A mai Maros és Hargita megye határán fekvő település közigazgatásilag Etédhez tartozik, de néprajzilag a Sóvidék része. Szovátától és Parajdtól légvonalban mintegy tíz kilométerre délnyugatra található. Makfalvánál letérve, Szolokmán át közelíthető meg, illetve a 135-ös megyei úton Székelykeresztúr, Etéd, Küsmöd irányából érkezhetünk ide. Székelykeresztúrtól 32, Makfalvától 16 kilométerre van.

A hagyomány szerint a tatárjárás idején keletkezett. Ősi helyei az Alfalu és a Murva voltak. A határában levő Nagykő nevű hegy nyugati aljában egykori település nyomai látszanak, a hagyomány szerint ez volt eredetileg a falu helye. Ettől délre a falu feletti Szőlőbérc élén római őrtorony nyomai vannak. A Városhelytől északnyugatra eső Klastrombércen a hagyomány szerint kolostor állott. Az 1661-es törökdúlás idején a lakosság a Dávidvára nevű helyre menekült, ahol a védművek nyomai láthatók. Ez az ősi védelmi hely a helyiek szerint a tatárjárás idején keletkezett.

A falu tengerszint feletti magassága 700-800 m, legmagasabb pontja a Siklódi-kő, amely 1025 méteren található. Épp elzártságának köszönhető, hogy épített öröksége viszonylag sértetlenül megmaradt, ami valamivel több mint háromszáz bennvalót jelent. Ez az örökség sokkal impozánsabb, mint a sokat emlegetett és felkapott Énlakáé. Itt, dacára annak, hogy nagyon lecsökkent, 150 fő alá a helyben élő lakosság, vannak élő néphagyományai.

Erős az elszármazottakban a helyhez való ragaszkodás, olyannyira, hogy a szépen karbantartott és felújított házakat idegenforgalmilag is hasznosítják, egyre inkább divatba jön a slow turism, illetve a kulcsosházként történő értékesítés, amely még a mostani pandémia idején is működtethető.

A címkép a szerző felvétele

Charta XXI./ Simó Márton – Wkipédia, Élő Székelyföld (archívum), Siklod.hu

Élő Székelyföld Munkacsoport