Település a mai Romániában, Bukovinában, Suceava megyében. Román neve: Dornești. Magyar telepesközség, amelyet 1764-ben Ezemberg császári tábornok alapított a székely határőrvidék szervezésekor a Moldvába menekültekből. Ekkor 40 család érkezett ide, akik falujukat Hadik András grófról, a magyarság pártfogójáról nevezték el Hadikfalvának, aki II. József császártól megszerezte a letelepedési mentességet.
1786-ban Hadikfalvának már 685 lakója volt. A népesség továbbra is gyarapodott, amely folyamatot az elvándorlás és az áttelepítés sem tőrt meg. A 19. század végén Dél-Erdélybe és Bácskába szervezett az állam kitelepítéseket, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Az 1930-as népszámláláskor 4934-en lakták, ebből 4530 magyar és római katolikus vallású volt. A 2002-es népszámláláskor 4365 lakosából 1 magyar, 4348 román, 162 cigány, 6 ukrán, 5 német és egyéb. Napjainkban 3663-en lakják (2018).
A népesség összetételének ilyen arányú megváltozásának oka, hogy a magyar hatóságok a második világháború idején (1941) “hazavitték” a bukovinai csángókat, köztük a hadikfalviakat is. Bácskában telepítették le, ahonnan 1944 őszén a szerbek elűzték őket. A későbbiekben Délnyugat-Magyaroszág területén, illetve a Dunántúlon, főként Tolna, Baranya és Veszprém megyékben telepedhettek le az onnan Németországba űzött svábok helyébe.
A falu jeles szülötte Tamás Menyhért költő, író, műfordító, aki 1940-ben – még itt – látta meg a napvilágot.
A címkép dr. Ábrám Zoltán felvétele. A szövegközi képek a www.bukovina.hu honlapról, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár archívumából valók.
Charta XXI./ Simó Márton – Wikipédia, Hazajaroegylet.hu, Lexikon.katolikus.hu, 3szek.ro
Élő Székelyföld Munkacsoport
Kapcsolódó
Bozóterdő alatt domborulnak a bukovinai székely ősök sírjai
