SZÁRHEGY – LEZAJLOTT A TIZENKETTEDIK ÍRÓTÁBOR

Igencsak rányomta a bélyegét a járványhelyzet a szombaton tartott írótalálkozóra, hiszen fokozott óvatosság mellett, maszkban, távolságtartással zajlottak annak munkálatai. Talán szerencsésebb helyzetben voltak azok, akik már péntek este érkeztek és szabadabb körülmények között előtte találkozhattak a közös vacsora alkalmával, mi azonban egyéb elfoglaltságok miatt csak némi késéssel érkeztük a helyszínre, a helyi művelődési ház kistermébe, hiszen a Lázár-kastély pillanatnyilag nem alkalmas hasonló rendezvények befogadására.

Lövétei Lázár László költő, a Székelyföld korábbi főszerkesztője

Mindenki álarcot öltött, így kellett pár perc, amíg körüljártunk a helyiségben, fotóztunk, és próbáltunk rájönni, hogy ki-kicsoda. Érdekes játék volt, s bizony nem sikerült mindenkit felismernünk. Markó Bélát – aki szemüveget nem viselt, de maszkkal takarta el az arcát – csak akkor sikerült azonosítani, amikor megszólalt.

Szót kért és kapott Markó Béla – A szerző felvételei

Azokról a folyóirat-kezdeményekről, generációs csoportosulásokról esett szó a több blokkban elhangzó előadásokban, amelyek az 1990-es évek elején jöttek létre – Kelet-Nyugat, Szempont, Éneklő Borz, Zabhegyező, Árnyékhatár, Serény Múmia és más orgánumok –, s amelyek körül olyan alkotók, szerkesztők bukkantak fel diákként, vagy friss diplomás értelmiségiként, akik a mai erdélyi irodalom derékhadát képezik.

Többen is hangoztatták, hogy talán arra is jobban oda kellett volna figyelni, hogy a megyei napilapok és az országos terjesztésű kiadványok – az egykor Romániai Magyar Szó, a Családi Tükör, az Erdélyi Figyelő, amelyek mára már megszűntek – milyen formában járultak hozzá az akkori friss irodalom népszerűsítéséhez. Az sem érdemtelen, hogy a megyei lapok is rendelkeztek/ rendelkeznek olyan kulturális mellékletekkel, hellyel-közzel még szombaton megjelenő lapszámokkal, amelyek bizony fontosak lehetnek a kutatók számára is, hiszen nagyban hozzájárultak egy-egy fontos mű népszerűsítéséhez, egy-egy alkotói arcél alakulásához és segítették a szerzők befogadtatását, népszerűsítését.

Szonda Szabolcs könyvtárosként és íróként követi figyelemmel a ma zajló folyamatokat

Talán új irodalomtörténeti kutatások, szakdolgozatok, doktori disszertációk segíthetik ennek a szegmensnek a betagozódását, az utólagos feltárást, és az értékelést, hiszen olykor hosszú folyamatokról, komoly szerkesztői hozzáállásról, olykor egész sorozatokról van szó. Illetve sokat tehetnek ebben a vonatkozásban a ma meglévő időszaki kiadványok is – derült ki a hozzászólásokból – a Székelyföld szerkesztősége fel is vállalta kapcsolódó dolgozatok, esszék, tanulmányok közlését; a jelenlevő munkatársak igyekeztek ösztönözni a kutatókat, az irodalomtörténészeket, hogy vegyenek részt, vállaljanak szerepet ebben a folyamatban.

Borcsa János irodalomtörténész

A rendezvény csúcspontjának számított a Csíki László-díj átadása. Idén Serestély Zalán irodalomtörténész részesült elismerésben a kortárs erdélyi irodalom kutatása és népszerűsítése terén végzett munkájáért – ezúttal e díj által méltatva költői munkásságát is – , Sánta Miriám költőnő pedig debüt-díjat vehetett át frissen megjelent kötetéért.

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.