Sajátos kultúrájuk, etnicitásuk révén, valamint a hozzájuk tapadó nemzeti/szimbolikus jelentések következtében az elmúlt időszakban a tudományos kutatás, az erdélyi és magyarországi társadalmi nyilvánosság középpontjában álltak és állnak ma is. A csángó népzene és néptánc töretlen népszerűsége fontos részét képezi a magyar nyelvterület táncház-szubkultúrájának. A csángó népi kultúra szervezett keretek között történő népszerűsítése identitás-felmutató gesztussal bír, érzelmi felhajtóerővel rendelkezik, „mentésre”, segítségnyújtásra, azonosulásra ösztönöz.

A 2000-es évektől kezdve jelentős nemzetközi diplomáciai és közpolitikai változások történtek, amelyek kihatással vannak, lehetnek a „csángó ügyet” illetően. 2001-ben az Európa Tanács Románia számára kötelező érvényű Ajánlása a moldvai csángó kultúrát és nyelvet egy önálló kisebbség attribútumaiként határozta meg.

Elsősorban magyarországi kormányzati forrásokra, valamint magántámogatásokra alapozva a 2000-es évek elejétől Moldvában kiépült egy több falut átfogó magyar nyelvű oktatási hálózat. Az ország EU-csatlakozását követően ugyanakkor megváltoztak a csángó migráció célpontjai (a vendégmunkások Magyarország helyett elsősorban nyugat- és észak-európai, részben közel-keleti országokat választanak), másrészt a migráció jelensége tömeges méreteket öltött.

A Korunk moldvai csángókkal foglalkozó lapszáma elsősorban recens, a csángók társadalmát érintő társadalomtudományi érdeklődésre számot tartó témák elemzésére vállalkozott. A nyelvcserével, akkulturációs jelenségekkel (migráció), a moldvai magyar oktatási programmal, a „csángó mítosz” működésével, az identitásváltással kívánt foglalkozni hazai és nemzetközi elismert szakemberek bevonásával.

A szerkesztőség közlése nyomán

Élő Székelyföld Munkacsoport