CHARTA XXI. – FEHÉREGYHÁZA – KiMitTud (138.)

Falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében. Fehéregyháza község központja. Románul Albești, 1924-ig Ferihaz, helyi ejtés szerint Feriaz, németül Weißkirch bei Schäßburg. Segesvártól keletre, vele majdnem összeépülve, a Nagy-Küküllő bal partján fekszik. Kezdetben Fehér, majd Felsőfehér vármegyéhez, 1876-tól Nagy-Küküllő vármegye Segesvári járásához tartozott. 1906-ban kisközségből nagyközséggé alakult.

Első írásos említései: Albae Ecclesie (1231), Feyereghaz (1315), Wyskyrch (1432). Az Árpád-korban a mai falutól három kilométerre délre, egy hegy tetején egy földvár épült. 1270 körül székely lakosságát szászok váltották fel. 1449-ben kőből épült nemesi udvarházát említették. A 14. században ferences kolostora is volt, melyben 1535-ben 19 szerzetes élt. Ugyanekkor apácakolostor is tartozott hozzá. 1553-ban a falu új földesurával, a Haller családdal együtt protestánssá lett és 1556-ban a kolostort lebontották. A 16. század második felében a háborúkban és a pestisjárványokban szász lakossága elpusztult. 1603-ban itt táboroztak Székely Mózes hadai. 1610-ben Haller István katolikus hitre tért. Ő telepítette újra a falut román jobbágyokkal. 1704-ben várkastélyát a császáriak átadták a kurucoknak.

A görögkeleti templom 1985-ben épült – Fotó: Wikiwand.com

1715-ben 57 jobbágy, 13 zsellér és 7 cigány családfőt számoltak össze, a parasztok 178 juhot, 98 ökröt és 97 tehenet birtokoltak. 1762-ben hat unitus családot vettek számba pappal, és ugyanakkor 102 ortodox családot templommal, de pap nélkül. 1720 és 1780 között a református parókia üresen állt. 1801-ben református egyháza egyesült a sárpatakival, hogy közösen eltarthassanak egy lelkészt.

1835-ben Haller János és Kleisch Zsuzsanna esküvőjük előtt közösen áttértek református hitre, és az egyház így ezután indult ismét növekedésnek. 1820-ban a Czirakyana Conscriptio 113 román nevű jobbágycsaládot írt össze. 1848 októberében román lakói feldúlták a Haller-kastélyt és felgyújtották a templomot, majd a férfiak mindannyian csatlakoztak a közeli erdőkben táborozó, Vasile Moldovan vezette légióhoz. Október 27-én bosszúból a székely népfölkelők gyújtották fel a falut, Haller Ferenc október és április között 22 parasztot végeztetett ki.

A református templom – Fotó: Wikiwand.com

1849. július 31-én itt állt fel Bem József főserege. A segesvári csata délelőtt 11-kor indult magyar ágyúzással. A Livadia határrészben a magyarok visszaszorították az orosz gyalogságot, azonban azok erősítést kaptak, és az Ördög-patak völgyében több órás szuronyharc bontakozott ki. Egyes beszámolók szerint Petőfi Sándort menekülés közben a Héjjasfalva felé vezető úton, az Ispánkút közelében szúrták le.

1890-re a Haller-birtok csődbe ment. 1892-ben a Siebenbürger Vereinbank 1380 holdat megvásárolt a birtokból, és szász, illetve Zsombolya környéki sváb családokat telepített le rá. 1893-ban belviszály következtében a svábok, 1899–1900-ban az áradások miatt aztán a szászok is elköltöztek. A bank azonban újabb telepítési akcióba kezdett és 1899-ben 28 szász családot költöztetett be Küküllőmagyarósról, Cikmántorról, Szénaverősről, Fületelkéről és Hétúrról a falu Héjjasfalva felé eső végébe. A Haller-birtok másik darabját az állam vásárolta meg és 1903–1905-ben nyolc mátisfalvi, nyolc székelyszenterzsébeti, öt agyagfalvi, öt kisújfalvi (Esztergom vármegye), négy etédi, két héjjasfalvi és egy kézdialbisi református magyar családot telepített le rá. 1910-ben ismét önállósult református egyháza. A magyar lakosságú Telep a falu déli részén, a vasút túloldalán alakult ki.

A fehéregyházi csata ötvenedik évfordulóján, 1899. július 31-én zajlott le az első, hagyományteremtő Petőfi-ünnepség, tízezer résztvevővel. 1899 és 1913 között azon erdélyi falvak közé tartozott, ahonnan a legtöbben vándoroltak ki Amerikába.
1930-tól evangélikus iskola, a szocializmus alatt német óvoda működött. 1945-ben 39 szász férfit vittek kényszermunkára a Szovjetunióba. Az 1970-es–1980-as években szász lakossága kivándorolt Németországba. Az első falutalálkozójukat 1983-ban rendezték a Nürnberg melletti Herpesdorfban. Az 1990-es évek közepén több száz, Segesváron kilakoltatott cigány települt le a falu szélén.

1850-ben 976 lakosából 683 volt román, 231 cigány és 62 magyar nemzetiségű; 914 ortodox és 61 református vallású. 1900-ban 1868 lakosából 1190 volt román, 248 magyar, 246 cigány és 184 német anyanyelvű; 1421 ortodox, 189 református, 165 evangélikus, 51 római katolikus, 19 unitárius és 18 görögkatolikus vallású. 2002-ben Fehéregyházi völggyel, Határpatakkal és Sárpataki völggyel együtt 3525 lakosa volt, közülük 2539 román, 726 magyar és 250 cigány nemzetiségű; 2688 ortodox, 506 református, 145 római katolikus, 75 unitárius és 41 adventista vallású. Napjainkban 3546 lakosa van, ebből 685 magyar.

A fehéregyházi emlékoszlop felavatási ünnepélye. – Dunky fivérek fényképe után.

A Petőfi-emlékmű az Ispánkútnál, a költő feltételezett elestének helyén, közvetlenül az országút mellett áll. 1969-ben állították föl, Hunyadi László alkotása.

Az Ispán-kút

A 2000-ben felújított kis Petőfi-múzeumot Haller Louise grófnő alapította. 1916-ban Petőfi-ereklyéit elmenekítették a román hadsereg elől. 1918-ban a múzeumot megszüntették, 1940 és 1944 között az ünneplést is tiltották. 1945. július 29-én nagy ünnepségek csúcspontjaként nyitották meg ismét. Ezután az évenkénti hivatalos ünnepségek hagyománya csak 1987-ben szakadt meg, amikor ismét betiltották a megemlékezést. 1998-ban a múzeum gondozását a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vette át. Kertjében Petőfi és Bem újabban fölállított szobra áll.

Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin (1808-1849)

A falu szélén, az országúttól 3 km-re délre, egy kis dombon áll a csatában elesett honvédek turulmadaras obeliszkje, valószínűleg a költő is alatta nyugszik. A tömegsír helyét Haller Ferenc 1867-ben bekerítette és ő ültetett köré hársfákat. Az emlékművet 1887–1888-ban Alpár Ignác, a tetején lévő turult 1897-ben Köllő Miklós készítette. A csata színhelyét 1900-ban a magyar állam vásárolta meg nyilvános árverésen Haller Louise-tól.
A segesvári határban, az erdőszélen áll a csatában elesett Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin orosz vezérőrnagy fekvő oroszlános síremléke.

Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia, Muvelodes.ro, Eloszekelyfold.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.