ÍRDALÁ.HU – MEGMOZGATTUK-E EURÓPÁT?

Úgy tűnik, hogy mégsem. Nem? Vagy nem eléggé? Érdeklődéssel figyelem, hogy a meghosszabbított időszakban vajon mennyire halad, s halad-e egyáltalán a nemzeti régiókért indított aláírásgyűjtés. Megvolt már korábban is az egymillió szignó, csak éppen az országszám hibádzott. Ez a második nekifutás azonban eléggé vérszegényre sikeredett. Bár úgy látom, hogy még most is – november 7-én hajnalban írom ezeket a sorokat – van esély arra, hogy hét országban elérjük a kitűzött kvótát.

Bármit tehettünk, bármennyit beszélhetünk az európai polgári kezdeményezésről, amely jogalkotási javaslatként végül törvénymódosításokra kényszerítené az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki kohéziós politikát a régiók egyenlősége érdekében és lépjen a regionális kultúrák fenntarthatóságáért, az eredmény eléggé szerény.

Betegek voltunk a tavasszal is, de az utóbbi hetekben ismét berekedtünk a vírus fogságába. Hiába állt a Székely Nemzeti Tanácsa kezdeményezése mellé jószerével minden történelmi egyház a Kárpát-medencében, minden kisebbségi ügyekért cselekvő magyar szervezet, s megannyi önkéntes, illetve számos baráti kisebbség képviselője az Európai Unió különböző országaiban, a nagy áttörés mégis elmaradt…

A koronavírusnak és a terrorizmusnak sokkal erősebb volt a marketingje. Az a kis mikroszkopikus izé erősen beakasztott nekünk. És a tájidegen alemberek is, akik a humanizmus trójai falovának bendőjében, vagy annak hátán migráltak közénk, s nemhogy csak ellenünk szóltak, és követelőztek, hanem elkezdték lemészárolni azokat, minket, akik kezet nyújtottunk feléjük és etettük, etetjük ma is őket. Olvasom, hogy a bécsi lövöldözőnek valami 813 eurós havi juttatása volt és szociális lakása, amelyhez a bécsi önkormányzat juttatta, segítendő a beilleszkedését. Én nem keresek ennyit. És a lakásom fenntartását fizetem. A bérem nagy részét megeszem. Nekem nem futná AK-47-esre. Nem engedhetem meg azt az aljasságot magamnak, hogy elkezdjem kibontani a házam oldalát, hogy télvíz idején kifödjem, vagy  léket vágjak a saját hajómra.

ÍRDALÁ.HU

Európa, legalábbis a nyugati és a középső része – a régebbi uniós fertály – úgy viselkedik, mintha hülye lenne. Annyira infantilis, annyira korlátolt, hogy helyettünk másokat ajnároz, azokat öleli a keblére, akikről tudja, hogy köpenyük alatt ott a skorpió-fullánk, s míg látszólag hálálkodnak, csípnek-szúrnak, de olyan alattomosan, hogy önnön életük árán is képesek magukkal rántani Európát bálványostól, pénzestől, kultúrástól, mert nekik ez az egész hóbelevanc semmi, értéktelen, bóvli és pogány.

Európa megvilágosodásának is jót tenne, ha átmenne a szűrőn ez az aláírásgyűjtés és segítené az eltunyult, alkonyt élő Nyugatot. Felrázná. Revitalizálná.

Feltételezem, hogy a határidő még egyszer meghosszabbítható, mert tőlünk független akadályok jelentek meg május óta ismét. Sikerülni fog. Európa érdeke megköveteli, hogy minket, itt, a kissé keletebbre, vagy a peremeken élőket, a belső száműzötteket, a negyedik világ polgáraként kezelt honosokat – akik nem viselkedünk skorpióként sem vadállatként – egyenlő félként befogadjon és jogainkban (meg)tartson. Mert más út nem létezik. Illetve igen. Ott a francia polgári forradalom jelmondata, amely vagy kétszázharminc éve foglalkoztatja, lázba hozza, vitára készteti a népeket: Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy halál! Vajon mi teljesült mindmáig ezek közül? Vajon minek van ezekben a percekben leginkább létjogosultsága? A korlátoltságba bele lehet dögleni, s nem is kell túl nagy fantázia hozzá, erőfeszítés sem – ami olykor némi nehézséget okot, akár fájdalmas is lehet -, csak elodázás és tunyaság.

Ebben a pillanatban – szombaton, hajnali 5:26-kor – 1.074.767 aláírója van a petíciónknak.  Spanyolország 61.83, Horvátország 86,64, Litvánia 88,96, Svédország 50,69, Szlovénia 33,18%-nál tart. Valóban van némi esély, hiszen Spanyolországot leszámítva eléggé alacsonyak a kvóták, csak pár ezer aláíró kellene.

FRISSÍTVE (1.)

A déli órákban – 13:45-öt mutat az óra – 1.077.344 aláírót láttunk.  Spanyolország 61.19, Horvátország 100,00, Litvánia 95,31, Svédország 50,98, Szlovénia 34,17%-nál áll. Elmondhatjuk, hogy öt ország megvan a hétből, de még nem dőlhetünk hátra.

Címkép: MTI/ Máthé Zoltán

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.