FÖLÖSLEGES SZAVAK – PORHINTÉS MEG A LÉNYEG KÖZÖTT

Boldog-boldogtalan a közalkalmazottak bérét osztja. Na nem szó szerint, hanem csupán szóban. Hogy milyen sokat keresnek. Hogy mennyi sok a bruttó bérük. Sokan talán egyáltalán nem szereztek tudomást még arról, hogy az úgynevezett állami fizetések, vagyis a közalkalmazotti bérek átlag 42,5 százalékát az állam visszakanyarítja saját maga zsebébe, kisebb részét jövedelmi adó, nagyobb részét társadalom- és egészségbiztosítás címen. Utóbbi összegeket „természetesen” az érintettek megkérdezése nélkül, vagyis kötelező érvénnyel.

Mert ha az alkalmazottakat megkérdeznék, hogy be akarja-e fizetni, valószínűleg a többség nemmel felelne, ugyanis semmi biztosítéka nincsen annak, hogy 20 vagy 30 év után lesz még annyi munkaképes dolgozó ebben az országban, aki befizet majd annyi ilyen adót, amiből ki lehet fizetni az akkor nyugdíjra jogosultak havi járandóságát. Különben a hazai sajtóban már több évvel ezelőtt lehetett olvasni, hogy az 1968 után születetteknek már nem lesz, amiből nyugdíjat adni ebben az országban.

Na persze nálunk mindig van elég „szakember” és főleg hozzászóló, abban hiány nincsen. Bezzeg amikor a közalkalmazottak 25 százalékos fizetéslevonását megszavazta a hazai törvényhozás, pár éve, ugyanezek a „szakemberek” és hozzászólók nem nyilvánították hősöknek a közalkalmazottakat, akik saját fizetésük egy részéből tartották el akkor ezt az országot. Az akkor kevésnek számító bérük negyedét ugyanis megkérdezésük nélkül vették el tőlük, egyáltalán nem volt ez önkéntes felajánlás a haza oltárán, mint nagy szűkségekben máshol néha megtörtént.

Azt sem felejtettem el, hogy ugyanazok a szenátorok és képviselők, akik akkor ezt törvényhozókként megszavazták, bezzeg a saját fizetésük negyedét egyáltalán nem ajánlották fel a haza feneketlennek tűnő pénzes zsákjának végleges megfoldozása ügyében…

Fotó: Pexels

A tanügyben dolgozók meg az egészségügyiek is szálka lettek a többség szemében jobbacska fizetésük miatt. Az egészségügy háromnegyed éve, a vírus miatt, kevesebb fricskát kap ilyen esetben. De ha azt is felemlegetjük, hogy volt olyan év, amikor az egyik Hargita megyei egészségügyi iskola végzettjei közül senki nem maradt itthon, hanem mind külföldre mentek az akkori, nagyon alacsony hazai bérek miatt, talán érthetőbb, hogy miért voltak kénytelenek emelni a fizetéseket.

Minden ilyen olcsó és hatásvadász észosztás, sárdobálás kezdetén jó lenne fölemlegetni a következőket: amióta az EU tagja a mi országunk, azóta adós a mindenkori kormány annak az ígéretnek a beváltásával, hogy 2012-re (nem elírás!) ebben az országban uniós szintű bérek lesznek.

Azt ugyan tudjuk, hogy az üzemanyag, a gáz, villamos energia meg a hús, kenyér ára régóta uniós szintű, és ezt olyan átlátszó módon változtatták meg akkor, hogy az üzemanyag árát kettőről négy lejre drágították! Hol van az akkor igazságtalanul beszedett lejecskék haszna? Sehol, mert bármennyire igyekszem is észrevenni, még nem járt az igyekezet semmi eredménnyel.

Aki szakképzettként, felsőfokú végzettséggel lett közalkalmazott, sajnos semmit nem tehet az ellen, hogy az ő 6-700 eurós fizetéséhez képest egy-két országgal tovább ugyanazért a munkáért többszörösét keresi meg más. De nem is ezzel van a baj, sőt ezzel egyáltalán nincsen baj, hogy máshol jól megfizetik, inkább azt kellene észrevenni, hogy itt milyen kevés a fizetési besorolás, a „rács” szerint adható pénz. És persze hónapról hónapra kevesebbet ér a lejecske. A most itt olyan nagyon irigyelt közalkalmazotti béreket átszámolva nyugatibb államokban a gyengén fizetett segédmunkás is több pénzt vághat zsebre munkájáért.

Fotó: Vitaly Nevar/TASS/Mediafax

A magánszférában dolgozók nagyobb része régóta tudja, hogy a közös egyezkedésen alapuló bérmegállapítás csupán a törvényekben előírt lehetőség, a tapasztalat mást mutat: vagy elvállal valaki egy munkát a kínált kis fizetésért, vagy a munkaadó megvárja, amíg jön egy következő érdeklődő, aki úgyis elvállalja, más lehetőség híján. Talán már a kilencvenes években észrevehettük, hogy a magánvállalkozók mintha kartellt alapítottak volna: akkoriban hét és kilenc millió között változott a bér, lett légyen valaki betanított munkás vagy bolti eladó. Az a kevés vállalkozó, aki jobban megfizette alkalmazottait, kivételnek számított.

A többség azt mondaná valószínűleg: nem kell elmenni dolgozni kevés pénzért. Vagy: nem irigyelni kell a közalkalmazottakat, hanem beállni közéjük.

Én úgy látom, a bérek körüli porkavarás egészen eltakarja a lényeget. Nem attól kellene okos és ügyes legyen egy miniszter, hogy a bérek befagyasztása által spóroljon meg pénzt, mint a talpraesett háziasszony, hanem azt kellene nézni, hogy az évről évre „beszedett” pénzekből, vagyis az államkassza bevételi forrásaiból miként élne jobban minden állampolgár ebben az országban? Mert nem ez kellene a célja legyen minden államnak?
Ehhez persze nem elég annyit tenni, hogy valakiktől valamit elveszünk.

Megjósolom, mert eléggé átlátszó a dolog: a következő választási év előtt majd ismét nagyokat ígérnek a közalkalmazottaknak, hiszen sok százezer szavazatot „termelnek”, vagyis jelentenek a mindenkori hatalom számára.

Ugye milyen egyszerű különbséget tenni a porhintés meg a lényeg között?

Címkép: HVG

P. Buzogány Árpád

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.