Hogyha van rossz és tudatosan ártó szándék, akkor a két ikerfalu egymástól történt szétvágása minden bizonnyal az. A bajok az első világháborút követően kezdődtek. Aztán jött a “kicsi magyar világ”, majd ismét az idegen uralom, amikor két különböző ország – Csehszlovákia és a Szovjetunió – osztozott ezen a két magyar többségű településen, majd 1991-et követően Szlovákia és Ukrajna. Mi összevontan, együtt emlegetjük a szét- vagy inkább történelmi keresztre feszített két települést. A mi magyar glóbuszunkon – jól tudjuk – , amíg élünk: összetartozunk. És talán azután is.
NAGYSZELMENC
Község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában. Szlovákul: Veľké Slemence. Nagykapostól 8 km-re délkeletre, az ukrajnai Kisszelmenctől 8 (!) méterre, az ukrán határ mellett fekszik. Ősi magyar falu, mely a Zemplén észak-keleti részét határoló fennsík peremén fekszik. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz.
A községet a 14. században említi először okirat: az 1332–1337-es pápai tizedjegyzék. A Szelmenc név eredete tisztázatlan, talán személynévből ered. 1427-ben szelmenci nemeseké. 1439-ben a Pike, 1444-ben a Nyárádi, 1478-tól a Szécsi család birtoka. 1538-ban 4, 1550-ben 12 adózó portája volt. 1555-ben a Csapy, Sós, Hosszúmezey és Viczmándy családok a birtokosai. 1567-ben 4 adózó portája volt. 1600-ban 34 házzal a Darkóczy család birtoka. 1696-ban 12 jobbágy és egy zsellér portája állt. 1720-ban 11 jobbágy, 2 zsellér és egy taksás háztartása volt. A 18. században a kincstáré, majd a 19. században a Balassa család uradalmához tartozott.
1910-ben Nagyszelmencen 844-en, túlnyomórészt magyarok laktak. 2001-ben 604 lakosából 586 magyar. 2011-ben 616 lakosából 529 magyar. Napjainkban 576 lakosa van.
1946-ban a község területét kettévágta az újonnan meghúzott csehszlovák-szovjet határ. A 800 lakosú Nagyszelmencet és a 300 lakosú Kisszelmenc területének egy részét Csehszlovákiához, míg Kisszelmencet – és területének nagyobbik felét – pedig a Szovjetunióhoz csatolták. A szovjet határőrök az új határon egyetlen nap leforgása alatt hat méter magas deszkapalánkot építettek. A deszkából épített fal azt is megakadályozta, hogy az egymástól elszakított testvérek, rokonok, ismerősök láthassák egymást. Később Kisszelmencnek Palágykomoróccal közös falusi tanácsa lett.
A település római katolikus temploma Kisszelmencen maradt, míg Nagyszelmencen található a görögkatolikus és a református templom. Nagyszelmenc ezért új római katolikus templomot épített, amit 2006 májusában szenteltek fel.
Zelei Miklós Kiskunhalason született 1948. november 8-án. A magyar– jugoszláv, a magyar–román határ közeli településeken nőtt föl: Magyarország társadalmi csapdáiban gyűjtve groteszk élet- és határhelyzetek tapasztalatait. Középiskolásként közölt hírlapi cikkeket is.
A 80-as évek közepétől szerzőtársával, Gazsó L. Ferenccel az oknyomozó újságírás visszahonosításáért dolgozott; 1985–90 között hat szociográfikus riportkönyvet publikáltak a Kádár-korszak felbomlásáról. A rendszerváltás éveiben groteszk látásmódja elmélyült. Színházi munkáiban a valóságfeltárásban szerzett tudása is érvényesül. Színdarabjainak alapvető eszköze a közép-európai fekete humor, amely egyszerre ríkat és kacagtat… (Nemzetiszinhaz.hu)
Zelei Miklós 1994. szeptember elején kezdte kutatni az ikerfalu kettévágásának történetét. Munkáját a határnyitást kérő emberi jogi követelések felpezsdülése kísérte. Több év kutatás után írta meg a „Szelmencek” történetét bemutató, A kettézárt falu című dokumentumregényét. (2000, 2017, 2018.) A könyv megjelenése után, 2004. április 21-én az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának kétszáz tagú Emberjogi Frakciója a Magyar Amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központjának kezdeményezésére meghallgatást tartott Washingtonban, a nagy- és kisszelmenci határátkelő megnyitásának ügyében, amelyen a könyv szerzője szakértőként vett részt. Zelei Miklós Szelmenc történetét Zoltán újratemetve című tragigroteszk színdarabjában is megörökítette.
A település két részét egészen 2005 augusztusáig szögesdrót választotta el. A kettévágott település ügyével, a megoldás elhúzódásával jelentések tucatjai foglalkoztak a nemzetközi médiában. Az itteni helyzet abszurditásáról dokumentumfilmet készített Jaroslav Vojtek szlovák rendező is, A határ (szlovákul Hranica) címmel. A 72 perces, 2001 és 2007 között forgatott alkotást a 13. Jihlavai Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon (2009) A legjobb közép-kelet-európai film díjjal jutalmazták.
A szögesdrót eltávolítását csak azután kezdték el az ukrán hatóságok, hogy a két kormány határátkelő létesítéséről állapodott meg. Az ukrán kormány 2005. november 22-i rendeletével elfogadta azt a nemzetközi megállapodást, amelynek alapján Ukrajna és Szlovákia államhatárán átkelő nyílik az ukrán, a szlovák és az európai gazdasági térségbeli polgárok számára.
A két elszakított település között 2005. december 23-án, nagy ünnepséggel nyitották meg az új határátkelőt, amely véget vetett a hatvanéves szétszakítottságnak. Az átkelőt gyalogosok és kerékpárosok vehetik igénybe. Szlovákia európai uniós csatlakozása miatt az ukrán oldalról továbbra is vízumot kell váltani a belépéshez.
A határátkelőt egy félbevágott székelykapu jelzi, melynek egyik fele Kis-, míg másik fele Nagyszelmenc oldalán áll, előbbin egy rövid verssel az „egyesülés” örömére: „ Egy Szelmencből lett a kettő, egyesítse a Teremtő/ Áldjon Isten békességgel, tartson egybe reménységgel/ Mi reményünk megmarad, összeforr mi szétszakadt/ Két Szelmencnek kapuszárnya, falvainkat egybezárja” – ez a felirat olvasható a kisszelmenci fél székelykapun, amelytől 20 méterre, a nagyszelmenci oldalon áll a másik fél kapu. Kisszelmenc és Nagyszelmenc határába azonos feliratú rovástábla került kihelyezésre 2012. december 22-én.
KISSZELMENC
Falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban. Közigazgatásilag a palágykomoróci falusi tanácshoz tartozikisszelmenc. Ukránul: Малі Селменці. Kisszelmenc Ungvártól 18 km-re délnyugatra található az ukrán-szlovák határ mellett. Szomszédos települések: innét 2 km-re északkeletre fekszik Palágykomoróc. Közvetlenül a határ túloldalán, immáron a szlovák oldalon, Nagyszelmenc.
Nevének első említése 1332-ből való, ám ekkor még nem tekinthető igazi településnek: majd csak a középkorban alakul faluvá. Többnyire egytelkes nemesek lakják, akik hadi szolgálataik ellenére mentesülnek az adófizetés terhe alól. 1566-ban a Tokaj alól visszavonuló tatár seregek a helységet felégetik, lakóinak egy részét elhurcolják. 1719-ben az egyik okmányban Kis-Szelmencznek írják. Ekkortájt bírnak itt részekkel a Gyulayak, a Csathók, a Balassák. Ez utóbbiaknak a 19. században nagy majorságuk volt itt.
A második világháború harcterein 9 kisszelmenci férfi hunyt el. 1944 őszén 21 férfit hurcoltak el a sztálinisták, közülük 19-en odahaltak.
Lakossága 1870-ben 236 fő, 1900-ban 246, 1910-ben 320, 1940-ben 322, 1944-ben 319, 1989-ben 230 lakosa volt, ebből magyar 218 fő, 2017-ben a 200 főből magyar 185 (92,5%).
Az itteni gazdák főként kalászos növények és burgonya termesztésével foglalkoznak, jószágot tartanak. A munkaképes lakosság egy része Ungvár iparvállalatainál helyezkedett el, néhányan Magyarországon vállaltak kőműves munkát. Az aprócska faluban élelmiszerüzlet, kávézó található.
Először a határt drasztikusan úgy húzták meg, hogy az egyik, Szelmenc közepén található házat elválasztották a kertjétől. A tervek szerint a határ az utca másik oldalán kettészelte volna a temetőt is. Azonban sikerült annyi módosítást elérni, hogy a végleges határvonalat a temetőt kikerülve jelöljék ki. Így aztán a szülők és hozzátartozók sírjára szánt virágcsokrok úgy kerülhettek a sírokra, hogy hogy a határ egyik oldaláról átdobták a másik oldalra. Amikor meghalt valaki Szelmencen, a túloldali rokonok, ismerősök kimentek a határvonalat jelző szögesdrót kerítésig és onnan hallgatták a temetési szertartást, majd végigkísérték a kerítés mellett a frissen ásott sír felé a halottat.
A határon mementónak szánt, félbevágott székelykapu felállításának ötlete a BURCS baráti társaságtól származik, akik közül Gilányi István Nagyszelmencen született. A két félbevágott székelykaput Bajusz Barnabás, Fuksz Sándor, Gilányi István és Kajla János készíttették el erdélyi fafaragókkal.
Címkép: Wikipédia
Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia, Paprikawelness.com.ua, Hranica.sk, Forrasfolyoirat.hu/0003/zelei.html, Femina.hu/utazas/szelmenc-ketteszakitott-magyar-falu, Magyarorszagom.hu/kettevagott-magyar-falu.html
Élő Székelyföld Munkacsoport
