TEREFERE

Nevezzük Margitnak. De ennek nincs jelentősége. Ismerős. Archetípus. Egyik jó barátom húga. Főállású anyuka. A kilencvenes években Pestre ment férjhez. Gyors egymásutánban három gyermekük lett, így arra kényszerült, hogy abbahagyja a pedagógusi munkát, s legalább tíz éven át otthon húzta az igát. Sokáig egy kerületben laktunk, de nem annyira közel, hogy a gyermekeinknek közös legyen az iskolája, de templomban, piacon, kulturális rendezvényeken gyakran találkoztunk.

Ilyenkor váltottunk pár szó, hogy milyen újdonságok vannak az életünkben, és felsoroltunk pár közös ismerőst, gyakran szolgálva egymásnak friss hírekkel, hogy ez kiment Amerikába, amaz épp válófélben van, Emilből nagyvállalkozó lett – ki hitte volna arról a link alakról, hogy mire képes! –, és Annuska szépen férjhez ment egy özvegyemberhez. Holott… Lett két közös gyermekük, s példás anyuka ő is…

Ilyenekről esett szó. Néha. Máskor csak biccentettünk egymásnak, ha nagyon siettünk. Többször előfordult, hogy villamosra kellett szállnom. Az akkori (volt) Moszkva térről indulva végigjártam a Nagykörúton a 6-os villamossal, jó messzire, két-három kerülettel odébb. Láttam, hogy komoly csevelyt folytat egy-egy nőismerősével. Nem zavartam. Végeztem a dolgomat, s csodák-csodája: amikor egy-két óra múlva visszatértem, még mindig ott állt az óra alatt, de már egy másik ismerősével. Néha többekkel is talán. Élvezte az ilyen beszélgetéseket.

Talán ez volt számára akkortájt az egyetlen kikapcsolódási lehetőség. Volt eset, hogy az ilyen visszatérések alkalmával én is megálltam pár szóra, vagy a karórámra mutattam, jelezve, hogy telik ám az idő… – Ennyi belefér! – válaszolta. Nem vette sértésnek. Különben is mindenkinek a maga dolga, hogy milyen gazdája az idejének…

Egy ideje hazatért ő is a székely anyavárosba. Itthon is szóba elegyedünk néha… A minap látom, hogy a Kossuth Lajos utca sarkán cseveg valakivel. Ki kellett fizetnem egy számlát, siettem forma, de azért elővettem a régi évődési formát, és hirtelen felemeltem a csuklómat az órámra pillantva… Ekkor is elmosolyodott. – Nem úgy van az, mint ezelőtt volt, sietnem kell, mert unokák vannak – mondta hirtelen.

Befizettem a pénzt a telefontársaságnál, eltettem a maszkomat, s amikor kiléptem, Margitnak csak a hűlt helyét láttam az utca sarkán a járdán. Tudom, hogy három unokája van két leányánál, azok is hazajöttek, és sok a dolog… Főállású nagymama.

Címkép: Gyárfás Jenő (1857-1925): Pletyka

Simó Márton

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.