IN MEMORIAM GÉCZY GÁBOR (1963-2021)

Áldott jó ember volt. Az volt a küldetése, hogy tanítsa, megváltsa nemzetét. Valamiért túl korán visszahívták őt az Égi Világba, pedig még lett volna dolga itt elég. De a magokat elhintette, s amelyik jó talajba hullott ki is fog csírázni, szárba szökken és bő termést hoz. Ezáltal továbbviszik a tudást, és ezt a magvető is tudja. Ha majd látja odafentről az általa hátrahagyott fénylánc erősödését, tudni fogja, hogy földi léte nem volt hiábavaló.

Géczy Gábor fizikus Csengeren született, Szabolcs Szatmár megyében, de iskoláit már a fővárosban végezte. Első egyetemi oklevelét a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-fizika szakán szerezte 1989-ben. Egyetemi tanulmányai alatt és után a debreceni Atommagkutató Intézetben geofizikai rádioaktivitás kutatásokat végzett, melynek kapcsán két alkalommal az Országos Tudományos Diákköri Konferencia keretében 1991-ben és 1993-ban első díjban részesült.

Kutatási eredményeit hazai és külföldi szaklapokban tette közzé. Akadémiai Doktori Ösztöndíjat nyert az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természetföldrajz Tanszékére (1990). Itt a természetben előforduló önhasonló alakzatokat (fraktálok) vizsgálta. Ez vezetett arra, hogy felfigyeljen bizonyos – a természet minden szintjén felbukkanó – alapformákra. Meglepetésére ezeket az univerzális formákat alapmotívumként megtalálta az ősi kultúrák ábrázoló művészetében és a magyar népművészetben is.

Mindenütt azt tapasztalta, hogy a táj és a tájban élő ember harmonikus kapcsolatának megbomlása miatt sivatagosodtak el ezek a területek. Az ösztöndíj alatt elvégezte az ELTE számítástechnika szakát. Mivel a kutatások során nyert tapasztalatai gyökeresen ellentmondtak a hivatalos tudomány állításainak, és nem látott esélyt arra, hogy a nézeteit belátható időn belül befogadják, 1995-ben megvált az ELTÉ-n levő állásától és saját céget alapított. Ezt követően a kutatásait maga finanszírozta.

A parajelenségek vizsgálata kapcsán kezdett a természettudomány által nem kutatott energiákkal, majd a gyógyítással foglalkozni. Először keleti gyógymódokat tanult, majd a saját gyógyító hagyományunkat, a magyar népi gyógyászatot. 2002-ben szervezte meg az első gyógyító tábort Gyimesben, s azóta irányította a magyar gyógyító hagyaték gyűjtését és rendszerezését. 2008-ban a Természetes Gyógymódok Egyeteme keretein belül kezdték el a Magyar Népi Gyógyászat oktatását. Az általa irányított akkreditált képzéseken több száz felnőtt végzett, köztük sok orvos és egészségügyi dolgozó. Laza kapcsolata az ELTE Természetföldrajz Tanszékével haláláig fennmaradt, az utóbbi években óraadó tanárként speciálkollégiumot tartott a hallgatóknak „Szakrális földrajz” címen.

Géczy Gábor érezte, látta és hirdette, hogy az a fajta fogyasztói civilizáció, amelyben élünk, hamarosan össze fog omlani. Elsődleges céljának tekintette, hogy a katasztrófa előtt minél több ember függetleníthesse magát a nagy ellátó rendszerektől (gáz-, víz-, villany-hálózatok, nagyüzemi mezőgazdaság és élelmiszeripar, egészségügy stb.), esélyt adva magának és a családjának a túlélésre. Számos elgondolkodtató előadást tartott a népi gyógyászat, önellátás, közösségszervezés témákban. Nemcsak beszélt a természethez való visszatérés és az önellátás szükségességéről, hanem példát is mutatott azzal, hogy 1997-ben barátaival megalapította a MAG csoportot, aminek jelentése a Mintaként Alkalmazott Gondviselés. 2006 nyarán közösségi együttműködés eredményeként kezdett épülni a pest megyei Gomba és Monor közötti területen Magfalva, ahová Gábor a családjával ki is költözött. Ezzel gyakorlati és követendő példát mutatott mindazoknak, akik érdeklődéssel követték az előadásait.

Géczy Gábor Kárpát-hazában gondolkodott és cselekedett. Gyűjtötte a tudást a történelmi haza minden táján és hintette a magot, bármerre járt a nagyvilágban. Én egy csíkszentmihályi előadását hallottam élőben és ott tapasztaltam meg, hogy mennyire érdekli az embereket az amit mond, s mennyien szeretik. Sokan elfogadták, amiket mondott, de kevesen voltak azok, akik hatására meg is tudták változtatni az életmódjukat.

Bennünket 2019-ben keresett fel az úz-völgyi tanyánkon. Kíváncsi volt arra, hogy egy székelyföldi néprajzkutatónak miként sikerült otthagynia a várost és kialakítania egy jórészt önellátó havasi gazdálkodást. Jelenlétével, gondolataival megerősített minket abban, hogy jó az a keskeny út, amelyet választottunk. A kertünkben lévő kápolnában a közös ima után is tanított. Ránk hagyott egy rövid önerősítő imát, amit ő mindig akkor mondott, amikor lelkileg mélyponton volt. Kitárt karokkal az ég felé nézett és a következőket mondta háromszor egymás után: „Vagyok, aki vagyok, Géczy Gábor vagyok, Teremtő és Boldogasszony áldott fia vagyok…”

Gábor valóban áldott volt. Vízöntőként arra küldetve, hogy tanítsa, megváltsa nemzetét. Valamiért túl korán visszahívták őt, pedig még lett volna dolga elég. De a magokat elhintette, s amelyik jó talajba hullott ki is fog csírázni, majd szárba szökken és bő termést hoz. A magok mindig továbbviszik a tudást és ezt a magvető is tudja. Ha majd látja odafentről az általa hátrahagyott fénylánc erősödését, tudni fogja, hogy földi léte nem volt hiábavaló.

Drága Gábor! Nyugodjál békében!

Sepsiszéki Nagy Balázs

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.