersztár, az új baloldal megjelenése. Belőlük nőttek ki a „természetkedvelő” ökopártok, a zöldek is. Kiábrándultak a szociáldemokráciából, pacifistákká lettek, felkarolták a melegeket és a migránsokat, öko-progresszívként pedig egyből divatossá váltak. A szerelemben, békében, barátságban egyetértettek, de a munkáról valahogy nem esett szó… Mostanra annyira kizöldültek, hogy Európa vezető tényezőivé váltak. A tavalyi EP-választáson már 24%-kal képviselik a választókat (1), főleg a német-holland és északi tengelyen. Idén ősszel pl. a német CDU-CSU pártszövetséget is megszorongathatják, sőt Robert Habeck és Annalena Baerbock akár Merkel asszonyt is kiüthetik a kancellári nyeregből.

Szakértők szerint felívelésük titka, hogy nemzedékről-nemzedékre vitorláikkal kifogják a társadalmi elégedetlenség szelét, és képesek megújulni. Főleg jelszavaikban és kaméleoni színeváltozásaikban. Hiszen vegytiszta neomarxisták, csak most a szoci jelszavakat trendibb, hangzatosabb panelekre váltották. Szóval nem az elvhűség, a zöld ideológia az erényük. Az csak álca. Az csak maszlag. Beetetésnek való csali, reklám. Amolyan mézesmadzag pszichológiai ráhatással. Hiszen ez nagyon menő.

Tetszetős és jól mutat ez a zöld címke. Könnyen lehet vele szavazatot gyűjteni. A zöldek annak idején a német egyesítést sem akarták, Európát is meg akarták menteni a jobbra tolódástól, de azért megszavazták a koszovói háborút, törvényesítették volna a pedofíliát, és mindenáron szembeszálltak az idősek világával. Olyan törvénykezdeményezésük is volt, hogy a tolókocsis „betegek” szexuális szolgáltatásait is vállalja át az állam, pusztán szociális érzékenységből… Gondolhatunk a félig magyar származású volt külügyminiszterre, Joschka Fischer vesszőfutására is, aki farmernadrágban és tornacipőben tette le esküjét a Bundestagban, 1985-ben. Vagy akinek a szerbiai bombázások után párttársai festékbombával sebesítették meg a fülét egy pártkongresszuson, majd véres fülét tapogatva mondta tovább beszédét… (2) Ezek a zöldek – miután félreállították a „balos öregeket” az útból – ma harsányan fújják a riadót a globális felmelegedés miatt, tiltakoznak az atomerőművek ellen, szeretnek minden szociális témában érzékenynek mutatkozni és zöld célokat tűzni zászlójukra, de azért a „zöldség” nekik csak szlogen. Ők egy modern, városi, fogyasztó, jómódú polgárban gondolkoznak, aki meg tudja engedni magának, hogy Porschéval járjon, egzotikus nyaralásokra repüljön, és aki számára hitelezze meg a bank a zöldberuházásokat és zöldprogramokat, a körforgásos szemétgazdálkodást, és addig nem nyugszanak, míg Európa országai nem viszik két fokkal lejjebb a globális hőmérsékletet. (3) Egyébként is Európának meg kell fizetnie a gyarmatosítás árát. Találóan jegyzi meg egy hozzászóló a világhálón: Európa kényes önimádata fenntarthatatlan, s a világ eddig kihasznált, kizsákmányolt néptömegei sem kívánják kiszolgálni többé. Bangladesi varrónő, szíriai utcagyerek, kínai napszámos, indiai kecskepásztor, afrikai melós, Srí-lankai földműves, chilei bányász, filippínó halász… – mind-mind látják tenyérnyi “csudatükreikben”, milyen életre futja álomvilágunkban – a vérük és szenvedésük árán! (4)

De a zöldek szerint ehhez először jólét kell. Mert a jólét növeli a toleranciaszintet, s akkor a középréteg, a városi polgárság majd egyre elfogadóbb lesz. Ezt pedig addig erőltetik, amíg hatalomra kerülnek, amíg az Antarktisz is kizöldül. Mi meg bele.

Ölelgetjük a fákat, odaláncoljuk magunkat az atomhulladékot szállító vonathoz, és szelfit készítünk a kitörő vulkán mellett, hadd szörnyülködjön a jónép. Vagyis semmivel sem különbek bármelyik balközép vagy jobbközép pártnál. Sőt, ha lehet, még veszélyesebbek is a többinél. Lefogadom, hogy ez a projekt is csak addig lesz érdekes, amíg hatalomra nem kerülnek. De azért sem tenném a kezem tűzbe, hogy közülük valaki is vágott volna egy rend zöld füvet az istállójában kérődző marhájának. Mert a teremtésvédelemért dolgozni is kellene. Nem csak az irodában, hanem a kezünket is összepiszkítva, néhanapján…

Érdekes, hogy a falvakról, az ottani életszínvonalról, az ottani természetes „zöldségről” nem beszélnek. Az biztos, csak nyersanyagtartalék, legyen mit felélnie a városinak. A falut szerintük nem kell élhetővé tenni, oda nem kell jómód. Maradjon csak bunkó-paraszt falusi, ha véletlenül valaki ott rekedt…

Semmi sincs új a nap alatt. De sajnos a demagógiával minden nemzedéket újra meg lehet etetni. A mai fiatalokat is. Amikor apáik, anyáik lejáratásában egyes politikai és társadalmi erők szorgosan elöl járnak. Hogy ők majd feltalálják a lyukat a tésztán. S kidobják az ablakon a szüleik által képviselt értékeket is. S a gyermeket is. Vagyis a jövőt. Elég egy ilyen úri hóbort hozzá. Maradnak a szétzilált kultúra darabkái, bugyrai. Olyan gumiszerű, nyúlós, ragacsos, nyújtható-gyúrható, jellegtelen massza. Mert miközben letiltanák a szént, az atomot és a fát, csak autóval szeretnének járni és nem gyalog. Gépeik és műszereik, eszközeik és ruhájuk, találmányaik és csomagolóanyagaik csupa műanyag, szénszálas, génkezelt és génmódosított, fertőző és mérgező anyag. Vagy éppen nemesfém. Mert miközben kell a tiszta környezet, a zöld fű, az oxigén, aközben hektárszámra betonozunk és piskótakövezünk, „ápiás” segítség nélkül nem akarunk földet művelni, kényelmesen és kevés munkával akarunk sok pénzt keresni, a kertes ház udvarát is leaszfaltozzuk, és terepjáróval megyünk bevásárolni a „mallba”. És kivágjuk az erdőt, mert kell az utaknak és a lakónegyedeknek, de azért folyóinkba és patakjainkba hetente zsákszám öntjük a szemetet.

Úgy látom, ez a nagy zöldülés csak hóbort. Akik csak politikai „ződséget” beszélnek, elvonják figyelmünket a lényegtől. Manőverük sima elterelő szemfényvesztés ahhoz képest, amit Isten, és az általa teremtett környezet „elvárna” tőlünk, ha élni akarunk. Ha valóban fontos lenne nekünk a zöld természet és a tiszta levegő.

Az Úr nékem pásztorom, nincsen hiányom semmiben. Zöldellő réteken terelget engem, csendes vizekhez vezet és lelkemet felüdíti… (23. zsoltár 1)

Ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?… (Lk 23, 31)

A zöld szín alapvetően életpárti. Minden mi zöld, él. Sarjad, buján dúskál az életben. A zöld levelű növények biztosítják a levegő frissességét, ahol zöld van, ott tombol az élet. Még a sivatagi oázisban is. A zöld a színskála közepén helyezkedik el. A kékkel együtt. A zöld szín nyugtatja az ember szemét, látványa tág térhatást eredményez. A vásárlók 80 százaléka a színes hirdetésekre bukik, az alapján dönt a vásárláskor. A zöld szín pihentet, feltölt. Aki a zöldet elutasítja az boldogtalan lesz. A zöld azt jelzi, hogy neked szabad. Meg van engedve. Szabályosan, jól cselekedtél. Nyomd meg a zöld gombot és elindul a masina. Amikor zöldre vált a lámpa, mehetsz. Ellentétben a pirossal, ami tilt.  A zöldnek is van veszélye. Ami méreg, ami éretlen, ami nem neked való. Méregzöld a smaragd, a „romlott” gyógyszer, zöld a „mérges” kígyó, a gyík, a varangyos béka vagy a krokodil.

Együnk sok zöldséget, az bio. Könnyű a gyomornak, sok benne a vitamin. Azt azért jó tudni, hogy szikrányi kicsi kolbász nélkül a kapa nyele hamar kiesik a kezünkből. Jobb, ha zöldevő állatok húsát is belefőzzük a levesbe. És milyen finom a zöld tea. Egyszerre frissít és nyugtat, eltölt energiával. Belső békével. Akárcsak egy erdei séta. A 15. században az esküvői ruhákat is zöld szövetből varrták. Hiszen ez a leggyakoribb szín, ami körülvesz minket a természetben… Az örökzöld fenyvesekről nem is beszélve. Békés állandóságot adva az embernek, mint az évezredes olajfák az Olajfák hegyén… Noé galambja is zöld olajágat hozott a csőrében. Megnyugodhatunk: a vízözön elmúlt.

A zöld a reménység színe. A hétköznapok reménye, mint a liturgikus ruhákon. Krisztus megváltotta a világot. A természetünket is. Ő az új teremtés „zsengéje”. Az élet fája általa kizöldült. Ez a megváltás tavasza.

Már rügyeznek a fák. Virágzik a cseresznyefa. A barackvirág illatozik. Nyújtózkodik az aranyvessző is. Sarjad a vetés, akár a fű. Vajon hozunk-e termést? Vagy megzöldülünk, mint krumpli a pincében?…

Sebestyén Péter

(1) https://index.hu/kulfold/2019/07/19/zold_partok_zoldek_europa_nemetorszag_grune_klimavaltozas_zold_new_deal/

(2) https://privatbankar.hu/cikkek/makro/orban-szamara-remalom-lenne-a-nemet-zoldek-hatalomra-kerulese.html

(3) https://mandiner.hu/cikk/20200115_nemet_zoldek

(4) https://danubecapital.hu/blog/ebbe-mindenki-bele-fog-zoldulni-avagy-elerkezett-a-zold-gazdasag-a-zold-penzugyek-kora/