SZÁZ ÉVES A SZÉKELY HIMNUSZ – MEGEMLÉKEZÉS CSANÁDY GYÖRGY SÍRJÁNÁL

A székelyudvarhelyi belvárosi református temetőben a Székely Himnusz költője sírjánál tartottak megemlékezést. Immár tizenegyedik esztendeje vált hagyománnyá, hogy Csanády György (1895-1952) születése napján szerveznek emlékünnepséget a székely anyaváros vezetői és civil szervezeteinek képviselői és magánszemélyek.

Az idei megemlékezés különlegessége, hogy száz éve, a trianoni döntést követő esztendőben született Székely Himnuszunk – annak szövege és dallama is – , amely azóta, a tiltások és elhallgattatás dacára kísér minket, és a Nemzeti Himnusz mellett vált közösségi imává. Nemcsak a Székelyföldön, hanem a teljes magyar glóbuszon ismerik, és különleges ünnepi alkalmakkor éneklik is nemzettársaink.

“Az a legjobb, ha velünk együtt, ha közösen hangzik fel a magyar ajkakról” – hangsúlyozta Berecki Orbán Zsolt, a szombatfalvi gyülekezet református lelkésze, az eseményt bevezető ünnepi áhítatában. “Megfogyatkoztak ugyan a közösségi alkalmak a koronavírus kezdete óta, de bízzunk benne, hogy túléljük, és lesznek nagyszerű együttlétek, amikor nyilvánosan és nagyobb tömegben, sokakkal együtt énekelhetjük tereinken” – reménykedett Bíró Edit is, aki szervezőként, az Erdélyi Nemzeti Tanács helyi szervezetének képviseletében szólt a megjelentekhez.

Elmondta többet között, hogy a székelyudvarhelyiek jól ápolják a himnusz-költő emlékét, szülőházán emléktábla van, tavaly, születésének 125. évfordulóján kiállítással emlékeztek meg róla a Haáz Rezső Múzeumban, már utca viseli Csanády György nevét, de azt is reméli, hogy a Templom utca végében, mihelyt lezárul a városrendezési folyamat, lesz arra lehetőség, hogy egy ott létrejövő kis teret nevezzenek el a Székely Himnusz költőjéről.

Lőrincz József író, költő, nyugalmazott magyartanár beszédében röviden felvázolta a Székely Himnusz történetét, majd azzal a gondolattal zárta felszólalását, hogy reméli, a himnuszunk túlél minket, és a jövő generációk is ünnepi lélekkel szólaltatják meg. “Mert akkor is énekeltük, amikor büntetés járt érte. Sőt, az sem úszta meg, aki hallgatta.” Azt is felidézte, hogy örök emlékként maradt meg, ott visszhangzik a lelkében az a pillanat, amikor a rendszerváltás utáni első szabad március 15-én – oly hosszú idő után – sok-sok ezer székely honfitársával együtt énekelhették büntetlenül a Patkóban, a mai Márton Áron téren… A továbbiakban Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere szólt az egybegyűltekhez, Gajewszki Klára verset mondott.

A város kulturális intézményeinek vezetői, a Történelmi Vitézi Rend és a Balázs Ferenc Vegyeskar megjelent tagjai, valamint tisztelők helyezték el koszorúikat és virágaikat a Csanády-sírkertnél. A Székely Himnusz közös éneklésével zárult a rendezvény.

A szerző felvételei

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.