CHARTA XXI. – SZTÁNA – KiMitTud (142.)

Falu a mai Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében, Kalotaszegen. A kalotaszegi Alszeg legkisebb települése. Románul: Stana. Bánffyhunyadtól 18 km-re északkeletre fekszik. Gépkocsival Zsobok felől, földúton közelíthető meg. A 14. századig Bihar, ezután 1920-ig, majd 1940 és 1944 között ismét Kolozs vármegyéhez tartozott. 1968-ban csatolták Szilágy megyéhez, elvágva hagyományos vonzásközpontjától, Bánffyhunyadtól.

Neve szláv személynévből származik, valószínűleg magyar névadással. Nincs köze az ‘esztena’ jelentésű román stână szóhoz. Történeti névalakjai: Zthara (1288), Eztana (1391), Eztha (1409), Ezthan (1440), Stana (1444). Az Esztána névváltozat még a 18. század folyamán is megjelent.

Sztána távlati képe – az EKE felvétele

A 13. és a 18. század között legfőbb birtokosa a Gyerőfi család volt. A 18. század folyamán más családok is szereztek benne részbirtokot. Magyar lakossága a 16. század óta református. Román lakóiról az első adat a 18. század elejéről való. Görögkatolikus parókiáját 1795-ben szervezték.

Sztána egykori görög katolikus temploma sz eredeti helyén- napjainkban a Kolozsvári Néprajzi Múzeum szabadtéri gyűjteményében található – Fotó: Denis Galloway (1926)

A két világháború között több kőbányát is nyitottak, 1926 és 1994 között pedig alabástromot termeltek ki.

1850-ben 444 lakójából 298 volt református magyar és 144 görögkatolikus román. 1900-ban 523 lakosa volt. 2002-ben 198 lakójából 136 magyar és 61 román nemzetiségű; 134 református és 58 ortodox vallású. Napjainkban 150 lakosa van, ebből 105 magyar.

Középkori templomának első ismert átépítése 1640-ben történt. 1836–1838 között bővítették, tornya 1876-ból való. A 18. század elején készített, 42 kazettából álló mennyezete, ami jelenleg a nyugati részen található, másodlagosan felrakva, részben átfestve, Gyalui Asztalos János alkotása. A 19. század eleji nagyobb átalakítás alkalmával készült a keleti rész 36 táblás kazettás mennyezete, itt a mester megpróbálta utánozni a korábbi mennyezet díszítéseit.

Református templombelső – az EKE felvétele

Ortodox (eredetileg görögkatolikus) temploma Kós Károly tervei szerint épült (1927).

A mai vasútállomástól 400 méterre nyugatra és a falutól három km-re található a falu régi vasútállomása. A vasút túloldalán, a vasúti munkások egykori barakkjai helyén 1900-tól alakult ki nyaralótelep, ahol főként módos kolozsvári polgárok építtettek villákat. A telep legjelentősebb épülete, egyben Sztána legismertebb építészeti emléke Kós Károly saját háza, az eredetileg hétvégi háznak szánt Varjúvár, melyet 1909-ben tervezett, 1910 őszén és telén épített, majd 1925-ben bővített. Efölött a Csiga-dombon építette az 1920-as években a Varjú-tanyát, amelyet alkotóhelyként használt. A kettő között áll a mai telep legnagyobb épülete, a Kós által tervezett Szentimrei-villa (1924–1925). 1944. október 16. és 20. között a kalotanádasiak módszeresen kifosztották a nyaralótelepet, ekkor pusztult el a Varjú-tanya is.

Kós Károly mellszobrát, Gergely Zoltán szobrászművész alkotását 2013. október 13-án avatták fel.

A kőbányák bezárása és a kollektív megszüntetése óta a földeket tulajdonosaik többsége nem vagy csak nagy nehézségekkel tudja megművelni. A legjelentősebb gazdasági üzem a nyereségesen működő juhászat. A fiatalok többsége már az 1960-as évek óta elvándorol, főként Kolozsvárra.

Fotó: EKE

1911-től nyaralótelepi házában töltötte a nyarakat, majd 1918 decemberében ideköltözött Budapestről és 1944-ig itt élt Kós Károly építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus, művelődésszervező.

A Szentimrei-villa felújított állapotában – ma a Riszeg-vendégház működik benne – Fotó: EKE

Itt született 1919. augusztus 31-én fia, Kós Károly néprajzkutató. 1925-től itt töltötte a nyarakat és 1937–1944-ben itt élt Szentimrei Jenő irodalomszervező, újságíró, költő, író.
1914-ben Kós vendége volt Móricz Zsigmond.

A falutól délre, a régi vasútállomás közelében a századfordulón előkelő villanegyed jött létre, számos szép, polgári villával. Ezek közül többet idősebb Kós Károly (1883-1977) építész, író, szerkesztő és politikus tervezett.

A Kékiringó-panzió egy felújított kúriában működik – a revitalizáció szép példája

A II. világháború erdélyi harcainak idején, 1944. októberében a szomszédos Kalotanádasd lakói szisztematikusan kifosztották az egész sztánai üdülőtelepet, így Kós Varjúvárát is. Ugyanekkor teljesen elpusztították a villa fölötti Csiga-hegyen szintén Kós által épített, Varjú-tanya nevű épületet, ahol a művész korábban rendszeresen dolgozott. A pusztítás elől Kós 1944-ben menekülni kényszerült Sztánáról és soha sem tért már ide vissza. Az épület Kós Károly jellegzetes, motívumait a népi építészetből kölcsönző építészi nyelvének megfogalmazódása. Földszintje vakolatlan, tört kő falazat, míg emeleti részei fából készültek. Összetett, több-kisebb épülettömegét fedő, meredek nyeregteteje, illetve jellegzetes, kerek alaprajzú, kúpos tornya zsindellyel fedett. Jellemző az épületre, hogy Kós minden apró részletet, így az egyedi nyílászárókat, azok kilincseit és zsanérjait is művészi ízléssel megtervezte.

Kós Károly (1930 k.)

A Varjúvár magánszemélyek tulajdonában van, leginkább csak kívülről látogatható.

Címképen: A Varjúvár – Fotó: Kastelyerdelyben.ro

Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia, Varak.hu, Kastelyerdelyben.hu, Ekekolozsvar.ro, Kekiringokuria.ro

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.