Falu a mai Romániában Kolozs megyében, Kaloszegen. Hivatalos neve 1899-ig Vista, románul Viștea. Kolozsvártól 14 km-re északnyugatra, a Nádas-patak jobb partján fekszik. A trianoni békeszerződésig, valamint 1940–1944 között – újra magyar fennhatóság alatt – Kolozs vármegye Nádasmenti járásához tartozott.

Neve a szláv Visata személynévből ered (jelentése: kilátó, kilátóhely). Az ősi falu valóban a Kolozsvár és Bánffyhunyad közötti dombgerincen feküdt, ahonnan jó kilátás nyílt Kolozsvárra, Gyalura, Bánffyhunyad felé, illetve a hajdani Szolnok-Doboka megyére.

1229-ben Visata néven említik először. 1291-ben Vysta települést III. Endre több más községgel együtt kivette a világi bírák hatásköréből, és az erdélyi püspök alá rendelte. 1291-ben püspöki birtok volt, papja a Monoszló nemzetségből származó Péter volt, aki valószínűleg a falu Szent Péter tiszteletére szentelt templomát is építtette. 1542-ben Vistát – a gyalui vártartomány többi falvával együtt – a fejedelmi udvartartáshoz rendelték. 1666-tól a Bánffyak birtoka volt, 1760 után az Eszterháziaké lett.

1910-ben 1400 lakosa volt: többségében magyarok, jelentős román kisebbséggel.
Lakói kezdetben főleg földműveléssel, állattenyésztéssel és mészégetéssel foglalkoztak. A szájhagyomány szerint több fogat ökör szállította innen Kolozsvárra az égetett meszet. Az 1870-es évek körül az itt átmenő Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal építési munkálatainál nagyon sok olasz kőfaragó-építőmester dolgozott, akiktől a vistai emberek eltanulták a kőfaragó mesterséget, később pedig a bányákból sajátos módon termelték, majd faragták ki a követ különböző házak, paloták díszítésére. Többek között a budapesti Országház egy része is a vistai mesterek munkájával épült.

A környék településein már messziről felismerhetők az általuk épített, fehér mészkőből faragott díszes épületek. A kőfaragást a mai napig fő foglalkozásként űzik a magyarvistai emberek, és nemcsak Romániában, de Magyarországon és Németországban is dolgoznak vistai kőfaragó mesterek.

A vistai asszonyok pedig máig gyöngyfűzéssel is foglalkoznak. A 13. századból való református templomot többször átépítették. 1580-ból származnak a falu református egyházáról szóló első írásos emlékek. A templom kazettás mennyezetét 1765 és 1787 között festette Umling Lőrinc. A 20. század elején középkori freskót találtak benne. Tornya nincs, helyette különálló fa harangláb áll mellette.

Híres szülöttei Mátyás István ‘Mundruc’ (1911–1977), a kalotai legénytánc kiváló mestere; Vistai András János (1926-2006) szerkesztő, műfordító.

Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia, Muvelodes.net, Arcanum.hu, Szabadsag.ro, Reformatus.ro

Élő Székelyföld Munkacsoport