SEBESTYÉN PÉTER – SZABADDÁ VÁLNI A RABSÁGBAN

Döbbenetes képek peregnek le szemeim előtt, látva, ahogy Bergamo utcáin tízesével haladnak a katonai teherautók, tele halottakkal, akik áldozatául estek a gyilkos kórnak. A spanyolnátha idején is kazlakban álltak a halottak a halottasházak előtt. A túlélők meg sokkoltan meredtek a látványra… “SEBESTYÉN PÉTER – SZABADDÁ VÁLNI A RABSÁGBAN” olvasásának folytatása

A RÉGI ÉLETÜNK NEM TÉR VISSZA

Barabási Albert László (Csíkkarcfalva, 1967) ma tölti az 53. életévét.  A világhírű hálózatkutató egy érdekes és elgondolkodtató bejegyzést tett közzé a saját Facebook-oldalán. Talán azért is, mert sokan megkérdezik tőle, mikor lesz vége a járványnak és a vele járó őrületnek. “A RÉGI ÉLETÜNK NEM TÉR VISSZA” olvasásának folytatása

MASZK – ÉS A MÖGÖTTE FEJLŐDŐ ARC

Lassan kötelező ruhadarabbá válik. A túlélés eszközévé. Alatta – ha megérjük – kifejlődhet az új arcunk is, de ahhoz még sokat kell tűrnünk és cselekednünk. Furcsa ez a helyzet, amikor a láthatatlan ellenséggel kell megküzdenünk. Biztos, hogy túllép ezen is az emberiség, csak annak igen nagy az ára. Most fizetünk. Életmódunkért. A nemtörődömségért. A legfőbb tényező pedig mindebben a jellem. Az egyéné. A közösségé. Az államé. “MASZK – ÉS A MÖGÖTTE FEJLŐDŐ ARC” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – AKNASUHATAG – KiMitTud (56.)

Román neve Ocna Șugatag, falu a történeti Máramarosban, a mai Romániában, Máramaros megyében. A Mára és a Kaszó folyása között, a Máramarosi-medencében, Máramarosszigettől 18 km-re dél–délkeletre. Az Iza völgyének egyetlen, jelentős magyar népességgel rendelkező települése. “CHARTA XXI. – AKNASUHATAG – KiMitTud (56.)” olvasásának folytatása

SIMÓ MÁRTON – A FERTŐ, AZ FERTŐ. AZ AGYAKBAN IS.

Kié a jövő? Azt mondják, azt fröcsögik, azt harsogják, azt írják, azt tolják a képünkbe, ha kell, ha nem az interneten, köztéren nem, mert az tiltott – kicsiny, de harsány csoportok –, hogy az övék. Pedig ott a kapocán mindenkinek az orrában, hogy ne hordjuk fenn erősen a fejünket, s ne ágáljunk azzal, hogy különbek, jobbak, erősebbek, ellenállóbbak lennénk a többinél. Mert nem vagyunk azok. Bárhogy, bármit érezhetnek, mások sem. De ők sem. “SIMÓ MÁRTON – A FERTŐ, AZ FERTŐ. AZ AGYAKBAN IS.” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – ALSÓJÁRA – KiMitTud (55.)

Neve románul Iara, korábban Iara de Jos, németül Jahren; falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Torda-Aranyos vármegye része volt. Neve szláv eredetű személynévből való. “CHARTA XXI. – ALSÓJÁRA – KiMitTud (55.)” olvasásának folytatása

SÉTA JÁRVÁNY IDEJÉN A SZÉKELY ANYAVÁROSBAN (2.)

Ez alkalommal sem az volt a cél, hogy embereket fényképezzünk, hiszen továbbra is figyelmeztetnénk mindenkit arra, hogy az a legjobb védekezés, ha otthonainkban maradunk. A székelyudvarhelyiek igyekeznek is betartani a lakhely-elhagyási tilalmat. Csak a legszükségesebb árucikkekért járnak el az üzletekbe, és kisebb egészségügyi sétákat tesznek, hiszen ajánlott a mozgás is. Mértékkel. És óvatosan. “SÉTA JÁRVÁNY IDEJÉN A SZÉKELY ANYAVÁROSBAN (2.)” olvasásának folytatása

CHARTA XXI. – MÓCS – KiMitTud (54.)

Román neve Mociu, jiddisül מאטש, falu Erdélyben, Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.Az Erdélyi-medence közepén, a megye délkeleti részén fekszik, Kolozsvártól 40 kilométerre. Az Apahidát Szászrégennel összekötő DN16-os úton közelíthető meg. “CHARTA XXI. – MÓCS – KiMitTud (54.)” olvasásának folytatása

MEGVETJÜK LÁBUNKAT, MINT ÁRVÍZKOR A SZARVASOK – Egy plébános üzenete Somogyból

A Gemenc ártéri erdeiben árvíz idején a vadak a magasabban fekvő dombokra és magaslatokra húzódnak az egyre emelkedő vízszint elől, mely szigeteket alkotva elvágja őket a külvilágtól. Szürreális látvány, ahogyan összezsúfolódva várja az árhullám levonultát sok száz fenséges agancsú királyi szarvaspéldány és ijedt, remegő lábú törékeny őzike, összezárva vegyesen nyulakkal, borzokkal, apróbb erdőlakókkal. “MEGVETJÜK LÁBUNKAT, MINT ÁRVÍZKOR A SZARVASOK – Egy plébános üzenete Somogyból” olvasásának folytatása

A KULTÚRÁRÓL – …„LÁBOD ŐSI ÖSVÉNYRE ISMER/ AKÁRMIKOR JÖSSZ ITTHON VAN AZ ISTEN”

Olykor kétségbeesetten javítgatok az utolsó pillanatban egy-egy hírt, amellyel különböző rendezvényekre csalogatnám embertársaimat. A minap arról egyezkedtünk, hogy tartunk egy könyvbemutatót zárt ajtók mögött. Aztán lemondtunk róla. A meghatározhatatlan jövőbe, valamikorra halasztottuk. “A KULTÚRÁRÓL – …„LÁBOD ŐSI ÖSVÉNYRE ISMER/ AKÁRMIKOR JÖSSZ ITTHON VAN AZ ISTEN”” olvasásának folytatása