Kedden a helyi hírekben két helyen is olvashattak arról a székelyudvarhelyiek, hogy a szerdára összehívott városi tanácsülés egyik javasolt napirendi pontja a helyi választott személyeknek (polgármester, alpolgármester, helyi önkormányzati képviselők) adható igazolvánnyal és jelvénnyel kapcsolatos. Egyik újságíró meg is jegyezte erről: „gyakorlati haszna nem sok, azt kézbesítés után tulajdonképpen eltehetik a fiókba, vagy megőrizhetik emlékbe”. Akkor mégis mire jó?

Gyermekkorunkból ismerős banditás-cowboyos filmek seriffjelvényére emlékeztet ez a mandátumot, illetve funkciót „alátámasztó” jelvény és igazolvány. Újságírói értesülés szerint ezek kinézeteléről a napokban döntött a kormány. Dolgoznak odafent, mondhatnánk, a kórházak és a tűzoltóságok gondjai mellett kormányunknak erre is volt ideje. Szerencsére?! Anélkül miért foglalkoznának Székelyudvarhelyen is ezekkel az igazolványokkal, és jelvényekkel, ha azt sem tudták, miként néznének azok ki. Most már egy gonddal kevesebb, kormányunknak köszönhetően.

Azt azonban nem értem, mi a gyakorlati haszna egy-egy ilyen igazolványnak meg jelvénynek. Ha csak nem terveznek helyi seriffes filmet forgatni. Mert ahhoz aztán igazán szükség van erre meg ezekre a jelvényekre. Különben a néző honnan sejthetné, hogy valamelyik képkockán felbukkanó személy éppen önkormányzati képviselő? Régebb is volt gondja a hatalomnak arra, hogy képviselőit megkülönböztesse a közembertől, gondoljunk csak a legáltalánosabbnak tűnő példára, a rómaiak tógájára: a római polgár kötelező viselete volt, hogy a rabszolgától könnyebben megkülönböztethető legyen, és több fajtája volt, különböző alkalmakra.

Viszont az önkormányzati képviselő akkor, amikor választott személyként tevékenykedik, például a szerdai tanácsülésen, nem vegyül el a város több ezer polgárával, vagyis nem kell igazolvánnyal és jelvénnyel bizonyítania ilyen esetekben, hogy milyen minőségben lépik be a tanácsterembe. Mégis ez az országos gondosság arra vall, hogy kell ezeknek az embereknek a pozitív megkülönböztetés. Akkor is, ha nem tudható, mikor és hol válhat hasznára. Az áruházban egy ilyen jelvény vagy igazolvány nem jogosítja fel tulajdonosát, hogy ne álljon sorba, hanem előnyt élvezzen a vásárláskor. A piacon vajon a murkot, almát olcsóbban adja az árus annak, aki felmutatja ezt az igazolványt, ruháján megvillantja ezt a jelvényt? Majd megválik.

Tehát úgy néz ki, van egy lehetőség arra, hogy bizonyos személyek igazolják, bizonyíthassák: ők a közért dolgoznak. Helyes, mondhatjuk. De e nélkül nem ugyanannyit érnek ők a választópolgár szemében? Vajon?

Különben az igazolvány a néven és a tisztségen kívül tartalmazza az illető személyi számát is. Ez most nem számít bizalmas információnak, nem sérti, az érvényben lévő törvények alapján, a személyi jogot? Nem, mert a kormány döntött erről, és ők úgyis jobban tudják. Az csak szépséghiba, hogy érvényes idei költségvetés, vagyis anyagi forrás nélkül nem lehet még elkészíttetni.

Ahogy hamis negatív vírustesztet már lehet vásárolni, úgy nemsokára – önkormányzati anyagi forrás ide vagy oda – várhatóan az ilyen igazolványok és jelvények is megjelennek a (fekete)piacon. Bizonyos személyek alig várják, hogy Udvarhelyen az önkormányzat holnap döntsön erről, lehet hozzáfogni a készítéshez, pardon: a gyártáshoz.

P. Buzogány Árpád