Bevallom – bár tudom, hogy egy szerkesztőnek és költőnek ilyet nem illő mondani –, a kortárs regények és rövidprózák zöme egyszerűen nem tud lekötni, mondjuk ki kereken: untat. Álomfakasztónak használom őket nyugtalanabb nappalok után, amikor nehezen alszom el.
Persze akadnak kegyelmi pillanatok, amikor az önsajnálkozó monológok, párbeszédet mellőző, negédes naplók, történetet negligáló, parttalan, öncélú mondatfolyamok és magyartalan szerkezetek dantei, sötétlő erdejében feltűnik egy jó novelláskötet, egy nagyszerű új kortárs regény. Ilyenkor megemelem a kalapom a szerző előtt. A jó prózához türelem, állhatatos munka kell, az istenadta tehetség, jó ötlet kevés. Mindez a költészetre is igaz, de ott nagyobb eséllyel tud az „őstehetség” egy-egy jó verset írni utómunka és szakmai tudás hiányában… Tovább
Varga Melinda
Az Irodalmi Jelen decemberi száma decemberi száma Szőcs Géza emléke előtt tiszteleg.
