A 2020-AS ESZTENDŐRŐL

Mit mondjunk? Rendhagyó év volt, annyira, hogy még most is a hatása alatt nyögünk, bár egyre inkább úgy tűnik, hogy van esélyünk a szabadulásra. Talán túléljük a pandémiát és annak következményeit… Nézzük hát át, készítsünk leltárt az eltelt tizenkét hónapról. Hadd lássuk a számbavételkor a veszteséget, a kárt, és azt is, amit tulajdonképpen a kór hozott elő belőlünk.

Már a kezdetén érezni lehetett, hogy nagy a baj, de gondolni sem mertünk arra, hogy ekkora lesz. Tavaly a január-február azzal telt, hogy reménykedtünk, hátha megússzuk, hátha mi valami félreeső helynek számítunk, és ide nem jut el a vírus, amelynek kezdett neve lenni, és egyre inkább feltette a koronát arra a csődtömegre, amelyet úgy nevezünk, hogy posztindusztriális világ.

Egy idő után azt vettük észre, hogy nem csak úgy, nem gombnyomásra mennek a dolgok, hanem egyáltalán nem működik semmi, hogy törékenyek vagyunk és kiszolgáltatottak, s ráadásul a tehetetlen vezetés, amelyet magunk fölé állítottunk, hogy kordában tartson, ijedtében berekesztett az otthonainkba. Fenekestül fordult fel a világ. És leállt. Úgyhogy nagyjából március közepétől június közepéig tartott a karantén-állapot. Ezalatt igencsak sok dologról lemondtunk. És tanultunk is. Sokat. Bár nem tudjuk, hogy az elég volt-e?…

Furcsállottuk, hogy lehet munka, hit, kultúra és hagyományok nélkül élni, és azt is megtapasztalhattuk, hogy még a közösségi együttléteket is abba lehet hagyni egy ideig. Holott a munkát gyakran társakkal végeztük. A hitet is szervezett formában éltük meg ünnepeken és hétköznapokon egyaránt. A hagyomány is úgy működött, hogy bizonyos helyeken, bizonyos alkalmakkor többekkel együtt éltük át egy-egy pillanat nagyszerűségét. A közösségi élmények sorából kihullott a kultúra is…

Történelmi grafikon az amerikai és európai halálozási arányokról 1918-ban és 1919-ben, Egészségügyi és Orvosi Nemzeti Múzeum, Fegyveres Erők Patológiai Intézete, Washington, D.C.

Mondhatni társak által vált nagyszerűvé a perc, és maradt emlékezetes a tovasuhanó idő-szerelvény tovacsattogása után… Ám magunkra maradtunk a bajban. Kényszeredetten arra vártunk, hogy elvisz majd a mentő, álarcos gyógyítók próbálkoznak majd körülöttünk a lehetetlennel, hiszen sem tapasztalat a kórhoz, sem gyógyír, s majd maszkos-csuklyás alakok fognak rangrejtetten elkaparni a temetőkben, de úgy, hogy távozásunkat csak utólag említik…

Mindentől függetlenül igyekeztünk normálisan élni. Betagozódtunk a trendekbe. Tisztában voltunk azzal, hogy száz évvel ezelőtt a spanyolnátha grasszált, de volt egy még annál súlyosabb kór, amely Trianonból gyűrűzött szerteszét, és máiglan kínoz.

Csatlakoztunk a Charta XXI. KiMitTud kezdeményezéséhez, és januártól elkezdtük átvenni tőlük a rövid település-ismertetőket, illetve mi magunk is írtunk ilyeneket, hiszen az általuk javasolt kétszázas listát négyszázra növeltük, de menet közben ez is tovább, ötszázra terebélyesedett.

Abara községgel indítottunk

Márciustól a Hargita Népe című napilap is befogadta, közölni kezdete a sorozat darabjait. A hagyományos papíralapú újságban összesen 390 település-ismertetőt publikáltunk, a magunk online felületein pedig 141-ig jutottunk el. Elhatároztuk, hogy itt 200-ig folytatjuk majd, és kitaláljuk annak a módját, hogyan hasznosíthatjuk a chartások Fogadj örökbe egy települést nevet viselő projektjét.

Egyébként a két portálunkon összesen 38768 aktivitást váltott ki ez a sorozat, ami azt jelzi, hogy átlagosan 275 látogató volt kíváncsi egy-egy település bemutatására. Nyilvánvaló, hogy voltak ennél jóval népszerűbb cikkek is, amelyek felkapottabb településekről szóltak, azok esetében – ha még a közösségi oldalakon történt megosztást is beleszámítjuk olykor az ezres látogatottságot is elértük. Ilyen példa Siklód, amelynek pillanatnyilag 150-nél kevesebb lakosa van, de az elszármazottakban igen erős a ragaszkodás – 1151 olvasás/ látogatás/ megosztás történt. Hasonlóan sikeres volt a Bánffyhunyadról szóló ismertetőnk, illetve Kisés Nagyszelmenc, a két országba szétszabdalt ikerfalu bemutatása is.

Cigodák – Foto: Afoldgomb.hu

Mivel a Hargita Népe portálja menet közben átalakításon esett át – és a régi archívum ma már nem hozzáférhető -, az ottani korábbi népszerűségi mutatókat nem látjuk, de az új portálon is érzékelhető, mérhető egyik-másik településismertető népszerűsége.

Február 19-én került sor a 2016 óta működő Élő Székelyföld-díj átadására. Ez alkalommal Bányász József és Tóth Árpád szarvasmarhatartó gazdák részesültek elismerésben.

A két díjazott: Bányász József és Tóth Árpád

Régi adósságot róttunk le Kolozsváron, ahová a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Lucian Năstasă-Kovács meghívására jutottunk el a Mi, székelyek és román barátaink című kötettel, amelynek magyar és román nyelvű változatát mutathattuk be a Bánffy-palota előadótermében.

A vesztegzár előtti utolsó pillanatokban, már a járvány árnyékában vettünk részt Gyepesben a március 15-i ünnepségeken, ahol még koszorúzást, szabadtéri megemlékezést tarthattak, sőt agapén vehettek részt a helyiek. Ezt követően egyéb nem volt csak halogatás, és az egyik leggyakrabban használt szó volt a médiában az ELMARAD.

Aztán elmaradt a Charta XXI. Nagyszebenbe tervezett konferenciája és még sok minden. Nagyjából az ünnepeink is elmaradtak, a húsvétot a pünkösdöt is legszűkebb családi környezetünkben élhettük át. Ami újdonság volt, megjelentek, úgymond egyeduralkodóvá váltak a virtuális térben tartott programok – koncertek, színházi előadások, sportesemények – illetve ami talán a legfájóbb, e leginkább közösségromboló volt, hogy templomainkban a falaknak és a kameráknak hirdették az igét. Elmaradt a szabadtéri szentmise Csíksomlyón, hiszen szó sem lehetett azokról a meghitt találkozókról, amikor a félmilliós nagyságrendű tömegben lehetett ott jelen a nép, a Kárpát-medence különböző szegleteiből összesereglett magyarság. Elmaradt a becstelen trianoni döntés századik évfordulójára tervezett megemlékezés, amikor egyúttal tiltakozhattunk volna a szász gyökerű román államelnök megnyilvánulásai ellen, amelyekkel az erdélyi magyarságot illette. Elmaradt a Sóvidék Népviseletben IV. és a Homoród-mente Népviseletben VI. találkozó. Elmaradtak – nyilván – a ballagások. A diákok nehezen tudtak leérettségizni. Azok a gyermekek, akik elemi és általános iskolába járnak pedig ugyancsak megismerkedhettek az online oktatás szépségeivel, rájöhettek arra, hogyan lehet, illetve nem lehet gépek által tanulni…

Mivel a nyári hónapokban kissé fellazult a helyzet, a hatóságok azt sugallták, hogy csitult az első hullám – és a helyhatósági, illetve a parlamenti választásokra is készülni kellett -, itt-ott kisarjadt az élet. Emlékezetes volt az a pillanat, amikor elmentünk az atyhai Mária-Magdolna-búcsúra, fotókat készítettünk, beszámolót írtunk, és az illetékesek arra kértek, hogy ne tegyünk közzé olyan képeket, ahol népesebb tömeg látszik. Igyekeztünk ritkítani, levágni a népet, nehogy megbüntessék a plébániát, amiért nem tartotta be a rendelkezést, hogy csak száz fő alatti szabadtéri programok tarthatók.

Ft. Máthé Lóránd prédikált

A Bánja-e a székely? című riportsorozatunk nagy “fegyverténye”, hogy Zetelaka községben öt falukép-védelmi táblát helyeztünk ki, amelyek bizonyítják, hogy kezdeményezésünknek foganatja van, a települések vezetői és a vállalkozók hajlandók együttműködni abban, hogy tájba illő épületek tervezzenek és építsenek a hely lakói.

Ugyancsak kegyelmi pillanatban zajlott a Székelyföldi Könyves Napok nevet viselő kezdeményezésünk, amikor a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeummal együttműködve három napon át tarthattunk valóságos érdeklődők jelenlétében, szeptember 15. és 17. között előadással egybekötött könyvbemutatókat.

A Haáz Rezső Múzeum – Farkas Antal felvétele
Sashalmi-Fekete Tamás történész

P. Buzogány Árpád és Sebestyén Péter

Két éve elkezdett sorozatunk, a Bánja-e a székely? 2020-ban is folytatódott. Igaz, hogy kellő óvatossággal, kisebb-nagyobb szüneteket hagyva, de végül bejártuk Székelyvarság, Zetelaka, Fenyéd, Máréfalva és Szentegyháza községek településeit, összesen tizenkét riportban számoltunk be a meglátogatott helységek településképéről, annak változásairól is, és – természetesen – érintettük azokat a jelenségeket is, amelyek helyi szinteken a koronavírus-járvány következtében mutatkoztak. Terveink szerint ezt a munkát a Nyikó-mentén, a Sóvidéken, a Nagyküküllő- és a Gagy-mente településeinek bejárásával folytatnánk, fejeznénk be 2021-ben mintegy 12-14 részletben.

Régi ház Varságon(2018)
Egyre ritkább a hagyományos módszerekkel történő szénakészítés (2015)
Adott esetben a szépen átalakított középületek irányt mutathatnak
Falumúzeum és tájház

Októbertől bővítettük az általunk működtetett honlapok számát, az Eloszekelyfold.com és az Eszm.ro mellett üzembe helyeztük az Eloszekelyfold.ro domain-on regisztráltat is, amely egyfajta gyűjtőportál kíván lenni, összegez és archivál, illetve átirányítja az érdeklődőt a többi társult vagy baráti honlapra, amelyek az egyesületünk által érintett témákat közlik folyamatosan.

Statisztikánkról

A 2020-as éveben az Eszm.ro hanlapon 561 írást jelentettünk meg, amelyet 151.704 látogató keresett fel/ olvasott, összesen 187.263 alkalommal. Hogyha mindehhez hozzászámítjuk az új portál, az Eloszekelyfold.ro felületének 12.328 látogatóját november és december folyamán, akkor enyhe növekedést tapasztalhatunk a 2019-es szinthez képest.

A külön meg nem jelölt felvételeket a szerző készítette

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.