Szombaton, a fesztivál második napján sem mondható el, hogy tolongott volna a közönség a Patkóban. A rendezvénysorozat átalakult amolyan ad hoc találkahellyé, ahol jól megférnek egymás mellett a kisgyermekes anyukák, az elszánt nyugdíjasok, akik részben az újdonságok végett, részben pedig nosztalgiázásból tűnnek fel a szalmabálákból kialakított “amfiteátrumban”.

Odette néni majdnem hajszálpontosan ott ül, ahol tavaly. Egyike a régi rajongóknak, hiszen fiatalasszonyként, néhai férjével, Csiszár Antallal végigizgulta, végigdolgozta a “hőskorban” tartott fesztiválokat, az “erdélyi Woodstock”emlékezetes koncertjeit, amikor valóban hatalmas tömegeket mozgatott meg és tartott lázban a Siculus Fesztivál.

Hermann Gusztáv Mihály történész, a BBTE oktatója előírásosan álcázza magát, de trikójáról és részben megmutatkozó jellegzetes vonásairól könnyen felismerhető. Ki tudja? Lehetséges, hogy egykor (könnyű)zenészi-énekesi álmokat is dédelgetett… Vagy csak “road”? Emlékeink szerint a hetvenes években, amikor még egyetemi hallgató volt, olyan afrofrizurát és pelyhező szakállat viselt, hogy simán azt gondolhatta a tájékozatlan, hogy tagja valamely kérészéletű bandának… Aztán annak rendje-módja szerint tartósan történész lett.

Fő a biztonság. A szervezők teszik a dolgukat, teljes mellszélességgel állják a helyüket. Milyen jó, hogy nem vagyunk lázasak. A zsűri tanakodik.

A “tömeg” pedig – a körülményekhez képest – jól érzi magát. Itt épp egy új alapítású marosvásárhelyi csapat “ősbemutatkozásának” örvendezhetünk. És itt-ott lányok is vannak. A sör hozott anyag. A büfé, a mai kocsma itt nem engedélyezett. Olyan intézmény, amelyen nem kell ma túllépni.

Címképen: Ede & the Barbers – versenyben. A szerző felvételei.

Simó Márton