ARTHUR ÉS ALFRÉD

Ez a két figura borzolja a kedélyállapotomat. Két olyan alak, aki nem is létezik. De beszélünk róla. Folyton itt vannak az életterünkben, holott jobb lenne, ha ügyet sem vetnénk rájuk. Azzal, hogy valami létjogosultságát mindenképp igazolni akaró, megélhetési civilszervezet felröppentette az álhírt, mely szerint a tehetős külföldi vadász lelőtte az ország egyik, vagy talán legnagyobb és amúgy ártalmatlan medvéjét, nagy környezet- és állatvédő fontoskodásával egy komoly cunamit okozott a médiában és a hazai közvélekedésben.

Úgy tűnik, hogy mára a cirkusz valamelyest elcsitult és működésbe léptek az igazságszolgáltatás malmai…

“ARTHUR ÉS ALFRÉD” olvasásának folytatása

A HIMNUSZ ÉS A SZABADSÁGVÁGY ÖSSZEKÖT

Végre sikerült két napra kilépnünk a „székely enklávéből”. És talán a koronavírus-járványból is. Úgy alakult, hogy Nagyálmos Ildikó kolléganőnket meghívták Kaplonyba, ahol múlt vasárnap – május 30-án – előrehozott gyermeknapi ünnepséget szervezett a Szivárvány Egyesület. “A HIMNUSZ ÉS A SZABADSÁGVÁGY ÖSSZEKÖT” olvasásának folytatása

PROUST ÉS A REGÉNY POÉTIKÁI

1871-ben, százötven éve született Marcel Proust. Regényfolyama, Az eltűnt idő nyomában döntő módon alakította azt, amit a regénycselekményről, az emlékezet működéséről, a perspektíváról gondolunk a próza kapcsán.

“PROUST ÉS A REGÉNY POÉTIKÁI” olvasásának folytatása

VIZES-TALÁLKOZÓ HOMORÓDREMETÉN

Még tavaly augusztusban vetődött fel a Jobbágyfalván tartott „újrakezdő találkozó” alkalmával a vízzel kapcsolatos közösségi felelősségvállalás. Akkor Lókod problémái kerültek felvázolásra, de most úgy tűnik, hogy ettől a helyszíntól nem messze, ugyancsak Homoródszentmárton községben jött létre egy olyan elsődleges csapatösszerázó kezdeményezés, amelyet Gáspár Csaba tanyája szomszédságában lehet megvalósítani.

“VIZES-TALÁLKOZÓ HOMORÓDREMETÉN” olvasásának folytatása

TRIANON 101. – ÖSSZETARTOZUNK SZÁMON TARTALAK, FELHÍVLAK!

A szétszakítás, a trianoni békediktátum évfordulóján, ezekben a napokban vegyük számba és szólítsuk meg anyanyelvünkön a határaink túloldalán, különösen a szórványban élő néhány barátunkat, ismerősünket! Mindenképpen élő szóval tegyük: telefonáljunk, vagy használjuk az internetes lehetőségeket, közösségi felületeket. A határtalan szeretet hangján fonjuk be a Kárpát-medencét, megerősítve kapcsolatainkat és nemzettársainkat. Így, személyesen fejezzük ki egymásnak összetartozásunkat! “TRIANON 101. – ÖSSZETARTOZUNK SZÁMON TARTALAK, FELHÍVLAK!” olvasásának folytatása

MEDDIG VAGYUNK VÉDETTEK A KORONAVÍRUS ELLEN?

Fontos kutatási eredmények a sepsiszentgyörgyi kutatóközponttól: hatékonyabban védene az oltás, ha néhány héttel eltolnák a vakcina második adagjának beadását. “MEDDIG VAGYUNK VÉDETTEK A KORONAVÍRUS ELLEN?” olvasásának folytatása

ÉGI TŰZ PIROSBAN

Be jó, hogy ehhez nem kell kampány, mint az oltáshoz. Csak meghallani az égi hívó szót onnan belülről. Csak engedni a szent hely vonzásának. Csak engedni a Lélek beárnyékoló erejének. Mert az ő beárnyékolása nem hiány, hanem többlet. Az Isten átlelkesítő erejével való „lefödöttség”. Akkor vehetjük az égi jelet, mely átcikázik kicsik és nagyok, fiatalok és öregek, falusiak és városiak szívén, és megérinti, megbabonázza, „átfesti” lelki ereit.

Jó volt érezni ezt a százezres tömeget áhítatban, csendben, imádságos alázatban. Hogy ország-világ, hatóságok és kíváncsiskodók, világhálós rajongók és otthonülő, puhány bátortalanok szeme láttára képviselte az Istenbe vetett hit erejét, a nép élni akarását. Lelkigyakorlat volt ez a javából, tele biztató üzenettel, felhívással, lüktetéssel. Hiszen akik elindulnak a zarándokútra, hozzáadott értéket képviselnek. Mutatják az utat a többieknek is. Akik még nem értek haza, akik még úton vannak, csak éppen a másik irányba, és még nem tértek meg.

Akik eljöttek Csíksomlyóra azok felerősítik egyházunk hit- és nemzetmegtartó erejét, hiszen csak az Istenbe kapaszkodás segít át minden testi-lelki, egyéni és közösségi hullámvölgyön. Mint a búvár, aki lejárt a víz mélyébe és felhozta a belé ejtett kincset, majd fölbukkanva fölmutatja, íme, itt van… Ilyenkor egymás jelenlétéből, imájából, énekéből is erőre kapunk, mert a Láthatatlan Lélek szórja tüzes nyelveit és általa megtáltosodunk. Felbuzog a vér ereinkben, tűz gyúl a szívünkbe, és mint patakocskák eső után, „összefolyik” szeretetünk, hitünk a közösbe, egyesül egy nagy folyamba, tengernyi mélységgé dagad, amelynek nem tud földi erő ellenállni.

Mekkora ereje van a közösségi imának. Ilyenkor látszik meg. Ezt már „pogány” szinten is ezrek tapasztalják egy koncert közönségeként, vagy egy mérkőzés alatt. Hát amikor százezer magyar-székely-katolikus-hívő döbbent csendben vagy mennyei hangorkánban dicsőíti az Urat, s köszönti a Szűzanyát. Isten azokra küldi Lelkét, akik befogadják, akik ráhangolódtak és hagyják, hogy átjárja életüket. Mint a kászoni tejbegyűjtőnél, ahol a déli harangszóra, külső beavatkozás nélkül mindenki egyszerre imába kezd. Napi rendszerességgel. Vagy mint a Gyimes-völgyi, „szerbe járó” gazdák hétköznapjaiban, akik Pünkösdtől Szent Andrásig, annyi napra, ahány tehenük van, magukra vállalják a többi gazda jószágát, ellátják, gondoskodva a másikról, áldozatot hozva közösségéért, és ilyenkor a vasárnapi szentmisét a természet oltáránál élik át.

Mert a többiek imája és az ő szeretetszolgálatuk felhasítja az egeket.

Jó lenne, ha a Pünkösdi Lélek minket is munkába állítana, hogy vállaljunk felelősséget egymásért, közösségeinkért. Hogy megbecsüljük kapott értékeinket, a Lélek ajándékait. Egyik plébánián hallottam, hogy a helyi plébános már hat éve elhunyt, templomot és közösséget is épített, de még senki nem mondatott érte szentmisét… Pedig Boldogemlékű Márton Áron, nagy püspökünk, népének nagy zeneművét már megalkotta, a kottát lefektette. Most már csak éppen játszani kellene belőle.

Veni Sancte Paraklétosz!

Sebestyén Péter

XVII. HARGITAI MEGYENAPOK

Idén május 17–24. között tartják a Megyenapokat. A XVII. Hargitai Megyenapok egy olyan megyei szintű rendezvénysorozat, amely Hargita megye közösségeire, kulturális és természeti örökségére, valamint a kortárs kreativitásra épít. Az idén az tűzték ki célul, hogy minél több települést vonjanak be, minél több közösséget szólítsanak meg, hozzák vissza a kulturális pezsgést a településeinkre, hogy találkozhassanak az emberek fotókiállításokon, kortárs képzőművészeti kiállításokon, vegyenek részt könyvbemutatókon, kutassák fel tájházainkat, zenével és tánccal éljék meg hagyományainkat. “XVII. HARGITAI MEGYENAPOK” olvasásának folytatása

A NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS NÉHÁNY PROGRAMJA

Nyolcvanhárom év után ismét Magyarország rendezi meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK). Az eredeti tervek szerint 2020 szeptemberében tartották volna, azonban a járvány miatt Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságával, valamint a magyar szervezőkkel egyeztetve tavaly úgy döntött, hogy 2021 őszére halasztják a katolikus világeseményt. “A NEMZETKÖZI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS NÉHÁNY PROGRAMJA” olvasásának folytatása

SZÉKELYFÖLD MÁJUS

A Székelyföld folyóirat 2021/5. számában verssel jelentkezik Ágh István, Karácsonyi Zsolt, Nagy Attila, Vári Csaba, Bíró József, Horváth Florencia, Kovács Újszászy Péter, Bánfai Zsolt, Demeter Arnold és Rumi Enikő. Prózát publikál Csikós Attila, Szakács Réka, Kötter Tamás, Bangha Mónika, Csata Orsolya, Lakatos-Fleisz Katalin, Oláh Péter és Nádasi Krisztina. “SZÉKELYFÖLD MÁJUS” olvasásának folytatása