KÖNYVES TÖRTÉNET A SZÉKELY ANYAVÁROSBAN – AZ ESEMÉNYSOR ZÁRÓNAPJA (4.) – VIDEÓVAL FRISSÍTVE!

A harmadik könyves napon Simó Márton regényét és Sebestyén Péter daloskönyvét vásárolhatta meg, vehette kézbe az érdeklődő közönség. Ez alkalommal is, akárcsak az előző két nap folyamán, kiderült, hogy a szétesett kulturális élet, a megváltozott, vagy inkább megszűnt szokások mellett, azok ellenében is lehet hasonló programokat szervezni. Hogy szükség van az író és az olvasó közötti kapcsolatok ily módon való fenntartására is.

Sátorlakó népség a múzeum udvarán – Simó Márton felvételei

Különösebben az sem zavarta meg az eseményt, hogy a város túlsó végén épp a polgármesteri székért pályázók vitája zajlott egy másik sátorban, és – ráadásul – párhuzamosan tartottak egy olyan könyvbemutatót is, amelynek akár a Haberstumpf-villa udvarán is helye lett volna, ha a szerző és a kiadó is úgy gondolja…

Az alkalmi “száztagú udvarhelyszéki zenekar” töredéke és Sebestyén Péter plébános

Komoly meglepetéssel szolgáltak az est színesítésére, hangulati tágítására érkezett muzsikusok, akik a felkérésre nagyon szűkszavúan válaszoltak; a szervezők nem lehettek biztosak benne, hogy kik és hányan jönnek. Így biztonsági megfontolásból több környéken élő előadót szólítottak meg – népi zenészeket, művészeket és zenepedagógusokat egyaránt – , akik békeidőben is használják, művelik azt a dal(lam)kincset, amelynek egy szegmensét Sebestyén Péter is felgyűjtötte a Kiskertebe rozmaringot ültettem… című kötetben. A meglepetést az jelentette, hogy igen szép számban jelentek meg. Már a nyitány során megfelelő hangulatot teremtettek. Gyorsan nevet is adtunk az ad hoc csapatnak: Dósa Béla prímás száztagú együttesének egy része…  

Lőrincz József – mondjuk így – egy rendhagyó magyaróra keretében beszélgetett a szerzővel. Azért csak ennyit, hogy ne éljenek vissza a közönség türelmével, illetve abból a megfontolásból, hogy maradjon türelem és figyelem az énekórára is, amelyet aztán Sebestyén Péter tartott, akit közben P. Buzogány Árpád faggatott a kötet keletkezésének körülményeiről, az itt szereplő nép- és műdalok előéletéről, történetéről, arról, hogy honnan hozza őket a marosvásárhelyi plébánosként szolgáló gyűjtő. Olyan kincs, amelyet családi örökségként vehetett át – tudtuk meg – , és tanult azokon a helyszíneken, ahol élt, illetve dolgozott az elmúlt évtizedekben.

Néhány zenész húzza a plébános úrnak, közben P. Buzogány Árpád hallgatja, aki – ha lenne nála száraz fa  – szívesen bekapcsolódna, de most megelégszik a prózai, a hallgatói szereppel… – A háttérben két “szolgálatból kivont”, de megőrzött mellszobor látható: Józsa Béla és Gróza Péter – nem kizárt, hogy történetükkel a későbbiekben még foglalkozunk, vagy bár egy fotó erejéig szembe fordítjuk őket… Érdekes felvétel készíthető…

Nem egy tudományos igénnyel feldolgozott és rendszerezett kötetről van szó, amely szakemberek, zenetudósok számára készült, hanem egy olyan hasznos daloskönyvről, amelyben azok az énekek találhatók – szöveggel és kottával – , amelyeket a Kárpát-medence bármely szegletében élő magyar ember ismerhet, használhat, gyakorolhat, s akár át is adhat a következő nemzedékeknek. Mindezek mellett azonban fellelhetők a csíki, történetesen az alcsíki, “oldalcsíki” darabok is, amelyeket gyermekkorában tanult a szüleitől, a nagyszüleitől, a közvetlen környezetében élő énekszerető és -gyakorló emberektől. Tehát hagyaték is. Figyelt arra, hogy a helyi szöveg- és dallamváltozatokat rögzítse, úgy adta át nekünk, ahogyan azt annak idején Csíkszépvízen és környékén fútták.

Az események rendszerezése, feldolgozása még nem történt meg teljesen. További frissítések, reflexiók, filmes/ hangképes beszámolók várhatók, illetve felvázoljuk majd hamarosan a folytatás lehetséges útjait is.

Élő Székelyföld Munkacsoport

FRISSÍTÉS (1.)

Tekintsék meg Farkas Antal felvételét!

I. rész

II. rész


SZERDAI VISSZHANG

Az Élő Székelyföld Egyesület könyves rendezvénysorozatának szerdai vendége Gidó Csaba és Sashalmi-Fekete Tamás történészek voltak. A Hargita Népe Kiadó gondozásában megjelent El a hontalanságba… című kötet, illetve a Székelyek a keleti végeken című kiadvány szerzőivel Simó Márton szervező beszélgetett.

Simó Márton és Sashalmi-Fekete Tamás – Farkas Antal felvétele

A szerda délutáni eseményen a történész az 1916-os román betörés láthatatlan következményeiről beszélt a szépszámú közönségnek, illetve az El a hontalanságba… című, a Hargita Népe Kiadó gondozásában megjelent kötet keletkezéséről, amelyet Pál János történésszel állítottak össze Márk Attila gyűjtéséből. Gidó Csaba elmondta, hogy Pál János sógora, Márk Attila árkosi kántortanító, aki orgonatörténettel is foglalkozik, rengeteg anyagot talált 1916-17-ből, mert egy akkori rendeletre leszerelték az orgonákat.

Amint elmondta, ő ugyan keveset, de foglalkozott már az első világháború történéseivel, 2014-ben például, az első világháború kirobbanásának évfordulóján a Patkóban Kápolnási Zsolttal szerveztek egy kiállítást a múzeum támogatásával, majd 2016-ban szintén Kápolnási Zsolt közreműködésével a román betörés kapcsán is született egy kiállítás.

– Márk Attila adta a forrásokat, de szükség volt egy előkutatásra, ezért Csíkszeredában, illetve különböző egyházi levéltárakban kezdtünk el kutatni, és összesen 45 udvarhelyszéki unitárius egyházközség anyaga van benne a kötetben arról, hogy mi történik ezen egyházközségek lelkészeivel, kántoraival, híveivel a román betörés időszakában, hová menekülnek, hogyan térnek haza, milyen károkat szenved a közösség. Vannak források, amelyek az unitárius püspöki levéltárból származnak, hogy a püspökség milyen rendeleteket ad ki és azoknak milyen hatása van a közösségre. Nem tudok hasonló munka megjelenéséről, ami egy vallási közösségnek a történetét nézné meg ebben a sorsfordító időszakban – fogalmazott a könyv kapcsán, majd hozzátette: Székelyföld számára az első világháború 1916-tól válik ténylegesen érezhetővé, példátlan, hogy mekkora tömegben menekül el Székelyföldtől a lakosság. Akik elmentek, azoknak a vagyona, háza közpréda volt, amelyben ludas volt a román hadsereg mellett az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege, vagy a segítségükre siető német hadsereg is, de az itthon maradottak is kifosztották szomszédjaik házait. A székely közösségek széthullásának kezdete 1916 – hangsúlyozta.

Vitézek a középkorból – a háttérben 21. századi tömbházak és autók – Farkas Antal felvétele

A délután második felében Sashalmi-Fekete Tamás, az Arany Griff Lovagrend vezetője Székelyek a keleti végeken című tanulmánykötetet hozta el bemutatásra. A könyv ötlete a tavalyi székelyderzsi várfesztiválkor fogant meg, amikor az ez alkalommal szervezett konferenciára Székelyföld jeles tudósait hívták meg, ugyanakkor magyarországi kutatókat is vendégül láttak, akik élen járnak az erdélyi kutatásokban. A kötet nagy része a székelyderzsi templomban lévő falképekről szól, kivesézik a falképek történetét, és így a derzsi közösség életébe, illetve a székely hitvilágba is bevezetnek bennünket, az utolsó két tanulmány pedig a kenyérmezei diadalról szól. Olyan témákat mutatnak be és fognak össze ebben a hiánypótló könyvben, ami még eddig nem jelent meg – mondotta Sashalmi-Fekete Tamás.

www.aranygriff.ro

Nagyálmos Ildikó/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.