MAGYAR MIGRÁNSOK, EMIGRÁNSOK A KORUNKBAN

A történelmi Magyarország végső etnikai arculatát a török kiűzése utáni évtizedekben nyerte el, amikor jelentős sváb, román és délszláv lakosság érkezett az országba. A későbbiekben hozzájuk csatlakozott a főleg Keletről érkező zsidóság. A 19. században érdemi bevándorlásról nem beszélhetünk. Annál jelentősebb volt a gazdaságilag motivált kivándorlás, amely elsőszámú célpontjává az Egyesült Államok vált. A kivándorlók kisebb része visszatért, többségük azonban örökre az Újvilágban maradt.

A 20. században be-és kivándorlásnak egyaránt tanúi lehettünk. A trianoni békediktátum következtében közel félmillió magyar érkezett a maradék-országba az elcsatolt területekről. Az országot politikai okokból elhagyó kivándorlók (emigránsok) száma ugyan nagyságrendekkel kisebb volt, ám szellemi-művészi szempontból mégis nagy veszteséget jelentettek. A második világháború alatt elpusztult mintegy félmillió zsidó, majd kitelepítettek 150 ezer németet. Jelentős volt a politikai okokból távozó jobboldali, majd demokratikus beállítottságú személyek száma is. A szomszédos országokból ugyanakkor ismét százezres nagyságrendben érkeztek magyarok.  Ismeretes, hogy 1956 után ismét mintegy 200 ezer magyar, köztük nagyon sok fiatal hagyta el az országot. Az 1980-s évek második felében főleg erdélyi magyarok érkeztek az országba, azóta pedig a Délvidékről és Kárpátaljáról is. Az egész kérdéskörnek különös jelentőséget ad az Ázsiából és Afrikából Európa felé irányuló, néhány éve érzékelhető tömeges méretű migráció, amely korunk egyik legnagyobb kihívása. A folyóirat márciusi lapszámában, a Magyar migránsok, magyar emigránsok (18–20. század) cím mentén ezeket a folyamatokat kívánják áttekinteni és bemutatni a 18. századtól napjainkig.

A tartalomból: Kalmár János: Az oszmán fennhatóság hatása Magyarország 16–18. századi a népesedési viszonyaira; Tóth Ferenc: „Mennyi bizonytalanságnak kiszolgáltatva bolyong az ember a földön…” A Rákóczi-emigráció és történelmi jelentősége; Csorba László: Kossuth-emigráció (1849–1867); Gyáni Gábor: A nagy exodus; Pritz Pál:  Gróf Károlyi Mihály és Jászi Oszkár emigrációja; Frank Tibor: „Szoros kapcsolatban”: Szilárd Leó és Albert Einstein; Nyári Gábor: A 45-ös emigráció első évei; Lénárt András: Amikor minden összejött – az 1956-os magyar migránsok fogadtatása; Vörös Klára: Erdélyi magyar áttelepült értelmiségiek identitásválságának elemzése.

A szerkesztőség közlése nyomán

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.